Napi Tóra
 |
x |
|
||||
 |
||||
K”K,
Vájécé hetiszakasz 5. kommentár, 5780. Kiszlév 7.
A hetiszakaszhoz kapcsolódó prófétai szakasz (háftárá) Jákob menekülésének tényéről szól elsőként: „Arám mezejére menekült Jákob…” (Hósea 12:13). A menekülés motívuma kapcsán az egyik felmerülő kérdés: vajon az igaz embereknek, akik bíznak Istenben, nem helyesebb-e maradni, abból kiindulva, hogy az Örökkévaló megvédi majd őket? Talán valami hasonló kétely támadta meg Cipori városának előljáróit (Bamidbar rabba 23:1), akik rossz híreket kaptak Rómából és nem tudták eldönteni, mi a teendő, meneküljenek vagy sem? Elmentek a bölcs Rabbi Elázár ben Pártá-hoz, aki így szólt hozzájuk a probléma megismerése után: „engem kérdeztek? Menjetek, kérdezzétek meg Jákobot, Mózest és Dávidot”! Vagyis olyan hőseinket, akikről a T’náh leírta egy adott ponton menekülniük kellett (Ézsau/a Fáraó/Saul elől). Rabbi Elázárról a midrás leírja, hogy „félt az mondani nekik, hogy meneküljenek”, alighanem azért, mert tudta, mennyire nehéz elindulni és milyen bizonytalan a menekülés végkimenetele. De ettől függetlenül, az által mondott remez (utalás) által világossá tette, ha baj van, akkor Isten nem azt akarja, hogy összetett kézzel várjuk Tőle a segítséget, hanem a hitünk igazolásának értelmezhető megnyilvánulásaként (is) tegyük, amit a józan ész diktál, és meneküljünk. E logika alapján kell a hagyományhű életet élő beteg embernek orvoshoz fordulni és gyógyszert szedni az imádkozáson túl, és még számos példát lehetne hozni, amikor az Isten iránti elkötelezettségünket – egyénileg vagy közösségként egyaránt – kizárólag azáltal fejezhetjük ki, hogy normálisan gondolkodunk és cselekszünk.
Szép napot mindenkinek!
