Paul Lendvai Herzlről, valamint arról, milyen is zsidónak lenni 2015-ben
Érzik a fájdalmat, a gyanút
Paul Lendvai Herzlről, valamint arról, milyen is zsidónak lenni 2015-ben
Egy magyar származású Ausztriában élő újságíró, de most az izraeli pavilonban, a Herzl Tivadarról szóló kiállítás mellett beszélgetünk.
Annak örülök, hogy egy barátom, Shlomo Avineri most írta meg a könyvét Herzlről. Dolgoztunk is együtt, most hívtak meg egy bemutatóra Izraelbe. Azt sajnálom, hogy most nem fogunk személyesen találkozni a kötet bemutatóján. Nagyon különösnek tartom a kiállítást, ahogy azt is, hogy Herzl tevékenységét bemutatják. Ami Izrael Államot illeti, írtam egy könyvet, Antiszemitizmus zsidók nélkül, ez az egyetlen könyvem, ami héberül is megjelent, sajnos nem tudtam elolvasni, bár megkérdezték, hogy tetszett-e nekem a fordítás. Visszatérve Shlomo Avineri könyvére, óriási dolog, hogy ilyen gyorsan lefordították magyarra, annak is örülök, hogy el is jön az itteni bemutatóra. Már azért is, mert ő egy kritikus kommentátora a közép-kelet európai eseményeknek, az én könyvemet az Eltékozolt országot is pozitívan bírálta annak idején. Megnéztem ezt a kiállítást, annak is nagyon örülök, hogy annyi minden változott Magyarországon, ahogy annak is, Izrael szerepe pozitív.
Amikor a Szabad Európa Rádiónál dolgoztam, akkor azt mondták nekem, hogy próbáljak meg úgy fogalmazni, mint Paul Lendva. Ön szerint miért gondoltak így Önre?
Sajnos már nincsen Szabad Európa Rádió, jó lenne, ha lenne Magyarországon, ahogy más országokban is, mert szerintem nagyon pozitív szerepet játszott. Én ugyan magyar anyanyelvű, magyar születésű voltam, de mégis két nyelven próbáltam a kelet és közép-európai fejlődést és visszaesést is bemutatni, majd lett egy olvasótáborom is nemzetközileg, mint a Financial Times tudósítója. A német nyelvterületen, majd a televízióban is próbáltam a butaság elleni harchoz hozzájárulni. Ám ahogy látni lehet az itt történteken, nem mindig jártam sikerrel.
Milyen zsidónak lenni 2015-ben Kelet-Közép-Európában, ebben beleértem az osztrák fővárost, Bécset is?
Ez változatos, azok, akik zsidónak érzik magukat, érzik a fájdalmat, a gyanút, az örömöt is, ebből a szempontból a legfontosabb az, hogy a Szabadság Párt egyik vezetője, aki bálokat szervez, bocsánatot kért a múltbeli kifakadásaikért és állást foglalt az antiszemitizmus ellen. Ez egy jó jel, de ez is attól függ, mit csinálnak majd a gyakorlatban. Ugyanezt lehet látni ma Magyarországon is. Talán azt mondanám, jobb Németországban, talán Ausztriában is zsidónak lenni, mint Magyarországon.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
