K”K,
Ki técé hetiszakasz 4. kommentár, 5775. Elul 11.
„Ne nézd testvéred barmát, vagy bárányát eltévedve…vidd azokat vissza testvérednek.” (22:1). A szidrában olvasható előírások jelentős része az emberek egymással való viszonyát kívánta szabályozni. Az egyik ilyen törvény az elveszett tárgyak visszaadásáról szól, és az előírás betű szerint értelmezése szerint csak a zsidó ember (“testvéred”) által elhagyott dolgokat kell visszaszolgáltatni, de amiként erről a midrás is tanúskodik, nem ragaszkodtak szigorúan ehhez az értelmezéshez. „Rabbi Simon ben Sátáh egy alkalommal egy szamarat vásárolt egy arabtól. Tanítványai észrevették, hogy egy drágakő lóg az állat nyakában. Mondták neki: „Az Örökkévaló áldása – az gazdagít…” (Példabeszédek 10:22), vagyis tekintsen a talált kőre az Örökkévaló áldásaként, és bátran megtarthatja. Simon ben Sátáh így válaszolt: „Szamarat vásároltam, nem drágakövet”. Ment és visszaadta a követ az arabnak, mire az így szólt: „Áldott az Örökkévaló, Simon ben Sátáh Istene!”. A törvény értelem és nem betű szerinti alkalmazása (lifnim misurát hádin) nagy bölcsességet kíván, valódi nagyjaink a törvényeket gondolkodva alkalmazták, mert tudták, hogy az egyszerű olvasatból fakadó puszta szigor nem vezet eredményre. Rabbi Johanán szerint: „Jeruzsálem azért pusztult el, mert a Tóra törvényei szerint ítélkeztek, és nem a lifnim misurát hádin elve alapján” (Bává Meciá 30b).
Szép napot mindenkinek!
