Amikor a legközelebb vagyunk az Örökkévalóhoz
Markovics Zsolt szegedi főrabbi a hetiszakaszról beszélt.
Mi a mostani hetiszakasz címe, s miként kerül sor ennek a felolvasására Szegeden?
Ki távo a hetiszakasz címe, Mózes V. Könyvében található. Ez a rész több szempontból is érdekes, hiszen szeptember 13-án este köszönt be Ros Hasane, a zsinagógai új esztendő. A zsidó hagyomány szerint az új esztendőt megelőző vasárnaptól szokás bűnbánó imákat, szlichotokat elmondani, amiket már szombat éjfél után, illetve vasárnap hajnalban szokás már ezeket elmondani, a reggeli ima előtt. Visszatérve a Ki tavo hetiszakaszra, a kezdeti rész arról szól, hogy ha elődeink belépnek a Szentföldre, akkor hogyan kell a zsengék áldozatát bemutatni, hogyan kell hálát adni, hogyan kell a köszönetet kifejezni az Örökkévalónak. Egy újabb rész arról szól, hogy a zsengék áldozatának bemutatása után hogyan kapnak tizedet a leviták, valamint hogyan kapnak különböző tizedeket a szegények. A zsidó hagyományban a két nagy törzs, a két szent szolgálatot végző törzs, a kohaniták, akik a papi szolgálatot látták el, és a leviták, akik ebben segédkeztek. Ők nem rendelkeztek a szó szoros értelmében olyan munkával, amit ma mi munkának neveznénk. Nem volt munkahelyük, nem műveltek földet, az ő feladatuk a Szentélyben volt a szent szolgálat ellátása. Miután nekik ez volt a feladatuk, akkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miből éltek akkor akár ők, akár a családtagjaik?
És miből?
Erről a Tóra rendelkezik. Le van írva, hogy a kohanitáknak mi a szerepe az áldozatbemutatásnál, az áldozatból mely részeket kapták meg. A mostani hetiszakaszban lehet olvasni, hogy a leviták és a szegények ebből hogyan részesültek.
Azok a szegedi polgárok, akik szeretnék meghallgatni az Ön magyarázatát, tanítását, azok hol és mikor tehetik meg?
Többféle módon és formában, a legfontosabb a zsinagóga. Nálunk kialakult egy hagyomány, mely szerint péntek este én beszélek a hetiszakaszról, ekkor mondom el a gondolataimat, adom meg az útravalómat a következő napokra. Szombat délelőtt viszont bárkinek, akinek a hetiszakasz kapcsán vannak gondolatai, érzései, érzelmei, akkor a Tóra olvasást követően megállunk, én az illetőt felkérem, jöjjön ki a Tóra olvasó asztal elé, s mondja el a saját gondolatait. Nyáron péntek este háromnegyed 7-kor imádkozunk, szombat délelőtt 9-kor, ez majd az óra átállítása után változik majd.
Hol imádkoznak?
Most a Guttenberg utcai székházban, mivel a kezdődő fesztivál a zsinagógát leterheli, de szeptember 13-án, Ros Hasane-t már a zsinagógában köszöntjük. Van más módja is a tanulásnak, kialakult egy túlnyomórészt fiatalokból álló csoportunk, velük heti rendszerességgel tanulunk, ebben nagy segítségemre van a feleségem, a rebecen, hiszen nálam, a lakásomon zajlik az oktatás. Ám ha valaki többet szeretne megtudni, akkor szervezünk külön oktatást a lányoknak, nőknek és külön a férfiaknak.
Szegeden is tanulnak izraeli diákok, hogy sikerül őket becsábítani a zsinagógába?
Nem nagyon sikerül, ők külön közösséget alkotnak, Szegeden van egy Chabad közösség, ők tekintik feladatuknak a fiatalok becsábítását. Nekik volt egy faiatal rabbijuk, többször találkoztunk, tulajdonképpen egy barátság is kialakult közöttünk, de ők külön közösséget alkotnak. Már ez a fiatal rabbi nincs itt, két fiatal bóher jár le Pestről péntektől vasárnapig. Vannak azért külföldi érdeklődők, jöttek már Németországból, Svédországból, Franciaországból. Ők kerestek minket, érdeklődtek ai istentiszteletekről, rólunk. Reméljük, hogy ők majd hozzánk járnak majd.
Szeged városában van egy idősek otthona is.
Valóban, ez már 1948 óta létezik, egykor Szeretetháznak hívták. Ez egy államilag akkreditált intézmény, 22 idős ember éli itt a mindennapi életét, étkezéssel, egészségügyi ellátással. Nagyon fontosnak tartom a folyamatos, állandó kapcsolatot, sokat járok ott, elsősorban azért, mert az emberek jelentős része már mozgásában korlátozott, nem lehet elhozni őket az istentiszteletekre. Én és a feleségem mindennap itt vagyunk, ő felügyeli mesgiachként, vallási felügyelőként a kóser konyhát, mindketten bejárunk beszélgetni az idősekhez, vannak olyanok, akikkel jiddisül is beszélgetünk. Vannak még más újítások, mint például a szombati kidusokon az eredeti sólet. A feleségem a pénteki, szombati barcheszen kívül az időseknek is szeretne mostantól kezdve sütni, ezt már most nagy örömmel fogadták.
Az Ön édesapja Pest egyik legelismertebb zsidó embere volt, nagyszerű előimádkozó volt. Mit sikerült megörökölnie az ő egykori világából, dallamvilágából?
Édesapám eredetileg Kisvárdáról jött, nagyon sokfelé vitte az élet, életének utolsó tíz évében tért vissza azokhoz az alapokhoz, amit ő gyerekként láthatott. Nagyon hirtelen ment el, amikor több mint egy éve a testvérem hívott, azzal, hogy ha akarok apukámmal találkozni, akkor üljek kocsiba, s azonnal menjek. Abban a nagy szerencsében volt részem, hogy megvárt engem. Bementem a kórházba, még ott voltam az intenzív osztályon. Ott feküdt, gépekre kötve, már tudtam, hogy az agya halott, mégis, amikor ránéztem, akkor mosolygott. Beszéltem hozzá, akkor ott fogadtam meg, amit ő elkezdett, azt nekem kell befejezni. Ebben a hitben próbálom élni a mindennapjaimat. Úgy vezetni ezt a közösséget, hogy bemutassam, egy modern világban is lehet tradicionális zsidóként élni. Én akkor, a halálos ágya mellett tettem egy esküt, ehhez én kötöm magamat. Neki egy egészen különleges, megtanulhatatlan dallamvilága volt. Azt mondják, része volt az imádkozásnak, tudni kell, ő a Bethlen térre járt, amikor elmegyek oda, akkor mondják nekem, hogy mennyire hiányzik, mennyire jó lenne, ha ott lenne, hallani, ahogyan a szavakat ejtette. Ma már nagyon kevesen vannak, akik a szülői házból hozták ezt a tudást magukból, s ezt tovább is tudták adni.
Ön fogadalmat tett, de mellette más is történt, hiszen szintén megerősítette az ősök törvényeit.
Igen, de aki ezt teszi, az ugye ezzel nem dicsekszik. Amikor ezt megfogadtam, akkor ez azzal járt, hogy alaposan átgondoltam, nem hirtelen döntés eredménye lett, lépésről lépésre, mindig kicsivel többet, mindig egy kicsit mást, ebben nagy segítségemre volt a feleségem, aki Izraelből jött, egy rendkívül vallásos családból, Washingtonban végzett az egyetemen. Amit én megfogadtam, azt egyedül nem lehet végigvinni, kell hozzá egy társ.
Mi az, amit Ros Hasane alkalmával üzenne?
Talán a hetiszakasz végéből egy kis tanítással tenném meg ezt. Mózes mond egy nagyon érdekes mondatot: 40 év kellett nektek, hogy érző szívetek, látó szemetek, halló fületek legyen. Ez lehet Elul hónapnak, amikor a legközelebb vagyunk az örökkévalóhoz egy rendkívül nemes célja, ha mi ezt képesek lennénk megvalósítani.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
