| Reméljük, hogy minél többen részesültök a szukoti sátor élményében. A finom ételekben, a jó beszélgetésekben, s vele a mágikus-szimbolikus múltidézésben, amikor eleink sátorban éltek.
A zsidó múltidézés mindig jelen idejű. Ez az időérzékelés-aktualizálás ama különös zsidó „másságunk” egyik eleme, hiszen ,,minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magát, mintha ő maga vonult volna ki Egyiptomból!”
A sátor most sok-sok millió embertársunk mindennapi otthona újfent, hiszen: “Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?” A globalizált világunknak köszönhetően mindannyiunkat megtalál valamilyen formában, ezért is érezzük a sátrat, a mozgásban levést oly aktuálisnak a saját életünkben.
Kissé késve – de az ünnepi sátorból nem elkésve – jelent meg az ez évi őszi számunk. Azért késtünk, hogy a tudásunkhoz képest a legszínvonalasabban búcsúzzunk el a folytathatatlan nemzedéktől.
Nem csak az emlékük megőrzése, de az életművük recepciója is feladatunk lesz abban a jövőben, amikor oly árván maradva – mentorok, példaképek nélkül, magunknak kell előre araszolni a világban – amely most több kontinensen eleveníti fel a sátorokban élésnek nem a divatját, hanem a kényszerűségét.
Bízva abban, hogy új nemzedékeket is magunkhoz kapcsolva együtt vándorolunk tovább a harmincadik évünk után a negyvenedikig – már csak azért is, mert ennyi van előírva a sivatagi tartózkodásra …..
A Múlt és Jövő közössége |
