Búcsú Esterházy Pétertől
Aki írónak születik, az egyúttal felelősnek születik mindazokért, akiknek ír. A posztmodern író felelőssége annál nagyobb, minél mélyebb benne ennek a felelősségnek a felismerése. Így született az az életmű, amely gazdagon, briliáns újításokkal, nyelvi meglepetésekkel árad és ostromolja a mai olvasó felszínes izgalmaktól megfáradt agyát és szívét. Tud újat, tud valami frissebbet mondani a mai és az utánunk jövő nemzedéknek. Tud meglepő és egyúttal nagyon ismerős lenni. Tud a miénk lenni.
Esterházy Péter 1950. április 14-én született Budapesten. A Piarista Gimnáziumban érettségizett, 1974-ben matematikusként végzett az ELTE-n. 1978-tól főfoglalkozású író.
Első irodalmi sikere az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény). Ottlik Géza hatása írói munkásságának kezdetétől tetten érhető művein. A nyolcvanas években több meghatározó kisregénnyel jelentkezik, legismertebb művei ebből a korszakból a Kis Magyar Pornográfia (1984), A szív segédigéi (1985), valamint a Bevezetés a szépirodalomba (1986).
Pályája során számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült: 1983-ban Füst Milán-díjat, 1984-ben Déry Tibor-díjat, 1986-ban József Attila-díjat kapott. 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat. 2001-ben Márai Sándor- és Magyar Irodalmi Díjat kapott. 2002-ben Herder-díjjal tüntették ki, 2004-ben megkapta a Német Könyvkereskedelem Békedíját, 2006-ban a Prima Primissima-díjat, 2014-ben az osztrák kulturális minisztérium Manes Sperber Irodalmi Díjával tüntették ki.
Halála súlyos veszteség a magyar és a nemzetközi irodalmi életnek.
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Héberül megjelent műve: A szív segédigéi (פעלי העזר של הלב)