Pelle János író egy általa fordított visszaemlékezésről beszélt.

Egy 16 éves fiatalember Auschwitzban 

 

007e652c_6761541.mp3

 

radio03

Egy 16 éves fiatalember Auschwitzban

Pelle János író egy általa fordított visszaemlékezésről beszélt.

Egy új könyvet ajánl nekünk. Miben különbözik ez a visszaemlékezés a többitől?

Nicolas Roth, azaz Róth Miklós könyve, a Tizenhat éves Auschwitzban címmel jelent meg, amelyet én fordítottam és a Merkaba Kiadó révén én is adtam ki, a Debreceni Zsidó Hitközséggel közösen. Ez egy nagy vállalkozás volt, miután egy terjedelmes könyvről van szó, de annyira újszerű a többi Holokauszt visszaemlékezéshez képest, hogy megérte azt a hatalmas energiát, amelyet ráfordítottam. Hozzá kell tennem, hogy többen is támogatták a könyv megjelenését.

Hol lehet megkapni a könyvet?

Alapvetően a Láng Tékában és az Írók Boltjában, de tisztában vagyok vele, nem egyszerű eljuttatni az emberekhez, mert van kétféle ember, aki nem akar ilyen visszaemlékezésekről hallani. A zsidók és a nem zsidók. 70 év telt el a Shoah óta, azóta annyi visszaemlékezés, emlékirat, regény, film borította el a világot.

Ez a könyv, amit Nicola Roth írt, ajánlott az iskolák számára is. Sikerült már felsőoktatási intézményekkel kapcsolatot találni?

Még a bemutató előtt vagyunk, hiszen arra május 3-án kerül sor a Bálint Házban, illetve előtte egy nappal Debrecenben, a Pásti utcai zsinagóga újjáavatása alkalmából. Erre egyébként Róth Miklós is hazalátogat Párizsból.

A könyv milyen utat járt be franciául?

Ott visszhangtalan maradt, mert alapjában ez a magyar olvasókat érdekli, a könyv leginkább Elie Wisel és Kertész Imre könyvéhez hasonlítható. Annyiban különbözik a többi visszaemlékezéstől, hogy ez magáról Auschwitzról szól. Ha a magyar Holokauszt irodalomra gondolunk, akkor az elsősorban a zsidótörvényekről, a gettóról, a munkaszolgálatról szól. Nagyon szimptomatikus, hogy Brabham professzornak a műve, a Magyar Holokauszt, az lényegében a német megszállással kezdődik és 1945 tavaszával ér véget. Mindazt, ami a zsidókkal történt Magyarországon, azt foglalja össze, az is elég borzalmas volt, de igazán paradigmatikus, emblematikus, az Auschwitz volt. Bármilyen furcsa is, de Auschwitzról nincs még nincs egy megfelelő magyar visszaemlékezés. Ennek oka, hogy a trauma sokkal nagyobb volt, mintsem a túlélők le tudták volna írni az ottani viszonyokat, amelyek pokoliak voltak és nem volt senki, aki ezt elképzelte volna. Nicolas Roth könyve egy visszafogott, tárgyilagos visszaemlékezés, amely eltérően Kertész Imre regényétől, a Sorstalanságtól, a társakról is szól. Érthetően leírja azt az egész szerkezetet, amibe ott a zsidók kerültek. Nem véletlen, hogy vannak holokauszttagadók és holokausztrelativizálók, akik azt mondják, nincs elegendő bizonyíték, kétségbe vonják a gázkamrák kapacitását, stb. Ez azért lehetséges, mert a Holokauszt irodalomból is ritka, amelyik Auschwitzról szól, amelyik hiteles beszámoló. Ez egy hiteles beszámoló, amely a magyar olvasók számára egy rendkívül lényeges és úgy érzem, ez az első olyan könyv, amit egy 16 éves magyar fiatalembernek oda lehet adni, ha meg akarjuk mutatni, milyen volt ez az egész.

Köszönöm a beszélgetést.

 

mr1 kossuth rádio.Breuer Péter

Breuer Péter

Az interjú a 2015. április 17-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.