AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS KERESKEDELMI PARTNEREI

AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS KERESKEDELMI PARTNEREI

JOGALAP

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke szerint a közös kereskedelempolitika az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZPONTI HELYZETE

Az EU a világ bruttó hazai termékének (GDP) több mint 20%-át termeli meg, és ezáltal a világ legnagyobb gazdasága[1]. GDP-jének mérete (14 billió euró)[2] és belső piacának nyitottsága okán, ahol a kivitel 2 415 milliárd eurót, a behozatal pedig 2 188 milliárd eurót tesz ki[3], az EU vezető szerepet játszott a világkereskedelem rendszerének alakításában, mindenekelőtt tevékenyen hozzájárulva a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) formájának kialakításához. A gazdasági nyitottság jelentős előnyökkel járt és jár az EU számára, mivel az EU-ban több, mint 30 millió munkahely a külkereskedelemtől függ[4], és mivel az elkövetkező 15 év során a globális gazdasági növekedés 90%-a várhatóan Európán kívül valósul meg[5]. Az új gazdasági szereplők és a technológiai áttörések jelentősen átalakították a nemzetközi kereskedelem szerkezetét és jellemzőit. Különösen az információs technológia széleskörű alkalmazása tette lehetővé olyan áruk és szolgáltatások kereskedelmét, amelyekkel korábban nem lehetett kereskedni. A külkereskedelem óriási mértékben bővült az elmúlt 20 évben, korábban sose látott méreteket öltve. A mai globális gazdaság rendkívüli mértékben integrált, és a globális ellátási láncok nagyrészt felváltották a késztermékek hagyományos kereskedelmét.

A globalizáció és a globális pénzügyi válság máig nyúló hatásai negatívan befolyásolták az Unió gazdasági teljesítményét. Az Unió gazdasága azonban bizonyos tekintetben figyelemreméltó

[1]„European Union Trade and Investment 2014” (Az Európai Unió kereskedelme és beruházásai 2014-ben), Európai Bizottság, 2014, 3. o., lehívás időpontja: 2016. január 11. (trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2014/january/ tradoc_152062.pdf).
[2]„A deeper and fairer Single Market” (Mélyebb és méltányosabb egységes piac), Európai Bizottság, 1. o, lehívás időpontja: 2014. december 17. (ec.europa.eu/DocsRoom/documents/13446/attachments/1/translations/en/ renditions/native).

[3]„EU position in world trade” (Az EU helyzete a világkereskedelemben), Európai Bizottság, lehívás időpontja: 2015. december 17. (ec.europa.eu/trade/policy/eu-position-in-world-trade/).
[4]„Trade for all: Towards a more responsible trade and investment policy” (A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé), Európai Bizottság, 2015, 8. o, lehívás időpontja: 2015. január 11. (trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/october/tradoc_153846.pdf).

[5]„Trade for all: Towards a more responsible trade and investment policy” (A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé), Európai Bizottság, 2015, 8. o., lehívás időpontja: 2015. december 17. (trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/october/tradoc_153846.pdf).

Az Európai Unió ismertetése – 2016 1

ellenálló képességről tett tanúbizonyságot más iparosodott országokhoz viszonyítva, és a globális GDP-ből való részesedése kevésbé gyorsan csökkent, mint Japáné vagy az Egyesült Államoké. Az Uniónak sikerült továbbá viszonylag szilárd pozíciót megőriznie az árukereskedelem terén, egyúttal megerősítve vezető szerepét a szolgáltatások kereskedelmében.

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE

A nemzetközi kereskedelem az egyik első ágazat, amelynek terén az uniós tagállamok megállapodtak a közös szuverenitás kialakításában. Ennek eredményeként ezek az államok az Európai Bizottságra ruházták annak felelősségét, hogy a nevükben kereskedelmi ügyekben eljárjon, beleértve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalásokat. Más szavakkal az Unió a tagállamok nevében egységes entitásként tárgyal le mind kétoldalú, mind többoldalú kereskedelmi megállapodásokat. Ahogy a WTO vitarendezési mechanizmusának feljegyzései tanúskodnak róla, az Unió figyelemreméltó képességgel rendelkezik érdekeinek a nemzetközi kereskedelmi viták során való védelmére. Az Unió nemzetközi kereskedelmi eszközöket is alkalmazott saját értékei és politikái előmozdítása érdekében, valamint megkísérelte szabályozási gyakorlatát a világ többi részére kiterjeszteni. Az „európai értékek előmozdítása” – köztük az emberi jogok, a fenntartható fejlődés, a jó kormányzás és a környezet védelme – „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű, új uniós kereskedelmi stratégia három pillérének egyikét alkotja.

Az EU hagyományosan a nyílt és méltányos nemzetközi kereskedelmi rendszer híve. Kitartóan munkálkodott annak biztosításán, hogy az összes ország integrálódjon a világgazdaságba, többek között a nemzetközi kereskedelem előtt álló korlátozások fokozatos fölszámolása révén.

A Lisszaboni Szerződés azáltal is kiterjesztette az Európai Parlament szerepét, hogy – a Tanácséval megegyező jogkörökkel – társjogalkotóvá tette a kereskedelemmel és beruházással kapcsolatos jogalkotási ügyekben. Emellett a Szerződés aktívabb szerepet biztosított a Parlament számára a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások és azok megerősítése terén, mivel beleegyezése ma már kötelező.

KERESKEDELMI POLITIKA ÉS ORIENTÁCIÓ

A 2010-es „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek” című közlemény az Unió zöldebbé és versenyképesebbé tételét célzó új Európa 2020 stratégia egyik pillérévé tette a nemzetközi kereskedelmet. Az új stratégia nagyobb hangsúlyt helyezett az Unió külgazdasági kapcsolataira, amelyek a növekedés és munkahelyteremtés ösztönzői, és elismerte az Unió belpolitikái és külpolitikái koordinált megközelítésének szükségességét.

Hasonlóképpen, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű, új uniós kereskedelmi stratégia a növekedést, munkahelyeket és beruházást előmozdító fő tényezőként erősíti meg az uniós kereskedelmi politikát, és felhív a WTO az alábbi három célkitűzés megállapítása révén való újjászervezésére[6]:

• —  központi szerep biztosítása a WTO számára a szabályok kialakítása és érvényesítése vonatkozásában a nemzetközi kereskedelem valamennyi területén;
• —  összefogottabb megközelítés alkalmazása a WTO-n belül, minden kérdéssel az azt megillető súllyal foglalkozva, a jelenlegi „egységes vállalkozás” megközelítés helyett, amelynek értelmében a napirenden lévő valamennyi kérdésről együtt kell megállapodni;

  [6]„A mindenki számára előnyös kereskedelem: Az EU felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitikája felé”, op. cit., 6. o.

  Az Európai Unió ismertetése – 2016 2

— kétszintű mechanizmus létrehozása, amely lehetővé teszi a WTO-tagországok egy csoportja számára, hogy egy adott ügyben előrelépést tegyenek, biztosítva ugyanakkor más tagországok számára, hogy egy későbbi időpontban a csoporthoz csatlakozzanak.

Miután a WTO-ban megrekedtek a dohai fejlesztési menetrendre irányuló többoldalú tárgyalások, az Uniónak alternatív módokat kellett keresnie a harmadik országok piacaihoz való jobb hozzáférésének biztosítására. E célból az átfogó szabadkereskedelmi megállapodások új generációját vezették be, amelyek jóval túllépnek a vámcsökkentéseken és árukereskedelmen.

Az első ilyen, újgenerációs szabadkereskedelmi megállapodást Dél-Koreával kötötték meg, amelyet az Európai Parlament általi ratifikációt követően 2011. július 1-je óta ideiglenesen alkalmaznak. Az EU és Peru és Kolumbia között 2013 óta érvényben lévő többoldalú kereskedelmi megállapodás, a közép-amerikai országokkal kötött társulási megállapodás, amelynek kereskedelemi pillérét 2013 óta ideiglenesen alkalmazzák, az EU és Kanada között létrejött átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA), az EU és Szingapúr közt létrejött szabadkereskedelmi megállapodás, amellyel kapcsolatosan a tárgyalások 2014-ben zárultak le, valamint az EU és Vietnám közti szabadkereskedelmi megállapodás, amellyel kapcsolatosan a tárgyalások 2015 végén zárultak le, mind a szóban forgó új politika bizonyságául szolgálnak.

Míg az Egyesült Államokkal a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről és Japánnal egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről folytatott tárgyalások lezárása továbbra is stratégiai prioritás, az EU szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat kezdett Ausztráliával, Új-Zélanddal és Tunéziával, és elkötelezett aziránt, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a Fülöp-szigetekkel és Indonéziával. A Malajziával, Thaifölddel és Indiával folytatott tárgyalásokat folytatni fogják, amint a körülmények megfelelőek lesznek. Az EU különálló, kétoldalú beruházási megállapodásokra irányuló tárgyalásokat kezdeményezett Kínával és Mianmarral, és megvizsgálja hasonló tárgyalások megkezdésének lehetőségét Tajvannal és Hongkonggal is. Az Iránnal való tárgyalások lehetőségét az ország WTO-hoz való csatlakozását követően fontolják meg.

E megállapodások jelentős előnyökkel járnak. Az uniós exportra kivetett átlagos vámok várhatóan mintegy 50%-kal fognak csökkenni. A szabadkereskedelmi megállapodások az előrejelzések szerint további, az uniós GDP 2%-ának megfelelő összeggel járulnak hozzá az Unió gazdasági növekedéséhez[7]. E megállapodások véglegesítése azonban több évet is igénybe vehet.

IMPORT ÉS EXPORT

Európa a gyártott áruk és szolgáltatások legnagyobb exportőre a világon, és maga is mintegy 80 ország legnagyobb exportpiaca[8]. Az Európai Unió árukereskedelme a világ többi részével 2015-ben elérte a 3 517 milliárd eurós összeget[9].

Az Európai Unió mint kereskedelmi nagyhatalom Árukereskedelem 2015-ben (millió euró)

[7]„Közérthetően az Európai Unióról: kereskedelempolitika”, Európai Bizottság, 2014, 5. o., lehívás időpontja: 2016. január 11. (europa.eu/pol/pdf/flipbook/hu/trade_hu.pdf).
[8]„EU position in world trade” (Az EU helyzete a világkereskedelemben), Európai Bizottság, lehívás időpontja: 2016. január 11. (ec.europa.eu/trade/policy/eu-position-in-world-trade/).

[9]„International trade in goods” (Nemzetközi árukereskedelem), 1. szakasz: „Main statistical findings” (Fő statisztikai megállapítások) Európai Bizottság, Eurostat: ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/International_trade_in_goods

Az Európai Unió ismertetése – 2016 3

Forrás: Európai Bizottság, 2015.

Mind az import, mind az export nőt 2014-hez képest, de ez a növekedés nagyobb volt az export (88 milliárd euró), mint az import vonatkozásában (35 milliárd euró). Ennek eredményeként az EU-28-ak kereskedelmi többlete a 2014-es 11 milliárd euróról 2015-ben 64 milliárd euróra növekedett[14]. Az áruk tekintetében a kereskedelmi többlet 2015-ben 179,4 milliárd euró volt, ami a gépipar, a szállításhoz szükséges berendezések, valamint a vegyipari és kapcsolódó termékek vonatkozásában kialakult pozitív kereskedelmi mérlegnek köszönhető. Az Egyesült Államok 2015-ben is messze az Unióból exportált termékek legfontosabb felvevőpiaca maradt, amelyet Kína, Svájc és Törökország követ.

Az összbehozatal 2015-ben az előző évhez képest 2,1%-kal nőtt és értékét 1 726,5 milliárd euróra becsülték[15]. 2014-ben Kína volt az EU fő áruszállítója, az országot az Egyesült Államok és Oroszország követte.

Az EU világelső a szolgáltatások kereskedelme terén is, amely tagállamai mindegyikében a GDP több mint 50%-át teszi ki[16]. Az EU 2014-ben 176,1 milliárd eurós mérlegről számolt be a világ többi részével folytatott szolgáltatáskereskedelem tekintetében, ebből az export 764,9 milliárd eurós, az import pedig 602 milliárd eurós összegnek felelt meg[17]. Az áruk és szolgáltatások kereskedelme 2013-ban az Unió teljes importjának 28,7%-át tette ki[18]. Az Egyesült Államok, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országai és Ázsia az Unió legfontosabb kereskedelmi partnerei között voltak a szolgáltatások kereskedelme terén. A legfrissebb, elérhető adatok szerint az EU szolgáltatáskereskedelme főleg három kategóriára irányult: egyéb üzleti szolgáltatások, közlekedés és utazás.

EURÓPAI UNIÓS KÖZVETLEN KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK

Az EU a világ legnagyobb befektetője és más országok közvetlen külföldi befektetéseinek jelentős befogadója. A Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépése kiterjesztette az Unió

[10]Külkereskedelmi forgalom az EU-27-en kívüli országokkal.
[11]„European Union, Trade in goods with China” (Európai Unió, Árukereskedelem Kínával) Európai Bizottság, trade.ec.europa.eu/do- clib/docs/2006/september/tradoc_113366.pdf
[12]„European Union, Trade in goods with USA” (Európai Unió, Árukereskedelem az Egyesült Államokkal) Európai Bizottság, trade.ec.eu- ropa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113465.pdf
[13]„European Union, Trade in goods with Japan” (Európai Unió, Árukereskedelem Japánnal) Európai Bizottság, trade.ec.europa.eu/do- clib/docs/2006/september/tradoc_113403.pdf

[14]„International trade in goods” (Nemzetközi árukereskedelem), 1. szakasz: „Main statistical findings” (Fő statisztikai megállapítások) Európai Bizottság, ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/ International_trade_in_goods
[15]Ugyanott.

[16]„International trade in services” (Nemzetközi szolgáltatáskereskedelem), Európai Bizottság, lehívás időpontja: 2015. december 21. (ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/International_trade_in_services). [17]DG Trade Statistical Guide 2016 (Kereskedelmi Főigazgatóság, Statisztikai útmutató 2016) Európai Bizottság, trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2013/may/tradoc_151348.pdf

[18]Interjú egy európai tisztviselővel, Kereskedelmi Főigazgatóság, Szolgáltatáskereskedelmi Osztály, Brüsszel, 2015. december 21.

Az Európai Unió ismertetése – 2016 4

kizárólagos jogköreit nemzetközi kereskedelmi ügyekben, amelyek immár a közvetlen külföldi tőkebefektetést is magukban foglalják.

Forrás: Eurostat

Kristýna Jedličková / Elfriede Bierbrauer 06/2016