Napi Tóra és Talmud
|
K”K, |
Koráh hetiszakasz 4. kommentár, 5776. Sziván 30.
Bölcseink néha kicsit jobban ráértek: A Talmud (Joma 75a) szerint a manna nem egyformán hullott mindenkinek. A cádikoknak közvetlenül a sátraik bejáratához esett, a róséknek jó messze onnan, az átlagos embereknek meg éppen a ketté közé. Felmerül a kérdés, hogy Mózes miért nem mérte le és hasonlította össze, hogy kinek hullott aznap a legmesszebb a manna a sátrától, neki, Áronnak, vagy éppen Koráh-nak? A válasz egyértelmű, és ezzel a megoldással nem kellett volna Mose rábénunak ennyire kockázatos megoldáshoz folyamodni a konfliktus rendezésekor. Igen ám, de a Koráh-féle lázadás akkora bűn volt, hogy hatására nem esett aznap égi eledel, ami azért is különös, mert még az Aranyborjú “megalkotásának” napján is kaptak mannát Izrael gyermekei! Csakhogy akkor szeretet uralkodott közöttük, és bár hatalmasat hibáztak, de közel sem akkorát, mint Koráhék, akik gyűlöletet szítottak a zsidó népen belül. Ezt már nem úszták meg, a manna is elapadt, Mózes sem tudott “manna-alapú” vitára kelni Koráh-hal, kénytelen volt megnyittatni a föld száját, hogy elnyelje a bűnösöket, melynek következtében pusztító járvány lett rengeteg áldozattal, és mindez miért? Mert Koráh gyűlöletet szított őseink között. Már csak egy fontos kérdés: mit ettek, ha nem kaptak mannát? Rabbi Aharon Leib Shteinman szerencsére nem bonyolítja: nomád kereskedőktől vásároltak aznap.
Szép napot mindenkinek!
ma este 18.15: Talmud-tanulás a Hegedűsben
