A Halljad Izrael! december 5-i adása

Szerkesztő-műsorvezető: Breuer Péter

 

 

Aki nem csak egy lelket mentett meg

Wiesmayer Gábor édesapjáról, az emberségről mondja el véleményét

Az ön édesapja, Wiesmayer Emil sok embert mentett meg. Hogyan is történt mindez?

Sok mindennel foglalkozott, majd egyszer csak társtulajdonosa lett egy nyomdának, a Pápai Ernő Nyomdának, ami később Antikva Nyomda lett. Itt szépirodalmi könyvek kiadásával foglalkozott, később belefolyt a politikába, a svájci menleveleket nyomták, ezt egy idő után beszüntették, mivel rengetegen hamisították. Később a Wallenberghez köthető kapcsolatok révén az ő menleveleit is nyomtatta, mellette születési igazolványokat is, minden olyasmit, amivel menteni tudták a zsidókat. Nem lehet tudni, hogy a Schutzpassokból mennyit készítettek, édesapám még előttem is letagadta, hogy ő ilyet valaha is csinált volna, én magam olyan 2800 és 4800 darab körül tudok. Ő a hivatalos példányon kívül is kinyomott vagy 20-30 ezer példányt.

A megmentettek közül egyet sikerült Önnek felkutatnia, aki írásban is nyilatkozott.

Valóban, sikerült találkoznom és több órán át beszélgetnem az egyik megmentettel, Komlós Gyulánéval, az édesapja volt a visszacsatoláskor a kolozsvári színház igazgatója, őt ismerte édesapám, amikor megtudta, hogy bajban vannak, elutazott hozzájuk, egy álló napig tartó tortúra után kimentette őket a gettóból, elhozta őket Budapestre, itt elhelyezte őket, így sikerült megmenekülniük. Édesapám a Schutzpassok nyomása mellett járta a Duna-partot is, amikor ott felállították az embereket, onnan kiemelt 5-10 embert, kapcsolatai révén tudta meg, hogy általában kiket akarnak kivégezni, nevekről gyártott papírokkal ment oda, hogy megmentse, akit csak tudott.

Köszönöm a beszélgetést és várjuk a túlélők jelentkezését, akik Wiesmayer Emilnek köszönhetik életüket.

Az interjú a 2014. december 5-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Breuer Péter

Vissza a gyökerekhez

Cseri Anita, a Szochnut munkatársa a Taglit programot ismerteti

A Taglit birthright programról szeretném kérdezni. Mi is ez, kiknek szól?

A Taglit birthright egy olyan 10 napos ingyenes utazás Izraelbe, minden 18-26 közötti zsidó származású fiatalnak, aminek keretében világszerte több mint 40 ezer fiatalt utaztat ki. Ez a program lehetőséget nyújt arra, hogy minden fiatal legalább egyszer az életében eljusson Izraelbe.

Azt mondta, hogy zsidó származású fiataloknak szól ez a program. Hogyan kell bebizonyítani az illetőnek a származását?

Egyfelől a Holokausztig nyúlik vissza a bizonyítás lehetősége, nálunk is csak elég egy zsidó nagyszülő származását igazolni., összesen elég egyetlen dokumentum benyújtása. Ez lehet kárpótlási igazolás, egy régi iskolai bizonyítvány, abból az időből, amikor még regisztrálták a vallási hovatartozást.

Mi vár ezekre a fiatalokra Izraelben, mit kapnak?

Egyfelől, ahogy a program nevéből is adódik, felfedezik Izraelt, másrészről pedig a saját zsidó identitásuk felfedezése is a célunk, megismerve a gyökereiket. Nem agymosásról van itt szó, hanem arról, hogy ezek a zsidó származású fiatalok valamennyire közelebb kerüljenek a gyökereikhez. Ők majd később eldöntik, hogy mit is kezdenek ezzel a származással, azokkal az élményekkel, amit itt szereznek.

Aki csatlakozni kíván, az hol teheti meg?

Az irodánkban, a Paulay Ede utcában, az Izraeli Kulturális Intézet épületében.

Aki vissza szeretne térni a gyökereihez, annak elő kell venni az imakönyvet, ami viszont héberül van. Ebben mit tud tenni a Szochnut?

Nálunk van lehetőség a héber nyelv megtanulására, mi már 1989 óta évente több száz embert ismertetünk meg a héberrel.

Ezek szerint a Szochnut fel is készíti azokat, akik elindulnak szerencsét próbálni akár hosszabb időre is Izraelbe?

Természetesen, de van még számos olyan program is, ami kint készíti fel azokat, akik ki szeretnének költözni, vannak 5-10 hónapos ösztöndíjprogramok, önkéntes programok minden korosztály számára. Aki pedig úgy gondolja, hogy végleg kiköltözik Izraelbe, hosszú hónapokon át igyekszünk mindenféle információval megismertetni, hogy semmi váratlan ne érje őket. Nem az a fő célunk, minden félreértés elkerülése végett, hogy minden zsidó Izraelbe költözzön, nekünk nagyon fontos a diaszpóra zsidósága is, a Szochnut minden zsidó származású embert is igyekszik támogatni, aki csupán megismerni szeretné a gyökereit, de hazájában akar maradni.

Köszönöm a beszélgetést.

Az interjú a 2014. december 5-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Breuer Péter

 

—

Különleges Lélekmadár

Büchler András könyvajánlója

Egy olyan könyvről kérdezem, ami – többek között – a Hanukáról szól.

A Kolibri Kiadó gondozásában, a Lauder Iskola és az Izraeli Nagykövetség közreműködésében jelenik meg a Lélekmadár című könyv, mely Michal Snunit izraeli írónő műve. Egy olyan íróról van szó, aki újságíróként kezdte pályafutását, könyveit Izraelben több százezer példányban jelentették meg, az első gyerekkönyvét már 35 nyelven adták ki, ezt a projektet egyébként az izraeli Külügyminisztérium is támogatja. Így lett a 36. nyelv a magyar. Magyarországon egy egészen különleges együttműködésnek köszönhetően jelenik meg a könyv, hiszen a Lauder Iskola diákjai fordították le, persze a munkájukat a tanáraik segítették, Lackfi János mutatta meg nekik, hogyan is kell valójában fordítani, műfordítani, ő is tette rendbe végül a szöveget. A kolibri Kiadó vállalta a megjelentetést, erre egy hét múlva kerül sor, a Lauder Iskola és az izraeli-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 25. évfordulójára, valamint a Hanukára.

Miről szól a könyv?

Olyan különleges a könyv, hogy meg sem lehet mondani, hány éves gyerekeknek szól, 3 és 23 év között mindenki számára izgalmas olvasmány lehet. Egy madár segít belelátni a lelkünk különböző fiókjaiba, s különböző rajzokon keresztül mutatja meg a mese a gyermeki és kevésbé gyermeki lélek rejtélyeit. Azért is izgalmas, mert egyrészt ritkán jelenik meg Magyarországon kortárs izraeli szerző, olyanra meg nem is volt példa, hogy mindezt fiatalok fordították volna le.

Köszönöm a beszélgetést.

Az interjú a 2014. december 5-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Breuer Péter

I.rész

Mert kell egy lap

Szántó T. Gábor, a Szombat főszerkesztője a lap 25 évéről beszél

Huszonöt éve annak, hogy rendszerváltozás közben megjelent a Szombat, a zsidó közéleti, kulturális folyóirat.

1989 novemberében jelent meg az első szám, egy roppant komoly hiátust töltött be, a diktatúra idején nem működhetett szabad zsidó sajtó, ahogy más szabad sajtó sem. A rendszerváltozás első momentuma az volt a zsidó közéletben, hogy zsidó értelmiségiek úgy döntöttek, hogy kell egy lap. Ez lett a Szombat. Kettős feladatot látott el, egyrészt a zsidó közélet fóruma kívánt lenni, szócsöve, egy vitafórum, ami a belső vitáknak, belső kezdeményezéseknek ad lehetőséget. Megszólaltatja a sokféle zsidó szervezetet, véleményt, helyt ad ideológiai vitáknak. Másrészt zsidó kulturális fórum is szeretne lenni, művek, irodalmi művek, színházi alkotások, filmek bemutatását is megcélozza, fóruma kíván lenni, amelyek jellegzetesen ebben a témában, a zsidó érzékenységgel készülnek. Ugye, előtte a zsidók, mint zsidók nem politizálhattak, másrészt a fennálló zsidó intézményrendszert sem lehetett bírálni, így ahogy ez egy szabad sajtóhoz illik, ennek is terepet biztosít a Szombat.

Ki a lap gazdája?

A Magyar Zsidó kulturális Egyesület a lapgazda, ez már az induláskor is így volt, a szerkesztőség nagy autonómiával működhet. Nem szólnak bele a lap tartalmába, így a Szombat úgy működik, ahogy egy lapnak működnie kell.

Ki finanszírozza a lapot?

A lap nagyon sok helyről, alapítványi forrásokból, illetve előfizetésekből és hirdetésekből tartja fenn magát. Szerencsére sok lábon álltunk mindig, ami azt jelentette, hogy valahonnan kiesett valamilyen okból támogatás, akkor másik forrásból mindig be tudtuk tömni a lyukat, így hazai és külföldi alapítványi forrásokból tudunk működni.

A lap indulásakor egy fiatalember volt a lap főszerkesztője, aki írt verseket, kezdett az irodalomban is megjelenni, de közben a zsidó intézményrendszert is kritikával illette. Ez szükségszerű volt, vagy a zsidóságnak mindig is szüksége volt egy belső ellenzékre?

Minden közösségnek szüksége van kontrollra, minden közösségnek, ahol érdekképviselet zajlik, szüksége van vitára, szüksége van a vezetőknek arra, hogy legyen egy külső hang, ami ellenőriz, ami kérdéseket vet fel, ami megfogalmaz kétségeket, ami vezető politikusok nem látnak, nem hallanak meg. Az egy természetes folyamat volt, még ha sokan nehezen is fogadták el, hogy ez a lap éppúgy bírálja a saját terepét, a zsidó vezetőket, a nagypolitikai szereplőit, akik zsidókkal kapcsolatba bármilyen kijelentést tesznek, bármiféle cselekményeket foganatosítanak a zsidókat érintő, zsidó közösségeket érintő politikai cselekményeket foganatosítanak, ezek szabad vita tárgyát képezik. Sokak számára ez meglepetést keltett, hogy van egy zsidó lap, itt Magyarországon, ami bírál, éppúgy, mint a nagy sajtó, de aztán idővel azt kellett látnunk, hogy ez természetessé vált. Ma pedig, amikor a zsidó téma a múltfeldolgozás, az emlékezetpolitika, a kárpótlás kérdése, vagy bármi általában témája a napi- és hetilapoknak, így már nem annyira kirívó, hogy a Szombat is bírál. Különösen azóta fontos ez a vita, amióta a Szombat jelen van az interneten is, a honlapunkon napi frissességgel reagálunk belpolitikai, külpolitikai eseményekre, a Közel-Kelet, Izrael mindig is kiemelt témája volt a lapnak.

A lap első számait én magam Izraelben olvastam, rengeteg dologban nem értettem egyet Önökkel. Nekem, aki ott éltem, olybá tűnt, kicsit széplelkű a Szombat. Ön szerint mi lehetett ennek az oka?

Lehetséges, hogy érzékcsalódás áldozata volt, aki így érezte, egy időben a Szombatban összegyűjtöttük mindazokat az állításokat, véleményeket, amiket rólunk megfogalmaztak. Ha valaki fellapozza ezeket a számainkat, jót mulathat, mert nagyon sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó kritika érte a lapot. Túl baloldalinak, túl konzervatívnak, túl vallásosnak, vallásellenesnek tartották ugyanabban az időben. Fel kell tenni a kérdést, vajon tényleg a lapban jelennek meg ezek a vélemények, amik így felkavarják a különböző olvasói rétegeket, vagy inkább az egyes olvasóknak a világról alkotott véleménye tér el ennyire a többiekétől, hogy ennyire mást lát mindegyik a lapban. Ez megerősített minket abban a törekvésünkben, hogy a Szombat nagyon sokféle hangot szólaltat meg, akár a vallással, akár az izraeli politikával, akár a zsidó identitás kérdéseivel kapcsolatban. Nyitottak voltunk mindig, nagyon sokféle vélemény fogalmazódott meg, a lapban is szerepeltek ultraortodoxok, de valláskritikával élők is, a cionistáktól a diaszpóra lét mellett érvelőkig is. Miután nincs olyan bő sajtókínálat Magyarországon a zsidó közösségben, a zsidó kultúra területén, hogy egy-egy lap kimondottan irányzatos lehessen, ez a feladat, hogy nyitottnak lenni, hogy fórumot biztosítani sokféle véleménynek, ez a lap identitásához tartozik.

Köszönöm a beszélgetést.

Az interjú a 2014. december 5-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Egy biztos pont a zsidóságunkban

Radnóti Zoltán rabbi a hetiszakaszról

Miről is szól a mostani hetiszakaszunk?

Nagyon izgalmas, érdekes rész. Az elmúlt héten is, ezen a héten is Jákobról szól a hetiszakasz. Ez a vándorlásról, a fájdalomról, a küzdelemről szól. A mostani hetiszakasznak van egy nagyon híres része, amit mindenképpen kiemelendőnek tartok. Amikor Jákob vándorolt, ráesteledett, elaludt és álmodott. Álmában egy létra indult meg a földről felfelé, az ég felé. Jákob álmában az Isten angyalai mentek a létrán fel-alá. Néhány angyal a földről ment az égbe, míg más angyalok fentről jöttek a földre. Ez egy szimbolikus kép, ami azt mutatja, hogy az ember nem mindig marad egy helyen, ugyanazon a létrafokon. Van, amikor lesüllyed, van, amikor felemelkedik. Van, amikor számot kell vetnie a bukással, a kudarccal, s amikor eléri a mélypontot, akkor arra kell törekednie, hogy visszakapaszkodjék, hogy minél feljebb jusson. Egy dolog biztos: a létra mindig a földön áll és azok a biztos pontok, amikre az embernek szüksége van az életében, mint a barátok, a bizonyosság, azok nagyon fontosak. Az ember életében, a zsidók történelmében is volt egy biztos pont, legyen az a saját történelmük, a saját vallásuk, a törvények. Ilyen például a rövidesen beköszönő Hanuka is, ami 11 nap múlva kezdődik.

A Hanuka bár egy családi ünnep, de a Bét Sálom zsinagóga ezen az ünnepen is várja a híveket.

Minden ünnepben a legfontosabb, hogy legyen igényünk rá, akár családban, akár a zsinagógában, beszéltem a létráról, ez mindig ott van velünk, kísér bennünket. Ennek okán meg kell tanulni saját hagyományainkat, például a Hanuka esetében is. Ez egy identitásküzdelem volt az akkori korban, az akkori körülmények között. Nálunk, a zsinagógában is erről van szó, azaz nem csak a gyertyagyújtásról – persze minden ilyen előírást megtartunk -, hanem arról, hogy a történelmünket is megismerjük. Nálunk mindig van egy játékos vetélkedő, felnőtteknek, gyermekeknek. Tudnunk kell, hogy miért is kell gyertyát gyújtanunk, mit miért teszünk, 2300 esztendővel később. Beszélünk a menóráról, arról, hogy ki ellen és miért küzdöttek őseink, ki volt Hanna, ki volt Juda Makkabi. Mi mindig is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy legyen oktatás, mert tudás nélkül a zsidóság nem zsidóság. Nekünk ezt is jelenti a bizonyos létra.

Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.

Az interjú a 2014. december 5-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Breuer Péter