„Nem ismerik be, hogy a király meztelen” – Hortay Olivér szerint Európa túl későn ébredt az energiaválságra
Az üzemanyagárakról, a hazai stratégiai készletekről és az európai energiapolitika fordulatáról beszélgetett M. Kende Péter Dr. Hortay Olivérrel, a Fidesz országgyűlési képviselőjével a Pirkadat október 29-i adásában. A politikus szerint ellátási zavartól egyelőre nem kell tartani, a kormány májusi lazítása azonban szűkítette az állam mozgásterét, az Európai Unió pedig évekig figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket, és most ideológiavezérelt helyett pragmatikus energiapolitikára volna szüksége.
Mit ér, ha a szomszédban drágább?
M. Kende Péter azzal kezdte, hogy minden kormány előszeretettel hasonlítja össze a magyar üzemanyagárakat a szomszédos országokéval, és megkérdezte, van-e értelme ennek a kommunikációnak. A képviselő elismerte, hogy piaci szempontból valóban fontos, hogyan alakulnak a hazai árak a környezetünkhöz képest, a választók számára azonban kisebb a jelentősége. Egy hétköznapi embert, egy fuvarozót vagy egy gazdát az érdekel, összességében mennyit kell fizetnie a kúton a benzinért vagy a gázolajért, és aligha vigasztalja, hogy máshol drágább.
A kormányzat szerinte jellemzően akkor kezd arról beszélni, hogy Magyarországon olcsóbb az üzemanyag, amikor egyébként drága, és valamilyen pozitívumot ki akar emelni. Elvárás lehet a piaci szereplőkkel szemben, hogy ne legyen itthon drágább, mint a hasonló feltételek mellett működő országokban, de ez nem orvosolja az alapproblémát. Hozzátette: a friss statisztikák szerint Magyarország már nem is számít a legolcsóbb országnak a régióban.
Elég a készlet, de más a szerkezete
A műsorvezető a gázolajjal kapcsolatos rémhírekre is rákérdezett. A válasz megnyugtató volt: ellátási problémáktól egyelőre nem kell tartani, a stratégiai készlet megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll. A vita a készletek szerkezetéről szól: az új kormány májusban lazított a készletezési szabályokon, így a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségnek nem kell folyamatosan visszatöltenie a készleteket, és arra sincs előírás, mennyi nyersolajat és mennyi olajterméket tartson.
Az eredmény az, hogy Magyarország továbbra is teljesíti a Nemzetközi Energiaügynökség által előírt, kilencvennapnyi importnak megfelelő tartalékszintet, ezen belül azonban alacsonyabb az olajtermékek aránya, mint békeidőben. Gázolajból tehát kevesebb áll rendelkezésre, mint május elején, a kormányváltás után, bár még mindig jelentős mennyiség. Az ellátásbiztonságot ez nem veszélyezteti, de ha hirtelen be kellene avatkozni, szűkebb az állam mozgástere. A képviselő szerint ilyen turbulens időszakban nem célszerű lazítani azokon a biztonsági védőhálókon, amelyekhez egy rosszabb helyzetben nyúlni lehetne.
Fordulat Brüsszelben
Hortay emlékeztetett arra, hogy az Európai Bizottság energiaügyi biztosa a napokban elismerte: Európában energiaválság van. Dan Jørgensen másfél évvel ezelőtt még arról beszélt, hogy az uniónak egy idő után nem lesz szüksége fosszilis energiahordozókra, most pedig történelmi hibának nevezte, hogy Európa az elmúlt húsz évben leépítette finomítói kapacitásait, ezért nem képes elegendő olajterméket előállítani. Ez 180 fokos fordulat, amelyet az egyre nehezebb üzemanyagpiaci helyzet kényszerített ki.
A gáz esetében is komoly a baj: az ár átlépte a megawattóránkénti száz eurós lélektani határt, ahol utoljára 2022-ben járt. Legalább ilyen súlyosnak tartja, hogy az európai gázpiacokon nagyjából tízszer annyit kell fizetni, mint az Egyesült Államokban, ami a közösség versenyképessége szempontjából nem sok jót ígér.
A hiba a korábbi irányban volt
M. Kende Péter arra volt kíváncsi, ha valóban megfordul az európai energiapolitika, mennyi idő alatt és mekkora áron hozhatja be Európa a lemaradását. Hortay elmondta, hogy magát a fordulatot nem kritizálja, a korábbi tevékenységet annál inkább. Teljesen abszurdnak tartja, hogy egy energiaügyi biztos azt tekintette feladatának, hogy kivezesse az unióból az olajat és a gázt, miközben nem állnak rendelkezésre olyan technológiák, amelyek ezt értelmezhető áron helyettesíthetnék. Szerinte a biztos dolga az volna, hogy a lehető legolcsóbban, legbiztonságosabban és legkörnyezetbarátabb módon elégítse ki a közösség energiaigényét.
Második kritikája, hogy az unió nagyon későn ébredt. A szakértők február vége, március eleje óta, a közel-keleti háború kirobbanása óta kongatják a vészharangot. Azóta a Bizottság hét vagy nyolc gázkoordinációs ülést tartott, és a legutóbbi kivételével mindegyiknek az volt a konklúziója, hogy nincs semmi látnivaló, miközben a gáztárolók szezonális töltöttsége történelmi mélyponton volt, az üzemanyagpiac egyre feszesebbé vált, és a kerozin, majd a gázolaj piacán is gondok bontakoztak ki. A fűtési szezonra ugyanis májusban, júniusban kell elkezdeni felkészülni, nem néhány héttel a kezdete után.
Az energiaszektor ráadásul robusztus ágazat: egy beruházás elindításától gyakran évek telnek el, mire egy erőmű termelni kezd. „Egy olyan nagy tankert, amit 20 évig rossz irányba kormányoztak, nem lehet egy nap alatt átfordítani más irányba” – fogalmazott.
A zöldpolitika és a szankciók ára
Az első lépés az lenne, hogy a Bizottság valódi fordulatot tegyen, mert „még mindig nem ismerik be, hogy a király meztelen”. Az ő olvasatában az unióban azért ilyen drága a gáz, mert a radikális zöld- és klímapolitikával előreszaladtak, és leépítették a hagyományos energiatermelő és -átalakító kapacitásokat, valamint azért, mert a 2022-es orosz–ukrán háború óta a szankciós politika szelektív vásárlásra kényszeríti a tagállamokat. A nagy beszállítók mesterséges kizárása szűkíti a kínálatot, és felfelé hajtja az árakat. Mindkettő a politika által a piacra kényszerített korlát, amelyet könnyen fel lehetne oldani.
Ezután sürgősen újjá kellene építeni az unió saját kitermelő és átalakító kapacitásait, mert versenyképesség és gazdasági növekedés olcsó energia nélkül nem lesz. Példaként a mesterséges intelligenciát hozta fel: az adatközpontok energiaigénye óriási, és globálisan meghatározó lesz, ki milyen költségen tud ilyeneket létesíteni. Ha Európában tízszer annyiba kerül a gáz és többszörösen a villamos energia, mint az Egyesült Államokban, itt nem épülnek adatközpontok, és a közösség kimarad a jövő legígéretesebb technológiáiból. Ezeket a beruházásokat már tegnap el kellett volna kezdeni, de jobb ma, mint holnap.
Ideológia helyett pragmatizmus
A műsorvezető felvetette, hogy az elkényelmesedés mögött az a remény is állhatott, hogy a klímaváltozás miatt nem lesznek kemény telek. A képviselő azt mondta, nem lát bele a biztos fejébe, de ha valóban az igény megszűnésére számítottak, akkor a szabályozónak nem kellett volna kitiltania a gázt és az olajt, hiszen az igény magától megszűnt volna.
A kulcsproblémát abban látja, hogy az elmúlt másfél-két évtizedben az uniós energiapolitikát ideológiavezérelt, progresszív szemlélet itatta át: a szabályozó kitalálta, hogyan néz ki egy ideális energiamix, és gyakran a műszaki adottságok figyelembevétele nélkül mindent megtett, hogy a piacot erre rákényszerítse. A 2021–2022-es energiaválság és a mostani is megmutatta, hogy ez nem lehetséges, és súlyos költségekkel jár, ha a bürokrácia ennyire közvetlenül beavatkozik a piaci folyamatokba. Pragmatikus energiapolitikára volna szükség, hogy az átlagfogyasztók és a nagyfogyasztók élete is tervezhetőbb legyen.
M. Kende Péter zárásként megjegyezte, hogy szóba sem került a Közel-Kelet, ahol továbbra is egyik konfliktus követi a másikat, és ennek Európában is megvan a hatása.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
