Egy rabbi sosem megy nyugdíjba
Deutsch László főrabbi, a rabbiház avatásán megjelent, hiszen ő Mádra hazaérkezett. Emlékeiről beszélt, de szóba került még az aktuális hetiszakasz is.
Ön azért tette tiszteletét, mert itt született Mádon.
Valóban, 1953-ban születtem itt, Mádon, innen kerültem az Anna Frank Gimnáziumba, majd a Rabbiképzőbe, onnan kerültem a végzés után Pécsre rabbinak.
Milyen érzés az egykori mádi gyereknek, immár rabbiként visszajönni ide, amikor a rabbiházat megnyitják?
Nagyon érdekes és megható érzések kavarognak bennem. Azért is jöttem el, mert úgy érzem, újra megpezsdül valami, bár már Mádon nem élnek zsidók, akik akkor voltak itt, amikor én gyerekeskedtem mind meghaltak vagy külföldre távoztak, néhány leszármazott még él Pesten, mindig nagyon örülök annak, ha látom őket.
És az milyen érzésekkel tölti el, hogy itt néha péntek esténként újra felcsendül az ima?
Néhány éve én is voltam itt Sábátkor, remélem, most hogy már van rabbiház, megoldottá vált a kóser étkezés többször is lesz itt szombatfogadás, akár a mi, akár más közösségek tagjai részéről.
Ön már Pesten él és dolgozik, hogy telnek a napjai, mint a Szeretetkórház rabbija?
Dolgozom, bár elértem a nyugdíjkort, de mint tudjuk, egy rabbi sosem megy nyugdíjba, ugyanúgy telnek a napjaim, mint eddig, eljárok a betegekhez, segítem őket a gyógyulásukban, meg eljárok a kórház zsinagógájába is.
Egy rabbitól nem lehet nem megkérdezni, hogy mi is a mostani hetiszakasz?
Bálák hetiszakaszát olvassuk, ebben van az, hogy Bileámot kéri meg Bálák, hogy átkozza meg Izrael fiait, akik a pusztában vándoroltak, de nem megátkozta, hanem megáldotta őket, mégpedig azzal a nagyon szép imával, hogy: Mily szépek a Te hajlékaid Izrael, mily szép a Te sátrad, Jákob!
Mikor megérkezett Mádra, gondolom körül is nézett. Megvan még a ház, ahol született?
Az sajnos már nem áll, de a másik ház, ahol felnőttem, még szerencsére megvan, most egy nagy pincés borcentrum van ott.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
