Egy temető elő- és utótörténete
Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója
Próbáljuk meg felidézni, hogy mi történt a Dohány utcai zsinagóga kertjében, a legszomorúbb időszakban!
1945 táján a zsinagóga kertje egy felújított épületegyüttes része volt, hiszen 1931-ben erre a telekre építették az I. világháború hősi halottainak emlékére a Hősök Templomát és a zsinagóga folytatásaként a ma a múzeumnak is helyet adó épületet. A kettő között alakítottak ki egy kis teret, az eredeti tervek szerint egy vízmedencét terveztek ide, amit árkádokkal vettek körbe. Az elképzelés szerint ez a hely egyfajta együttgondolkodásra, egy keresztény-zsidó párbeszédre alkalmas tér lett volna, ahol a séta közben lehetne megbeszélni a dolgokat, tehát egy közösségi tér lett volna. A medence nem készült el, egy füves terület maradt, így ez lett a gettó ritka zöld területeinek egyike. A gettóban több mint 70 ezer embert zsúfoltak össze, így nagy volt a mortalitás. Nem csak a belövések, a háború miatt, hanem a gettólétből fakadó éhhalál, fertőzések, járványok, a rendszeres nyilas betörések is számos áldozatot követeltek. Akkor már közel volt a szovjet hadsereg, nem lehetett kimenni a zsidó temetőkhöz, el volt vágva minden út, így a gettó zöld területeit kezdték el temetésre használni. Erre persze már csak a felszabadulás során került sor, amikor összeszedték a halottakat az utcákról, minden más helyről.
Itt hány ember van eltemetve?
Ezen a helyen 2283 van eltemetve 24 tömegsírban. Voltak temetők a Klauzál téren is, de az ott fekvőket exhumálták. Kevesen tudják, hogy ez az egyetlen temető, amelyik a gettó áldozatait gyűjti egybe, ez nem egy emléktemető, itt a Holokauszt áldozatainak a tetemei is itt vannak.
Miért nem exhumálták az itt nyugvókat?
Ez elsősorban vallásjogilag problematikus, de úgy gondolom, hogy a Holokauszt egyik legmocionálisabb, érzelemmel a legjobban telített helyszíne lett. Nincs még egy olyan helyünk, ahol nem égették el a holttesteket, ahol az áldozatoknak, amennyire csak lehetett, de nevük van. Azt szoktam mondani, akik itt vannak eltemetve, azok abból a szempontból privilegizáltak, hogy nekik megadatott a végtisztesség, nekik megadatott, hogy akármilyen hevenyészett lista alapján, de van, megmaradt az identitásuk is.
Mi lehet ennek a temetőnek a jövője, nemrégiben hatalmas felújítások zajlottak itt?
Mi pár évvel ezelőtt – ha fogalmazhatok így – ezt a temetőt interpretáltuk, azaz a befogadó oszlopsorra kiettük ennek a helynek a történetét. Azt gondolom, ha nem csupán a temetőségét nézzük, hanem azt is, hogy mi volt előtte és utána, akkor ez még többet elárul nekünk. Hiszen a zsinagógát azok építették fel, akik felépítették Budapestet, a zsinagóga büszkeségnek, a zsidó emancipációnak volt a jelképe, s az a tény, hogy akik ebben a temetőben a saját lakóhelyükön vannak eltemetve, az építők unokái lehettek, használták ezt a zsinagógát, amíg éltek. Ezt nekünk meg kellett mutatni ahhoz, hogy megértsük a terület történetét. Ezt megnézhetik a dohanykert.hu oldalon, itt megtalálják az eltemetett áldozatok nevét is, de a hely története is, de mindenkit várunk szeretettel, aki szeretné besétálni a területet, megnézni, megtanulni azt, amit az oszlopokon elhelyeztünk, akár elgondolkodna a múlton, a jelenen és a jövőn.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
