Zsidó Zarándokút
A Zarándokút debreceni helyszínei
A Zarándokút debreceni helyszínei
A Pásti utcai ortodox zsinagóga
- augusztusában kezdték el építeni a zsinagógát, és alig egy hónap alatt álltak a falak – a debreceni ortodox közösség az őszi ünnepeket már itt köszöntötte.
1902-ben avatták fel hivatalosan, első főrabbija Strasszer Salamon volt. A helyi ortodox közösség néhány intézménye a status quo hitközséggel közösen működött, de hamarosan a Pásti utcai ortodox komplexum új tagokkal bővült: a Beit Midras a tanulás és az imádkozás színtere volt, a pincében ortodox mikve, az udvarban kóser vágoda és üzlet nyílt.
A háborúban megrongálódott épület felújítására nem, csak állagmegóvásra maradt a közösségnek ereje, de a templom 1984-ig így is működött. Utolsó ortodox rabbija Deutsch Sándor volt. 2001-ben egy részleges felújítással a homlokzat és a tetőszerkezet újult meg, a teljes restaurálás azonban csak 2012-ben kezdődhetett el.
- április 26-án újra teljes szépségében nyílt meg a Pásti utcai ortodox zsinagóga, ami ezentúl nemcsak mint szakrális tér, hanem turisztikai látványosságként, valamint kiállítások, konferenciák, koncertek színhelyeként is szerepet kap.
A közeli jövőben a zsinagóga ad otthont a Kelet- és Közép- Európai Zsidó Oktatási és Kulturális Központnak.
Imaház (Beit Midras)
Az 1910-es évek elején épült az ortodox templom udvarán. A fűthető épületben könnyebbé vált a Talmud-tanulás, hiszen nemcsak napközben, hanem már egészen az éjszakába nyúlóan lehetett maradni. Ezzel újabb lendületet kapott a hitélet a debreceni ortodox közösségben, hiszen itt azok is tanulhattak, akik egész héten dolgoztak, így csak néhány órát tudtak áldozni a vallásos ismeretekre.
Ma, a felújítás után a debreceni közösség napi rendszerességgel tartott imádkozásainak helyszíne a nagy ünnepek időszakát kivéve.
Orthodox mikve
A Pásti utcai komplexumban a téli imaház pincéjében található a régi mikve, vagyis rituális fürdő. A magas talajvízszint és a forráshiány miatt ezt az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem lehetett használni, de a rehabilitációs program részeként ez a létesítmény is megújult és új funkciót kapott: az eredeti beosztást és a burkolatok egy részét megőrizve a felújított fürdőben kóser borozó és vele együtt kiállítóterek nyílnak.
Fontos tudni, hogy a város nem maradt rituális fürdőhely nélkül, hiszen a 2000-es években átadták a modern, minden igényt kialakító új mikvét a Pásti utcában.
Kóser vágoda
Az 1980-as évek végéig rendeltetésszerűen használt mészárszék ma mint kiállítótér és pihenőhelyiség funkcionál. Bezárásáig itt készítették elő a rituális vágás után a baromfit, amelyet az utcafronti húsboltban lehetett megvásárolni. A felújítás során megőrizték az eredeti berendezési tárgyak egy részét, és nem változott a helyiség kialakítása sem: jól megfigyelhetőek a feldolgozás különböző állomásai.
Holokauszt-emlékhely
- nyarára készült el a debreceni áldozatoknak emléket állító építmény, fiatal építészek tervei alapján. A Pásti utcai ortodox zsinagóga udvarában található betonfalon több mint 6000 név olvasható.
Kápolnási utcai zsinagóga
1909-re a debreceni zsidók száma indokolttá tette egy újabb templom építését, amely a ma is változatlan helyen működő közösségi székház melletti telken kapott helyet.
A 600 főt befogadó épületet egy év múlva adták át, az akkori főrabbi, Krausz Vilmos avatta fel.
A zsinagógát ma főleg a nagyobb ünnepeken használja a közösség hitéleti célokra, de számos példa volt rá, hogy különböző kulturális eseményeknek is otthont adott a 2014-re teljes szépségében helyreállított épület.
Debreceni zsidó temető
1842-től változatlan helyen és szervezetben működik a debreceni hitközség temetője a Monostorpályi úton. Az utóbbi évek legnagyobb eredménye, hogy a sírok részletesen katalogizálva már az interneten is megtalálhatóak, képekkel, adatokkal kiegészítve, ezáltal mindenki számára elérhető kutatási és információszerzési célokból egyaránt.
Nagykálló
Az egykori szabolcsi megyeszékhelyen századokkal korábban már éltek zsidók. Azonban a község elleni sorozatos támadások miatt nagy volt az elvándorlás, bár utóbb mindig visszatértek. A XVIII. századra már szervezett hitközség volt a településen, erről írásos bizonyítékok is tanúskodnak.
1781-ben Taub Izsákot, héber nevén Eizik Taubot választották a vármegye főrabbijává. A magyarországi haszid közösség alapítója már életében legenda volt, az egyik leghíresebb cadik – igaz ember. Tanácsért, útmutatásért és áldásért messziről érkeztek hozzá.
Spanyol ősei az inkvizíció elől menekülve az észak-magyarországi Szerencsen telepedtek le.
A későbbi rabbi Nikolsburgban tanult az ottani jeshivában, majd hazatérve Nagykállóban vállalt házitanítói állást. A nyugodt községben a munka mellett nem volt más szórakozása, mint a Biblia és a természet, gyakran találták meg a hívek a mezőn, a juhászok és a pásztorok társaságában. A világhírű zsidó népdal, a Szól a kakas is itt született, a rabbi ezt egy pásztortól tanulta, majd saját szövegével egészítette ki. Nemsokára az egész haszid közösség ezt énekelte, és elterjedt nemcsak az országban, hanem mindenhol, ahol a haszid közösség tagjai megfordultak.
1821-ben, 70 éves korában hunyt el Nagykállóban.
A csodarabbi halálának évfordulója, ádár hó 7. a világ haszidjai számára jelentős nap, ilyenkor tömegesen keresik fel a sírhelyet.
Ma Nagykállóban két temető őrzi az egykor virágzó közösség emlékét. A csodarabbi, Taub Izsák ohelje – így nevezik a sátorszerű, épített sírboltot – körül néhány romos, elsüllyedt sírkő emlékeztet a rabbi szefárd örökségére. Sírkövének feliratát a rabbi előre megírta: Itt nyugszik rebbe Eizik, Nagykálló szent községének rabbija. A másik, ma is működő temetőben nyugszik Menachem Brody, akinek jeshivája a múlt század elején Európa-szerte híres volt.
A rabbi tisztelőin kívül a művészetek rajongói számára is tartogat érdekességet Nagykálló, hiszen a magyar Chagall-ként emlegetett Ámos Imre is kállói születésű, és számos híres alkotása készült itt. Az 1944-ben munkaszolgálatban elhunyt festő műveinek jelentős részét a haszidok életéből kiragadott pillanatok és általában a zsidó vallás mindennapjai ihlették.
