Embermentő közszolgák
A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából ünnepélyes keretek
közt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen mutatták be Dr. Kovács Tamás
Embermentő közszolgák a holokauszt idején című könyvét hétfőn.
A hiánypótló mű személyes történetek bemutatásával kíván adózni az
áldozatok és azok emlékének, akik tenni mertek az üldözöttekért.
A könyvbemutatón Dr. Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt
társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára többek közt arról
beszélt, hogy súlyos krízisekkel küzdő világunkban azok a nemzetek
tudnak a legnagyobb sikerrel szembenézni a kihívásokkal, amelyek
ismerik és számon tartják történelmük tragikus és felemelő
korszakait, múltjuk sorsfordító eseményeit és személyiségeit
egyaránt.
Fontos, hogy kegyelettel és együttérzéssel emlékezzünk az
áldozatokra, elítéljük a totalitárius rendszerek működtetőit és
kiszolgálóit, ugyanakkor büszkén és hálával tekintsünk azokra az
igazakra, akik sokszor a halált is vállalva dacoltak az embertelen
diktatúrákkal – tette hozzá.
Idézte a Magyar Holokauszt Emlékév egyik szellemi alapvetését is,
amely így szól: „A holokauszt az ember tragédiája, az emberiség és
emberiesség ellen elkövetett gyalázatos gaztettek sorozata, mert
emberségében mindenki egy. Ember. S mint ilyen, egyenrangú a másik
emberrel.”
A szerzőt és a kötetet méltatva arról beszélt, hogy hiánypótló mű
született. A könyv mintegy harminc közszolga – hivatalnok, katona és
rendvédelmi dolgozó – megmentettjeinek sorsát hozza közelebb az
olvasóhoz, összefoglalva az embermentők legfontosabb cselekedeteit.
Hangsúlyozta: „ránk maradt az a kötelesség, hogy igazságot
szolgáltassunk ezeknek az embereknek, akik sokszor maguk és
üldöztetést, olykor erőszakos halált is szenvedtek a II. világháború
alatt, vagy a háborút követő szocialista diktatúra
éveiben-évtizedeiben.”
Kovács Tamás könyvén keresztül megismerhető több magyar közszolga
példamutató helytállása, folytatta Latorcai Csaba, aki szerint a
könyv szereplői igaz emberek az egész emberiség és benne magyarság
kivételesen értékes személyiségei.
Beszéde végén úgy fogalmazott: „tanulmányozzuk hát tetteiket,
sorsukat és meséljük tovább családtagjainknak, barátainknak. A saját
életünk nehéz pillanataiban pedig legyen bölcsességünk és
bátorságunk követni példájukat. Így leszünk képesek újra és újra
felülmúlni korábbi teljesítményeinket, megerősíteni közösségeinket,
szolgálni hazánkat, magyar nemzetünket.”
