Szimbólumok, amikről szintén kell beszélni

Szimbólumok, amikről szintén kell beszélni

A Heti Tv Pirkadat című műsorában, Breuer Péter kérdéseire Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője beszélt az Együttélés Házáról, arról, hogy mi lenne fontos, hogy megjelenjen majd a Rumbach utcában.

A zsidó hagyományban nagy szerepe van a hónapoknak, ennek kapcsán mondta el Toronyi Zsuzsa, hogy ő minden új hónap elején a közösségi médiában megjelentet egy szép metszetet az aktuális hónapról, így most Svát haváról is. Arról nem is beszélve – tette hozzá -, hogy egy múzeum amúgy is az idővel dolgozik, az idő múlásával, annak érzékelésével, így a hónapokkal is.

A zsidó múzeum nem csak a saját helyén látható, hiszen a Síp utcában, a Mazsihisz és a BZSH épületében is nyitottak egy közösségi teret, eredetileg ezt szánték egyfajta bevezetőnek az idén megnyíló Rumbach utcai zsinagógában megvalósuló Együttélés Házának. Nagy sikere volt a kiállítóhelynek a muzeológus reményét fejtette ki, hogy ezt a sikert majd sikerül átvinni a Rumbach utcába is.

Ami a tervezett Együttélés Házát illeti Toronyi Zsuzsa elmondta, a tervek szerint lesz ott egy időszakos kiállítási tér, amit majd nekik kell majd megtölteni folyamatosan. Reményeik szerint itt egy ideálisabb tér lesz, mint az a szűkös hely, ami jelenleg a Zsidó Múzeumban van.

Az elmúlt időszakban az Együttélés Házával több médium is foglalkozott, leginkább azt firtatva, hogy mi is valósul meg majd ott, milyen ideológia mentén fog működni. Ezzel kapcsolatban Toronyi Zsuzsa elmondta, kell beszélni arról is, hogy Magyarország egy remek hely, ahol mindig is találkozott Kelet és Nyugat, Észak és Dél, a kulturális hatásokkal együtt, mindebben persze hangsúlyos szerepe volt a magyarországi zsidóságnak is. Ugyanakkor azt is hozzátette, nagyon óvna mindenkit attól, hogy monolit tömbként kezelje ezt az egészet, ahol vannak a zsidók, meg a nem zsidók. Mindenkit be kell majd mutatni, a büszke zsidókat, a büszke magyar zsidókat, de azokat is, akik nem akarták egyik kategóriába sem besorolni magukat.

Sok érdekességet említett meg Toronyi Zsuzsa, például azt, hogy régen csak piros és kék lábosokat lehetett kapni, amelyek akár a kóser háztartásra is utalhattak, de az is elhangzott, hogy vannak települések, ahol a piaci napok hétfőn és csütörtökön vannak, hiszen akkor érkeztek a településekre a reggeli zsinagógai szertatásokhoz a zsidók. Sokan nem tudják, hogy ezek is annak a praktikus együttélésnek a következményei, amit itt éltek meg zsidók és ne zsidók. Ezek azok a szimbólumok, amikről szintén kell beszélni.

Arra a kérdésre, hogy van-e speciális tárgykultúrája a magyar, az osztrák-magyar zsidóságnak, a muzeológus azt felelte, hogy nem, de mégis felismerhetők ezek a tárgyak. Például a Tóravértek koronái mindig is erősen hasonlítottak a császári koronára,de Toronyi Zsuzsa már látott Kossuth címeres Tóravértet is. Érdemes a tárgykultúrát, az időmotívumot is nézni, így nagyon sok apróságra lehet felhívni a figyelmet, amelyek a látogatókban egy aha-élményt adnak.

Az Együttélés Házával már az is nagy előrelépés lenne a múzeumvezető szerint, ha magunkat megértenénk, így akár a másikat is megérthetjük.

A Zsidó Múzeum vezetője beszélt a nagy sikerű, ám nagyon kicsi kiállításukról, ahol a herendí porcelángyár judaikáit mutatták be. Kevesen tudják, de ezt a gyárat Fischer Mór alapította, azaz egy zsidó ember, a termékeik a mai napig is hungarikumnak számítanak. Sok szépséget készítettek, mint például Széder tálakat, amikből nagyon kevés készült, ezeket múzeumokban őrzik.