Mert kell egy lap

I.rész

Szántó T. Gábor, a Szombat főszerkesztője a lap 25 évéről beszél

Huszonöt éve annak, hogy rendszerváltozás közben megjelent a Szombat, a zsidó közéleti, kulturális folyóirat.

1989 novemberében jelent meg az első szám, egy roppant komoly hiátust töltött be, a diktatúra idején nem működhetett szabad zsidó sajtó, ahogy más szabad sajtó sem. A rendszerváltozás első momentuma az volt a zsidó közéletben, hogy zsidó értelmiségiek úgy döntöttek, hogy kell egy lap. Ez lett a Szombat. Kettős feladatot látott el, egyrészt a zsidó közélet fóruma kívánt lenni, szócsöve, egy vitafórum, ami a belső vitáknak, belső kezdeményezéseknek ad lehetőséget. Megszólaltatja a sokféle zsidó szervezetet, véleményt, helyt ad ideológiai vitáknak. Másrészt zsidó kulturális fórum is szeretne lenni, művek, irodalmi művek, színházi alkotások, filmek bemutatását is megcélozza, fóruma kíván lenni, amelyek jellegzetesen ebben a témában, a zsidó érzékenységgel készülnek. Ugye, előtte a zsidók, mint zsidók nem politizálhattak, másrészt a fennálló zsidó intézményrendszert sem lehetett bírálni, így ahogy ez egy szabad sajtóhoz illik, ennek is terepet biztosít a Szombat.

Ki a lap gazdája?

A Magyar Zsidó kulturális Egyesület a lapgazda, ez már az induláskor is így volt, a szerkesztőség nagy autonómiával működhet. Nem szólnak bele a lap tartalmába, így a Szombat úgy működik, ahogy egy lapnak működnie kell.

Ki finanszírozza a lapot?

A lap nagyon sok helyről, alapítványi forrásokból, illetve előfizetésekből és hirdetésekből tartja fenn magát. Szerencsére sok lábon álltunk mindig, ami azt jelentette, hogy valahonnan kiesett valamilyen okból támogatás, akkor másik forrásból mindig be tudtuk tömni a lyukat, így hazai és külföldi alapítványi forrásokból tudunk működni.

A lap indulásakor egy fiatalember volt a lap főszerkesztője, aki írt verseket, kezdett az irodalomban is megjelenni, de közben a zsidó intézményrendszert is kritikával illette. Ez szükségszerű volt, vagy a zsidóságnak mindig is szüksége volt egy belső ellenzékre?

Minden közösségnek szüksége van kontrollra, minden közösségnek, ahol érdekképviselet zajlik, szüksége van vitára, szüksége van a vezetőknek arra, hogy legyen egy külső hang, ami ellenőriz, ami kérdéseket vet fel, ami megfogalmaz kétségeket, ami vezető politikusok nem látnak, nem hallanak meg. Az egy természetes folyamat volt, még ha sokan nehezen is fogadták el, hogy ez a lap éppúgy bírálja a saját terepét, a zsidó vezetőket, a nagypolitikai szereplőit, akik zsidókkal kapcsolatba bármilyen kijelentést tesznek, bármiféle cselekményeket foganatosítanak a zsidókat érintő, zsidó közösségeket érintő politikai cselekményeket foganatosítanak, ezek szabad vita tárgyát képezik. Sokak számára ez meglepetést keltett, hogy van egy zsidó lap, itt Magyarországon, ami bírál, éppúgy, mint a nagy sajtó, de aztán idővel azt kellett látnunk, hogy ez természetessé vált. Ma pedig, amikor a zsidó téma a múltfeldolgozás, az emlékezetpolitika, a kárpótlás kérdése, vagy bármi általában témája a napi- és hetilapoknak, így már nem annyira kirívó, hogy a Szombat is bírál. Különösen azóta fontos ez a vita, amióta a Szombat jelen van az interneten is, a honlapunkon napi frissességgel reagálunk belpolitikai, külpolitikai eseményekre, a Közel-Kelet, Izrael mindig is kiemelt témája volt a lapnak.

A lap első számait én magam Izraelben olvastam, rengeteg dologban nem értettem egyet Önökkel. Nekem, aki ott éltem, olybá tűnt, kicsit széplelkű a Szombat. Ön szerint mi lehetett ennek az oka?

Lehetséges, hogy érzékcsalódás áldozata volt, aki így érezte, egy időben a Szombatban összegyűjtöttük mindazokat az állításokat, véleményeket, amiket rólunk megfogalmaztak. Ha valaki fellapozza ezeket a számainkat, jót mulathat, mert nagyon sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó kritika érte a lapot. Túl baloldalinak, túl konzervatívnak, túl vallásosnak, vallásellenesnek tartották ugyanabban az időben. Fel kell tenni a kérdést, vajon tényleg a lapban jelennek meg ezek a vélemények, amik így felkavarják a különböző olvasói rétegeket, vagy inkább az egyes olvasóknak a világról alkotott véleménye tér el ennyire a többiekétől, hogy ennyire mást lát mindegyik a lapban. Ez megerősített minket abban a törekvésünkben, hogy a Szombat nagyon sokféle hangot szólaltat meg, akár a vallással, akár az izraeli politikával, akár a zsidó identitás kérdéseivel kapcsolatban. Nyitottak voltunk mindig, nagyon sokféle vélemény fogalmazódott meg, a lapban is szerepeltek ultraortodoxok, de valláskritikával élők is, a cionistáktól a diaszpóra lét mellett érvelőkig is. Miután nincs olyan bő sajtókínálat Magyarországon a zsidó közösségben, a zsidó kultúra területén, hogy egy-egy lap kimondottan irányzatos lehessen, ez a feladat, hogy nyitottnak lenni, hogy fórumot biztosítani sokféle véleménynek, ez a lap identitásához tartozik.

Köszönöm a beszélgetést.

Az interjú a 2014. december 5-i Halljad Izrael! adásában elhangzo beszélgetés szerkesztett változata.

Breuer Péter