Vájhi hetiszakasz 3. kommentár, 5776. Tévét 10. – Ászárá beTévét böjtnap (vége:16.31)
Fontos eseménye volt a hétnek a mai böjtnap, amely egyike a Szentély pusztulására emlékeztető négy böjtnek. A hurbán óta megkülönböztetett szerepe van az emlékezés különböző formáinak, imáink, könyveink, szokásaink által őriztük a Mikdás eszméjét. A hetiszakaszból egy olyan verset idézek, melynek kommentárjaiból képet kaphatunk a diaszpóra zsidóságát hosszú évszázadok során megóvó rabbinikus felfogásból. „Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre”(49:2). Ráv Hirsch mondja ennek kapcsán: „a halálára készülődő ősatya e két szavában: „gyülekezettek, halljátok” benne foglaltatik népünk történelme egészen az idők végezetéig”. Ti, Jákob gyermekei szerény létszámban éltek a népek között, ezért fizikai és szellemi értelemben egyaránt meghatározza sorsotokat, hogy képesek vagytok-e összegyűlni. Erőtöket, túlélésetek feltételét az egység nyújtja számotokra, annak híján nincs mód a zsidóság megmentésére. Ez nem jelenti azt, hogy szellemi gettóban kell töltenetek életeteket, de tudnotok kell, ha elszakadtok a közösségtől, akkor teljesen asszimilálódni fogtok, és ez csak a zsidóság végérvényes eltűnéséhez vezethet. A „hallgassatok” kifejezés a tanulást szerepét hangsúlyozza, magában foglalja a szülők, nagyszülők szokásainak megismerését, értelmezését, megtartását, a héber olvasás elsajátítását, a nyelv legalább alapszintű ismeretét, a Tóra rendszeres, folyamatos tanulmányozását, a törvények teljesítését, a hagyományra épülő zsidó kultúrában való jártasság elmélyítését. Ezek nélkül egy darabig még zsidók maradhattok, csak éppen fogalmatok nem lesz arról, hogy ez mit jelent, csupán környezetetek egyes tagjainak „áldásos” tevékenysége emlékeztet majd hovatartozásotokra, abban pedig nincs sok köszönet”.
Szèp estét mindenkinek!
