Sokan nem tudják, hogy mi történhet

Sokan nem tudják, hogy mi történhet

Zvi BenPorath nyugdíjas tanár, Holokauszt túlélő beszélt arról, hogy mire kellene vigyáznia a mai kornak és arról is, mit kell tenni az idősebb emberekért.

Holokauszt túlélőként mit gondol arról, hogy egy szélsőséges német Bundestag képviselő nyilatkozatott tett, miszerint túlságosan nagy a berlini Holokauszt emlékmű, mire aktivisták a képviselő háza melletti telket kibérelték és ott felépítették ennek a mementónak a kicsinyített mását, ami addig ott lesz, amíg ez az ember bocsánatot nem kér.

Azt is rettenetesnek tartom, hogy egy képviselő Németországban a borzalom kifejezést használja, mert a borzalmat nem ő, hanem mi éltük át. Nagyon bízom abban, hogy visszavonja a nyilatkozatát. A német nép nagy része tényleg bocsánatot akart kérni, elismerve azokat a borzalmakat, amik a Holokauszt alatt történtek. Naponta átnézem a nemzetközi sajtót és most úgy érzem, nem jönnek rá sokan, hogy mi történt egykor és mi történhet a közeljövőben. Ez nagy baj.

Egyesek szerint Izrael sem foglalkozott kellőképpen a Holokauszt túlélőivel. Önről tudott, hogy mindezek ellenére sokszor tesz az ő érdekükben. Miket szokott tenni?

Miután már nyugdíjas vagyok, így van időm komoly önkéntes munkát végezni a Holokauszt túlélőkkel, negyedmagammal látogatunk meg embereket, de mellette csinálunk kulturális programokat is. Vannak klubjaink, ezek egyike, amit én szervezek, azoknak szól, akik a Vészkorszak idején voltak gyerekek. A klubokban hetente többször is szervezünk programokat, előadásokat, egyetemi tanárokkal, nagykövetekkel, katonákkal. Ezeken kívül még rendszeresen fellépnek nálunk a jeruzsálemi Zeneakadémia hallgatói is.

Megkapnak minden segítséget az Izraelben élő túlélők?

Sok önkéntesünk van, főleg fiatalok, akik segítenek, együtt vannak ezekkel az idős emberekkel az ünnepeken. Az igaz, hogy ezek az idős emberek kicsit nehezen élnek Izraelben. Nálunk szerencsére nem így van, az öcsémmel együtt nagy családban élünk, kettőnknek majdnem negyven unokája van. Egyébként minden évben az édesanyánk, a nevelőapánk emlékére összejövünk, együtt vagyunk, beszélgetünk, családi előadásokat szervezünk. Ilyenkor a feleségem hatvan emberre főz gulyáslevest.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter