Napi Tóra
 |
x |
|
||||
|
||||
K”K,
Sláh hetiszakasz 1. kommentár, 5778. Sziván 20. („Káf Sziván”)
Kánaán országának határára érkezve Mózes kémeket küld az Országba, akiknek az elsődleges feladata valószínüleg nem az volt, hogy részletes jelentést készítsenek a látottakról, hanem “mindössze” meg kellett volna erősíteni a nép tagjainak meggyőződést, hogy az isteni ígéret hamarosan beteljesül és beléphetnek és elfoglalhatják a nekik járó földet. Az akció teljes kudarccal végződött, a pusztai nemzedék soha nem jutott be Erec-be. Két híres kivétel volt a kémek (meráglim) között, Káleb és Jozsua, akik kóser (megfelelő) módon teljesítették küldetésüket. Az előbbi kapcsán írja a Tóra: “Fölmentek délnek és elérkezett Hebrónig…” (13:22). A mondat többesről egyes számra vált, Rási szerint azért, mert Káleb különvált, hogy leboruljon az Ősatyák sírjánál, imádkozva, hogy kapjon segítséget, és ne csatlakozzon társai tanácsához (és attitűdjéhez). Az ősök és a nagy rabbik sírjainak látogatása régi szokás, ugyanakkor akadnak szép számmal ellenzői is. Rabbi Smuel Rabinovich szerint azért nem szeretik ezt a szokást, mert félő, hogy a sírokat látogató emberek közül a tanulatlanok, az elhunythoz imádkoznak a “kever ávot” alakalmával, megszegve ezzel tórai előírásokat is. Ha valaki a törvénynek megfelelő módon akar eljárni a cádik sírjánál, akkor annyi a dolga, hogy mondja el személyes problémáit, de ne tekintsen az elhunytra közbenjáróként, hanem annak reményében szóljon, hogy Isten – az elhunyt érdemeire való tekintettel – enyhíti nehézségeit.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
