Hetvenegy éve annak,amikor az ember úgy elaljasult,hogy kannibállá változott pusztitott,gyilkolt,kivetkőzve emberi mivoltából.Iparszerűen mészároltak férfiakat,nőket,idős-beteg embereket,gyerekeket,terhes nőket,csecsemőket,mindenkit,
Tisztelt megemlékező közönség!Hölgyeim és Uraim!
Emlékezni jöttünk ma Vácról és a Duna-Ipoly-Galga menti településekről elhurcoltzsidóság deportálásának 71.évfordulóján.
A modern XX.század gyilkoló gépezete kegyetlenül végzett a régió zsidó lakosságának több mint 85%-ával.Tizennyolcezer ártatlan élet szakadt meg és vált a gázkamrák és a tűz martalékául.
Vácon a zsidó törvényekre való hivatkozással fokozatosan bevontak 360 működési engedélyt a zsidó iparosoktól és kereskedőktől.Elbocsájtották állásukból a zsidó származású alkalmazottakat,orvosokat,
1944.május 22-29 között létrehozták a váci gettót a belvárosban:
Gróf Csáky Károly utca /ma Köztársaság út/,Szent János utca,Ambró Ferenc út /ma Dr.Csányi László út/ Törpe utca /ma Tornyos Pál utca/ Chazár András utca és a Szarvas köz által határolt területeken.
A gettó 72 házból állt,és a két zsinagóga épületéből oda zsúfoltak össze több mint 1600 embert,váciakat és a környékből még 800 embert,akiktől minden értéküket elkobozták.Majd 1944 június 29-én és 30-án ma 71 éve a monori téglagyárba szállitották őket,ahonnan két hét múlva három vonatszerelvényen Auschwitzba vitték és még azon a napon elpusztitották az idős nőket,a terheseket,betegeket és a gyermekeket,kitépve anyák karjából.
Hölgyeim és uraim ez a puszta tényállás,de mi van ez mögött?
Ezt a traumát a mai napig érezzük,amikor kiűrült a zsidónegyed,kiűrültek a zsinagógák,az egyiket már le is bontották,a másikat már a lebontási engedély kiadásának 24-ik órájában kapartam ki a romokból.Hol vannak a messze földön ismert tudós váci rabbik,akik világhirű Talmud-Tórát,jesivákat teremtettek itt a Duna-Ipoly és a Börzsöny lábánál?
Nincsenek zsidó iparosok,kereskedők,akik a Dunát használták kereskedelmi útvonalnak -Vác és Pest, -Vác-Pozsony és Bécs tengelyen.Amikor ezt is bőviteni kellett,akkor Ullmann Móricék az általuk létrehozott LEUMI bankkal megépitették Magyarország első vasút vonalát 1846-ban Pest és Vác között.Soha többé nincsenek azok a vállalkozó szellemű emberek akik több mint 20 gyárat és több mint 100 közép üzemet és számtalan vállalkozást hoztak létre a városban,a régióban,valamint a történelmi Magyarország észak-közép szögletében.Nincsenek azok,akik több ezer embernek munkát és biztos megélhetést biztositottak,akik kiemelték Vác városát a feudális agrár régióból és a környék ipari-kereskedelmi központjává tették.
Vác és a régió zsidósága erején felül kivette részét az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc történéseiből,az északi fronton és Komáromnál több mint 300 önkéntes harcolt,nem beszélve a honvéd sereg anyagi finanszirozásáról.Az első világháborúban is létszámukhoz viszonyitva sokan harcoltak,jó hazafiak voltak,mert mindig magyarnak érezték magukat,most szomorúan láthatjuk,hogy mi lett a fizetség,-a hazaszeretetért???
Trianon traumája duplán sokkolta a váci és a régió zsidóságát,mert az elcsatolt országrészben a Felvidéken voltak az üzleti,vallási és rokoni kapcsolataik.És mind ezekre jött a holokauszt tragédiája.
Tisztelt Megemlékezők!
Kötelességünknek tartjuk ma itt megemlékezni a tágabb környezet,nevezetesen a Duna-Ipoly-Galga régió elpusztitott zsidóságáról is.Ezekben a városokban és falvakban nincsenek már zsidó közösségek,pedig valaha úgy,mint Vácon,ők látták el döntően a lakosságot árúval és szolgáltatással.Konkrétabban:Felsőgödről,ahová Sződliget,Göd és Sződ tartozott 227 főt deportáltak,Steuer Sándor hitközségi elöljáróval,Szentendréről 170 főt vittek el az esztergomi gyűjtőbe Dr.Lővenheim Miksa rabbival és Gráf Aladár hitközségi elnökkel.Vámosmikola helyi gyűjtő állomás volt,ahonnan 109 helyi és kb.50-60 vidéki zsidót vittek Tésáról,Perőcsényből,Kemencéről és Bernecebarátiból.Vámosmikoláról és körzetéből a csendőrök és a nyilasok által a Börzsönyből is összevadászott zsidóságot Ipolyságra /Sahy/-ba szállitották,majd onnan az Ipolyságiakkal együtt a balassagyarmati Illés pusztára vitték,Deutch Manó mikolai rabbival és Szabados Miksa hitközségi elnökkel együtt.Ipolyságon Sahyban a város szegények által lakott övezetben volt a gettó a Malom utca,Tabán-és Vidamajor területén.Balassagyarmaton két gettó is volt,Nyirjes pusztán,ahová a helyi zsidóságot zsúfolták össze és Illés pusztán,ahová a környékbelieket helyezték el.A balassagyarmati gettókat 1944 június 10 és 12-én számolták fel,ahonnan több mint 8 ezer embert szállitottak el Kassán keresztül egyenesen Auschwitzba.A Galgamenti régióból:Aszódról,Gödöllőről,Turáról,Bagról,Domonyból,Galgagyörkről,Galgahévizről,Galgamácsáról,Hévizgyörkről,Kartalról és Versegről összesen 1300 személyt vittek el.Többségüket a hatvani téglagyárba,Monorra és Rákoscsabára vitték.A Duna-Ipoly-Galga menti településekről több mint 16 ezer magyar állampolgárságú zsidót szállitottak a biztos halálba,több mint 4 ezren pusztultak el a munkaszolgálatokban.
Meg kell emlékezni azon kevesekről,akik életüket kockáztatva életeket mentettek meg,levelet vittek ki a gettóból,vagy csak egy pohár vizet adtak a szomjazóknak.Voltak Igaz Emberek,akik zsidókat rejtegettek:Csőváron,Pencen,Kosdon,Sződligeten,Alagon és Vámosmikolán,ahol a lengyel hadsereg menekült tisztikarának egy részét mentette meg a lakoság.A Galga menti települések közül:Aszódon,Domonyban,Turán és Kartalon mentettek meg zsidókat,főleg mezőgazdasági területeken,fészerben,pincékben mentettek meg zsidó családokat.Sződliget térségében egy pályán veszteglő vonatból kb. 20 embernek sikerült kiszöknie,amikor a község akkori gyógyszerésze kinyittatta a vagon ajtaját.
A népírtást túlélők nem reménykedhettek semmi jóban,értékeiket,
házaikat elvették tőlük,vállalkozásaikat,üzleteiket államosították,
sokan külfölre mentek,majd 1956-ban tömegesen elhagyták az
országot.
Voltak kezdeményezések a városban és a régióban a hitélet
visszaállítására,de ezek a kisérletek nem jártak eredménnyel a
kommunizmus valláspolitikájának okán.
Akik nem hagyták el az országot többnyire a fővárosba telepedtek le.
Több mint 25 évig nem beszélhetünk hitéletről.
A rendszerváltozáskor újjá alakítottuk a hitközséget.
Az épületek,köztük a zsinagóga is,teljesen romos állapotban volt,
a temetőket kifosztották a gránit emlékek 20%-át eltulajdonították,
mindenfelé a romok voltak láthatók.
10 év alatt némileg konszolidált állapotot teremtettünk.
Saját beruházásban eredeti állapotában felépítettük a zsinagógát,
amihez a MAZSIHISZ és az önkormányzat 15-15%-al járult hozzá,
a többi forrást 11 nyertes pályázatból szereztük meg.
Szerintem a holokauszt után ez még eddig egyetlen hitközségnek
sem sikerült ! A templomot 2008-ban örökemlékű Schweitzer
József országos főrabbi avatta fel.
Sajnos a tüzoltó munkák során forrás hiányában nem sikerült az
épület szigetelését és a csapadék víz elvezetését valamint a
mennyezeti freskó felfestését megcsinálni.
Évek óta MAZSIHISZ felújítási alapból nem sikerült forrást kapnunk.
Az elmúlt évben a holokauszt 70.évfordulóján a CIVIL-ALAP-ból
nyert pénzekből sikerült a hitközség biztonsági,anyagi alapját
megteremteni,amit ez évben egy jelentősebb állami támogatás
követett,aminek hatására már a régióban való megjelenésünk is
sikerrel járt. Főleg a holokauszt oktatása,a helyi történetek hiteles
kutatása és dokumentálás terén értünk el egyre jobb eredményeket,
a tanuló ifjúság körében.
Hitközségünk kapcsolata a többségi társadalommal egyre jobb,
a társegyházakkal és az önkormányzattal példaértékű.
Vác város önkormányzatának támogatását állandó jeleggel
magunk mögött érezzük – amit a határon túl Ipolyság (Sahy) és
a régió más önkormányzatai is átvesznek.
Oktatási Központunk ezt az évet a holokausztban elpusztított
gyerekek emlékének szentelte,az 525 váci és további, 2560 aszódi,
gödöllői,ipolysági (Sahy) balassagyarmati,szentendrei,szobi,
dunakeszi-alagi,valamint a Duna-Ipoly-Galga menti településekről
elhurcolt és meggyilkolt gyermek áltozatok emlékére a
Selye János szakiskola és a Táncsics Mihály mezőgazdasági
szakiskola diákjai megható,nagysikerű interaktív műsorokat
szerveztek,amelyeken többek között jelen volt Ilan Mor izrael állam
nagykövete és Mordechay Waller főkonzul is.
Oktatási Központunkat rövid működése alatt többek között
megtekintette,Anett Lantos – Tom Lantos lánya,az Amerikai
Egyesült államok és a Lengyel Köztársaság nagykövetségeinek
vezető diplomatái,kormány tagjai,országgyülési képviselők,
Dr.Latorcai Csaba helyettes államtitkár,
a Szochmut képviselője,
a Tom Lantos Intézet,az Antall József Tudás Központ vezetői,
Antall József miniszterelnök özvegye,Klára asszony és családja,
valamint más oktatási intézmények,köztük az ELTE több
oktatója is.
Hitközségünk a létező antiszemitizmus,a rasszizmus és az
idegen gyülölet ellen az oktatással tud hatékonyan küzdeni,
az utókor – a fogékony ifjúság bevonásával.
Úgy érezzük és valljuk,hogy a pályázati pénzeket,állami,
és önkormányzati támogatásokat nem szezonális dolgokra
költöttük – és költjük el,ha nem azokból maradandó,működő
emlékeket állítunk Vác és a Régió elpusztított zsidóságának.
Ezúton – innen is megköszönöm támogatóinknak a rólunk
való gondoskodást,a magyar államnak,a miniszterelnökségnek,
Vác város és Ipolyság Sahy városok önkormányzatának,
a társegyházaknak és többeknek,akik erkölcsileg sokat
segítettek nekünk.
Értelmetlenül megyilkolt eleinkre mindenkor kegyelettel
emlékezünk – nem feledjük mártír halálukat.
Hálával emlékezünk azon kevesekre,akik egzisztenciájukat
nem kímélve – életüket adták,vagy veszélyeztették azt
azért,hogy zsidókat mentettek meg.
A megemlékezések mellett a jövő korszakára is.
Vác és a régió zsidósága és hitközségünk számára a
harmonikus társadalmi együttélés ápolása kiemelt fontosságú
feladat.
Ezért szorgalmazni fogjuk olyan oktatási programok létrejöttét,
amelyek a szociál pszihológia tudományára alapozva elősegítik
különböző kultúrális intenditású emberek lokálpatrióta közösségé
formálódását.Mérlegeljük,hogy a jövő nemzedék fejlődésének
javára középiskolát (szakgimnáziumot) hozzunk létre a régióban.
Azt kivánjuk elérni,hogy a zsidó és nem zsidó fiatalok ismerjék fel
hazánk kultúrális értékeit és közösen induljanak a
szakmai fejtődés útján.Tisztában vagyunk azzal,hogy ez jelentős
szervezési és anyagi kihívás lesz.
Hisszük,hogy az egykor gazdag váci zsidó közösségi
infrastruktúrájának köszönhető járadékaink erre megfelelő kiegészítő
támogatást nyújthatnak.
Hölgyeim és uraim,kedves meghívottak,megköszönöm,hogy eljöttek
és velünk emlékeztek meg mártírhalált halt hittestvéreinkről,köszönöm,
hogy meghallgattak.
