Schweitzer J. / Raj T., Messiás, 1%, Ingyen angol Talmud

hírlevél 17-02-09 (Schweitzer J. / Raj T., Messiás, 1%, Ingyen angol Talmud

Kedves Barátaink,

—— hagyomány
A Tórában van egy érdekes szó: „szmihá”: azt jelenti: kézrátétel. (M.IV: 27/18, M.V: 34/9). A mester, mindenki szeme láttára ráhelyezi a kezét a tanítványára, és ezzel felhatalmazza őt, hogy olyanná váljon mint a mestere. És ezzel egy végtelen lánc jön létre, ami a Tórában, Mózesnél kezdődött el, amikor Józsuének átadta a hatalmat.
A Talmud akképpen példázza ezt a szertartást, mint amikor az egyik gyertyáról átadják a fényt a másik gyertyára. Mindkét gyertya égni fog, és egyik sem veszít a fényéből. Ez a zsidó szellem örökkévalóságának születésnapja.
A második zsidó háború után a rómaiak rabbikat végeztek ki és halállal büntették a rabbiavatást, a szmihát.
Pontosan tudták a megszállók, hogy a zsidó öntudat a legveszélyesebb fegyver a nép kezében.
Ám volt egy rabbi: Jehudá ben Bábá, aki titokban elkezdett tanítani és a hegyek között – a halállal fenyegető tiltás ellenére – felelevenítette rabbiavatást, mert tudván tudta, ha megszakad a gyertyák sora, akkor elveszik a fény is és maga a zsidóság is.
Ben Bábá öt rabbit avatott fel.
Közöttük volt a „nagy” rabbi Jehuda, aki a Misna szerkesztője lett, rabbi Meir, aki a Misna legfontosabb szerzője, és Simon bár Joháj, aki a Zohár, a zsidó misztika alapkönyvének volt szerzője.
Egy besúgónak „köszönhetően” a római csapatok rajtaütöttek a rabbiavatáson. Ben Bábá a saját testével fogta fel a rómaiak nyilait és dárdáit, hogy a tanítványai elmenekülhessenek. 300 halálos sebet kapott, ám a tanítványai megmenekültek.
A lánc megmaradt.
1940. február 9-én született Raj Tamás rabbi (róla szóló írásom lejjebb olvasható)
2015. február 5-én hunyt el Schweitzer József rabbi. (róla szóló interjú lejjebb olvasható)
Ez egy ilyen hét volt. Emlékhét számomra.
Ők oly években voltak rabbik, amikor majd’ mindenki elmenekült a zsidóságtól. Évezredek súlyát viselték a vállukon, amelyre ránehezedett a holokauszt gyilkos lehelete, majd a kommunizmus néma ám szorító béklyója. Őrizték a lángot. Büszkén és alázattal.
Én is büszke vagyok, hogy két ilyen csodás mesterem volt, akik a kezüket így vagy úgy rám helyezték és rajtam tartották. Öntudatot, önbecsülést, erkölcsi és etikai alapelveket tanítottak. Így éltek, így beszéltek.
Furcsa korszakban kaptam tőlük meg a lángocskát.
Féltem tőle és még ma is félek a melegétől.
Sokszor érzem, hogy ez a tűz túl erős nekem. Eléget.
Aztán azzal nyugtatom magam, hogy a tűz életben tart.
Ezzel a tűzzel akarok szolgálni Istent és az embereket.
Ennyi. És ezzel kitűztem magam elé a soha véget nem érő és soha be nem teljesíthető feladatot.
De legalább önmagam maradok. Ez sem rossz cél ebben a világban.
Köszönöm az óriásoknak, akiknek a vállán ülhetek.

— sábát —
hetiszakasz: besáláh (sábát sirá / a dal szombatja)
sábát: 16:41- 17:48
rajzfilm: