Napi Tóra
|
|||
|
|
|||
K”K,
Smini hetiszakasz 5. kommentár, 5776. Ádár séni/VeÁdár 21.
“Ezt ehetitek mindazok közül, ami a vízben van: mindazt, aminek uszonya van és pikkelye” (11:9) A Talmud írja, “hogy minden hal, amelynek van pikkelye, annak van uszonya is. Miért említi a Tóra az uszonyt is kritériumként, és nem elégszik meg a pikkellyel? Azért, hogy erősítse és naggyá tegye a Tórát”. Ezt a kijelentést úgy értették korai bölcseink, hogy a Tórát tanulmányozók érdemeit kívánja Isten növelni, azáltal, hogy a látszólag felesleges információmegtanulásával is kifejezik a Tórához való ragaszkodásukat. Ez szép, de messze nincs még vége, hiszen a talmudi bölcsekkel ellentétben a 16. században élt mesterek már tudták, hogy van olyan vízben élő teremtmény, melynek van pikkelye, de nincs uszonya. Megállapíthatjuk, hogy a Tóra nem közölt felesleges információt, és nyugtázhatnánk, hogy a talmudi bölcsek tévedtek. A hagyományos zsidó gondolkozás azonban nagyon nem ilyen! Nem cél, hogy a korábbi nemzedékek tagjairól bizonyítsák, hogy tévedtek, hanem izgalmasabb szellemi kihívást keresve, megpróbálják felkutatni, hogy milyen körülmények között lehetett igazuk. “Nos, elképzelhető” – mondja Rabbi Mose Leib Shachor (1894-1964), hogy a Gemárá bölcsei a következőt mondták: “mi úgy tudjuk, hogy minden hal, amelynek van pikkelye, annak van uszonya is”. Miért említi a Tóra az uszonyt is kritériumként, és nem elégszik meg a pikkellyel? Azért, hogy erősítse és naggyá tegye a Tórát”, vagyis bizonyítsa a Tóra isteni eredetét, azáltal, hogy világossá teszi: igenis van olyan vízben élő teremtmény, amelynek van pikkelye, de nincs uszonya.
Szép napot mindenkinek!
