Darvas István rabbi a hetiszakasz kapcsán a kémek bűnéről

Amikor cselekedni kell, ne bizottságokat hozzunk létre…

Darvas István rabbi a hetiszakasz kapcsán a kémek bűnéről, a tehetetlenségről is beszélt, de előtte szóba került a gyertyagyújtás jelentősége is.

 

 

darvas 2

www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2016-07-01_13:30:00&ch=mr1

Mit jelent a gyertyagyújtás a zsidóság életében?

Fontos, hogy mikor és miként gyújtunk gyertyát. Gyújtunk lélekgyertyát, amikor emlékezünk azokra, akik már nem lehetnek velünk. Nem csak emlékezünk, hanem emlékeztetünk, hogy ők nem csak fontosak voltak, hanem most is azok. Gyertyát gyújtunk, amikor bejön a Szombat vagy valamilyen ünnepünk. Tehát a gyertyagyújtás az emlékezésről, az emlékeztetésről és az ünnepről is szól egyszerre. Éppen ezért, amikor valaki meggyújt egy gyertyát péntek este, akkor mindhárom aspektus ott van mögötte. Minden másnál fontosabb és a jövőt is építő gyertyagyújtás az, amelyik egyszerre szól az ünnepnek, az emlékezésnek és az emlékeztetésnek is. Az egész zsidó gondolkodásnak egy nagyon fontos eleme lehet, vagy éppen kellene lennie, hogy nem kizárólag a múlt miatt gyújtunk gyertyát, nem kizárólag a jövő miatt gyújtunk gyertyát, hanem a már említett három dolognak is jelen kell lennie a gyertyák meggyújtásánál. Ez emeli egy magasabb szintre a gyertyagyújtás műveletét.

Minden péntek este fogadjuk a Szombatot, az istentiszteleten ott kell lennie tíz felnőtt férfinek. A hölgyeket miért nem számoljuk?

A neológ vallásgyakorlat azon a gondolaton alapszik jelenleg, hogy a legfontosabb törvénykönyveinknek, mint például a Sulchan Áruch, előírásainak igyekszik a lehető legkevésbé ellentmondani. Az egy másik kérdés, hogy ez minden vonatkozásban így van-e, de azt mondanám, ma a neológ vallásgyakorlók többségének a magától értetődése az, hogy kitart azon gondolat mellett, a minjen a férfiakból áll. Azt, hogy ezt mennyien gondolják így, erről nem tudok pontos adatot mondani, ahogy azt sem tudom, mi lesz öt-tíz év múlva. A jele valósága még ez, a minjen férfiakból áll.

Aki elmegy a Bét Jehuda zsinagógába a Szombat beköszöntekor mivel találkozik majd ott?

Most szombaton egy nagyon fontos hetiszakaszt olvasunk, a Slách-lechát. Egy olyan történet van a középpontjában, amelyet a kémek bűneként ismerünk. A történet szerint, mielőtt elfoglalnák az országot, Mózes kiküld 12 kémet, hogy nézzék meg, mi van az országban, mire is számíthatnak, amikor átlépik a határokat. A kémek negyven napig vannak ott, amikor visszatérnek, akkor a tizenkettőből tízen egy negatív jelentést adnak az országról. Ennek lesz az a következménye, hogy a pusztai nemzedék tagjai nem léphetnek be az Ígéret Földjére, hanem negyven éves vándorlásra ítéltetnek. Van két kém, akik kivételt képeznek, mert kivétel mindig van, Józsua és Káleb, akik eltérően a többiektől, erősebben bíztak Isten akaratában, sürgetőbbnek érezték, hogy belépjenek az országba, így ők pozitív jelentést tettek. Ennek jutalmaként ők a későbbiekben be is jutottak az Ígéret Földjére.

Ez az a jelenet, amit a későbbiek során úgy örökítettek meg, hogy hatalmas szőlőfürtökkel a vállukon jelentek meg, igazolva, hogy valóban a tejjel-mézzel folyó Kánaán található ott?

Tulajdonképpen nem is ezt akarták ábrázolni, hanem azt, hogy annak ellenére, hogy a kémek ilyen szőlőfürtökkel tértek vissza, negatív jelentést adtak az országról. Beszéltek az összes pozitívumáról az országnak, de – egyes kommentátorok szerint – csak azért, hogy ezzel is kiemeljék az elfoglalás lehetetlen voltát. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, bár nem ezek a kommentárok vannak többségben, de egyesek szerint a kémeket nem negatív szándék vezette, hanem úgy gondolták, a zsidó nép még nem elég érett arra, hogy bejusson az országba, mert még szükségük van Mózesre. Márpedig ők azt tudták, Mózes nem léphet be soha, neki az országon kívül kell meghalnia, s úgy vélték, ameddig képes Mózes az országon kívül a Tórára tanítani az embereket, addig ezt ő tegye meg, még nincs itt az ideje, hogy Mózest és a mózesi tanítást elveszítse a zsidó nép. Úgy vélték, csak akkor lesz Izrael népe eléggé érett Izraelre, ha megfelelően masszív Tóra tudással bír, ami nem csak az elméletet, hanem a mindennapjaikat, az ünnepeket is egyaránt jellemzi.

A rabbik, amikor drósét tartanak, akkor aktualizálják is a hetiszakaszt, a mostanival is meg lehet ezt tenni? Ön mit mondana?

Az aktualizálás nagyon fontos, hiszen azt mondjuk: Áldott az Örökkévaló, aki adja a Tórát! Ahhoz, hogy ez valóban jelen időben történhessen, a mindenkoriban, a Tóra szavait aktualizálnunk kell, át kell gondolni, hogy számunkra legyen releváns, ne csak a múltról szóljon. Én azt mondanám, amit rabbi Joszef Soloveichik mondott a kémekről. Szerinte a kémeknek egyetlen bűne volt, hogy ők kémek voltak. Azaz ahelyett, hogy egy adott pillanatban azt érezték volna, itt van a cselekvés ideje, helyette kívülről figyelték a saját életüket, lehetőségüket. Az a helyzet, hogy akkor, amikor az akarat, a cselekvés idejét egy közösség elmulasztja, akkor nehéz ezt a pillanatot visszahozni. Pontosan ezért egy nagyon fontos előírás, bár ez nem szerepel a törvénykönyveinkben, de próbáljunk meg kortárs módon gondolkodni, kortárs módon jelen lenni az életünkben! Amikor cselekedni kell, ne bizottságokat hozzunk létre, ne további beszélgetéseket bonyolítsunk, hanem ennél előrébb vivő módon, az adott pillanatban tudjunk cselekedni. Ne legyünk a saját életünk megfigyelői, hanem inkább a résztvevői. Ez nem a gondolkodás kizárását, hanem a szöszmötölés lezárását jelenti.

Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.

Breuer Péter

Az interjú a 2016. július 1-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.