Jót tenni, megőrizni és tisztelni, megbecsülni
A Hetiszakasz ezúttal arról, hogy miért is fontos jót gondolni embertársainkról. Megtudjuk, miért is fontos, hogy saját életünk dokumentumaira is vigyázzunk. Zárásként pedig betekeinthést nyerhetünk az aranykulcs használatába, abba, hogy miért is kell megadni a tiszteletet a párunknak.
Várja Önöket a műsorvezető-szerkesztő Breuer Péter.
Nem régimódi dolog, ha jót gondolunk embertársainkról
Darvas István rabbi a hetiszakaszról beszél.
Rabbi úr, mi a mostani hetiszakaszunk?
A héten Vájérá hetiszakaszt olvassuk fel a zsinagógákban, ennek kapcsán egy poros, avítt gondolatot szeretnék a figyelmébe ajánlani. Ez nem feltétlenül idegen attól a szemlélettől, amikor egy régmúlt esemény kapcsán egy poros, avítt gondolatok jönnek elő. A hetiszakasz egy ismert része Szomorának és Gomorrának az elpusztítása. Ezt az előzi meg, hogy Ábrahám megpróbál közbenjárni a szomoraiak érdekében, azaz elkezd egy párbeszédet Istennel. Úgy indul, ha esetleg ötven igaz ember van ezeken a településeken, akkor Isten kegyelmezzen meg nekik. Végül kiderült, nincsen egyetlen igaz ember sem ezeken a helyeken, az isteni nehéz, szomorú vég beteljesedik rajtuk. Utána azt írja a Tóra, hogy: Ábrahám visszatért az ő helyére. Ezt a mondatrészt a berdicsevi cádik az eredeti jelentéstartalmától kissé eltérően értelmezi, azt mondja, visszatért abba a pozícióba, amiben előzőleg volt. Ezt a pozíciót úgy értelmezi, igyekezett mindenkit, még Szomora és Gomorra lakóit is a jó oldalukról megítélni. Nem egyszerűen ellenkezni akart az ősatya Istennel, amikor elkezdett egy vitát, hogy kegyelmezzen meg a város lakóinak, hanem úgy gondolta, ahogy ez egy későbbi traktátusban szerepel, aki egy jó oldaláról ítéli meg embertársait, azt jó oldaláról fogják majd megítélni. Egy olyan közegben, ahol a negatív kampány az egyetlen létező kampány, ahol a kritika az egyetlen, ahogy lehet szólni egy másik emberről, ott egészen biztos, ez az ábrahámi hozzáállás ódivatúnak tűnik. Ettől függetlenül a mentális egészség megélése, megérzése végett érdemes néha kísérletképp megpróbálni, hogy embertársainkról megpróbálunk jót gondolni. Nagyon sok sikert kívánok ehhez mindenkinek!
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.
Az lenne a legjobb, ha minél több emléket meg tudnánk őrizni – Kovács Tamás történész
Őrizzük meg a saját életünk dokumentumait, becsüljük meg azokat, mert ezek is hozzájárulnak, hogy az utánunk jövők megismerjék majd a múltjukat, a múltunkat.
Ön jelenleg a levéltárban dolgozik, de mi is a pontos elnevezése az intézménynek?
Magyar nemzeti Levéltár Országos Levéltára, itt dolgozom, az 1945 előtti kormányokkal foglalkozó főosztálynak vagyok a helyettes vezetője.
Most szerveznek egy konferenciát.
Valóban, a magyar közigazgatás történelmével foglalkozunk, az 1918-1946 közötti időszakban. Ez a konferencia egy sorozatnak egy állomása, az elmúlt két évben a XVIII. századtól kezdődően a levéltár megpróbálta feldolgozni a magyar történelemnek az eddig talán mostohán kezelt részét. Most jutottunk el a két világháború közti időszakhoz, külön öröm, hogy sikerült a Nemzeti Közszolgálati Egyetem személyében egy olyan partnert találnunk, akivel közösen rendezve a konferenciát talán még sokszínűbben tudjuk bemutatni a témát.
Tudom, hogy szemtelenség, de mennyivel kerülünk előbbre egy ilyen konferenciával?
A jó konferenciákon több oldalról próbálják megközelíteni ugyanazt a kérdést. Ha valaki megnézi nálunk a konferencia előadóit, akkor talál köztük levéltárost, egyetemi oktatót, történészt, jogászt, jogtörténészt, illetve olyan szakembert is, aki a mai napig is aktívan vesz részt a közigazgatás egy speciális területén. A különböző szempontok és az azokból levont tapasztalatok tudják előrevinni egy konferenciával a tudományt, de még a mindennapi életet is. A közigazgatás egy olyan terület, aminek a ai naphoz is van közvetlen köze, kapcsolódása, hiszen közigazgatás volt, van és lesz is.
Sokat lehetett hallani a levéltárról, de milyen állapotban van jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár?
A Magyar Nemzeti Levéltár semmivel sincsen rosszabb állapotban, mint egy átlagos európai levéltár. A már megtörtént integrációnak köszönhetően egy szervezeti struktúrába került az a levéltári anyag, amelyet a magyar közigazgatás – kis túlzással – Szent Istvántól szinte napjainkig keletkeztetett. Aki ma bejön a levéltárba és kutatni szeretné Magyarország történelmét, a közigazgatás, egyes személyek történetét megismerni vagy akár egyes családok, nemesi és polgárcsaládok, amelyek leadták irataikat, történetét is kutathatják, persze bizonyos adminisztratív akadályok, törvényi szabályozások tudomásulvétele után. Nagy öröm számunkra, hogy évről évre egyre több anyagot tudunk digitalizálni, egy több mindent tudunk akár az interneten is publikálni. A családfakutatók számára fontos, hogy az anyakönyvek digitalizálása folyamatosan halad, az anyagok egy részét már otthon is lehet kutatni. A digitalizált állománynak van még egy nagy előnye, itt nemzetközivé lehet tenni bármilyen kutatást, az országhatárok nem tudják megakadályozni a tudomány fejlődését.
Ha valakinek meghal egy rokona, ismerőse, akkor a tőle fennmaradt papírokat, dokumentumokat érdemes elküldeni a levéltárba?
Az lenne a legjobb, ha minél több emléket meg tudnánk őrizni, gondoljunk csak bele, ami nekünk ma a jelen, az száz év múlva a múlt lesz. Bármilyen apróságból is lehet rekonstruálni a mindennapi életet, ez egyébként a modern történelemtudomány egyik nagyon népszerű válfaja. Fontos lenne, ha hivatalos, félhivatalos papírok, naplók, feljegyzések egyszerűen nem vesznének el.
Ön dolgozott a Holokauszt Dokumentációs Központban is. Jól érzem, hogy erről az időről, a II. világháborút megelőző időről, a háborúról nagyon kevés anyag maradt fenn, már a zsidóságot illetően?
Ezzel azért vitatkoznék. Nekem az a tapasztalatom, a levéltári kutatás egy roppant időigényes történet, ez nem úgy működik, hogy bemegyünk, megnézzük és félóra múlva valami fantasztikus történet jut az eszünkbe. Másrészt: ahhoz, hogy valaki kiigazodjon a levéltári anyagban, kell egyfajta háttértudás, jelen esetben ismerni kell a közigazgatás működését. Én váltig állítom, az óbudai épületünkben, ahol különböző gazdasági szervek, kormányhivatalok iratai vannak, még ebből a szempontból is egy feltáratlan aranybányája lehet a kutatásnak, a tudománynak. Nyilván volt iratanyag pusztulás, de a megfelelő tudással ezek az iratanyagok lefedhetik ezt az időszakot is.
Ha kinevezném Önt egy intézmény vezetőjének, amelyben múzeum is van, mit tenne másként?
A XXI. században a közösségi média használata nélkül semmilyen intézményt sem lehet menedzselni.
A Terror Háza előtt hosszú sorok állnak, a Páva utcában meg szinte senki…
Arról nincs konkrét információm, hogy melyik intézmény előtt milyen sorok állnak, ám az kétségtelen tény, ma el kell tudni adni bármilyen konferenciát, kiállítást, múzeumot, el kell juttatni az emberekhez. Ehhez kell a közösségi média, a hozzá kapcsolódó szolgáltatások, ezt a levéltárban is tapasztaljuk. A Facebookon meghirdetett eseményeknek sokkal nagyobb a látogatottsága, mint ha papíralapon hirdetjük meg azt.
Kell akkor egy jó PR szakember, aki segít a közösségi médiában, egy ember, aki segíti az intézményt. Erről van szó?
Erről is, de túl nagy feladat lenne bármilyen kormányzati szakértőtől ennyi kívánságot végrehajtani.
Vannak múzeumok, ahol tömegek vannak, vannak, ahol szinte alig fordulnak meg páran. Ez utóbbiak fenntartása is rengeteg pénzbe kerül. Az intézményekben tudományos munkának is folynia kell. Ezekben is rendelkezésre állnak ennek a feltételei?
Ahol az intézményvezetés ezt komolyan gondolja, ott feltétlenül ezek biztosítva vannak. Ha csak azt nézzük, hogy a levéltárban milyen belső pályázati rendszer működik, a Közszolgálati Egyetemmel folytatott együttműködés kapcsán is több kutatóműhely jön majd létre.
Az otthoni levéltárainkat hogyan adjuk át utódainknak, hogyan katalogizáljunk? A személyes leveleket, a számlákat, egyebeket rakjuk külön?
Amennyiben valaki szeretné rendezni a saját iratait, levéltárát, akkor az a legjobb, ha a józan paraszti eszére hallgat. Külön gyűjti a különböző iratokat, tárgyi emlékeket. Ha kimegy a levéltáros felmérni az anyagot, még adhat tanácsot, megmondhatja, hogy mi az értékesebb, mint naplók, levelek. Ma egy nagyon fontos kérdés, hogy ma nagyon kevés kézzel írt levél keletkezik, emailek, a közösségi médiafelületeken történt bejegyzések vannak, ezeknek az őrzése még kérdéseket vet fel.
Tisztelni egymást
Czink Tamás arról beszél, hogy miért is érdemes leírni a gondolatainkat egy nagyobb otthoni vita során.
Zamir Cohen rabbi könyvét fordította le, amelynek címe: Házas-Pár-Bajok. Honnan jött az ötlet ehhez a munkához?
Egy barátom révén találkoztam először Cohen rabbi tanításaival, amik nagyon megtetszettek. Legelőször azt gondoltam, hogy csak magamnak fordítom le ezeket. Ahogy belemélyedtem, már arra gondoltam, ha már úgyis lefordítom, akkor mások is kapjanak ezekből az ismeretekből, ezért jutottam oda, Cohen rabbi tanításait lefordítom magyarra.
Egyik helyen az szerepel, ha az ember nagyon dühös, akkor ne válaszoljon szóban, először írja le. Amikor az ember nagyon perlekedik a gyerekével, a párjával, akkor életszerű, ha azt mondja, most álljunk meg, leírom, amit gondolok, nem kimondom, mert nem akarlak megsérteni?
Ez egy nagyon fontos rész a párkapcsolatok terén, a bírálatok és a bókok is meghatározzák, hogy milyen is lesz a párkapcsolatunk. Az ismeret dönti el milyen atmoszférában élünk együtt a párunkkal. Amikor nézeteltérésbe kerülünk a párunkkal, nem gondolkodunk. Pont erre szeretne minket megtanítani könyv és a bölcseink.
Mekkora az érdeklődés a könyv iránt?
Nemrég jelent meg, eddig nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Visszatérve az előző kérdésre, az a jó, ha az ember a megszerzett ismeretek útján úgy szoktassa önmagát ahhoz, hogy nem egyből válaszol, nem fogalmaz meg viszontkritikát, mert abból semmi jó nem származik, még akkor is így kell tenni, ha tényleg nagyon nehéz. Ha leírja az ember, akkor már gondolkozik.
A közösségi médiában lehet nyomon követni az előadásait a Házas-Pár-Bajok kibővített változatáról. Az zsidó ősök még házasságközvetítő segítségével ismerték meg a párjukat, nem tegeződtek, tartottak egyfajta távolságot egymástól. Nem lehetséges, hogy ez a kölcsönös tisztelet segített egykor, mert ha valakivel az ember tegeződik, akár könnyebben is állhat a szája a rosszra. Ezt próbálta visszaadni a könyvben, az előadásokban?
Igen, ezt szeretném. A tisztelet az valóban egy fontos dolog. Manapság sokszor ennek hiányával találkozunk a párkapcsolatokban. Semmilyen kapcsolat nem tud működni, ha nem tiszteljük, nem becsüljük egymást, ha nem mondunk néha egy-egy szép szót egymásnak.
Ha már tiszteletadás. Egy férfinak ezt meg kell adnia a feleségének, de a gyermekek megszületése után nekik is. Hogyan kell, lehet ezt megcsinálni?
Cohen rabbi erre is választ ad, ha megadjuk a tiszteletet a párunknak, akkor ez jó példa a gyerekünknek is. Nem lehet az egyiket a másikért elhanyagolni. A gyermeknek a legjobb példa az, ha látja a szüleit harmóniában élni, akik szeretik, tisztelik, megbecsülik egymást. Ezért is fontos, hogy egy férj törődjön a feleségével, szeresse őt, tisztelje.
Cohen rabbi is ír róla, a zsidó családoknál erősek a szabályok, ezeknek az ismertetését hogyan sikerült átültetned magyar nyelvre?
Ezen is sokat dolgoztunk együtt a feleségemmel, az olvasószerkesztővel. Nem lehet csak szóról szóra fordítani, főleg akkor ha könyvalakban jelenik meg, ezért a szövegnek olvasmányosnak is kell lennie. A nyelvezetet úgy igyekeztünk megválasztani, hogy az egyszerű legyen, érthető és olvasmányos is.
Hol lehet beszerezni a könyvet?
Az interneten lehet rendelni belőle. A könyvet egyébként a borítója is megmutatja, nagyon szerettük volna, ha már ez is felkelti az érdeklődést. A fedlapon veszekedő szülőket és síró gyermeket lehet látni, de közben feltűnik a kulcs, a megoldás is. A hátlapon meg, ha már megfogadta a tanácsokat, akkor egy olyan család látható, amelynek tagjai joggal érezhetik magukat királynak, királynőnek, trónörökösnek. A könyvet a közösségi felületeken lehet megrendelni, keressék az aranykulcs2016 címet.
A könyv segíthet a válási statisztikák javításán is?
Ez a kötet nem fogja lecsökkenteni a válások számát, én inkább az ismeretek elsajátításában hiszek, sokat lehet ebből szerezni ebből a könyvből. Ezen kívül még nagyon sok helyen kell erről a témáról beszélgetni, akár már az iskolában is, ahol meg lehet mutatni a különbségeket is férfiak és nők között, a szükségleteik között.
Köszönöm a beszélgetést.
