„A zsidó szellemiség nem engedi meg, hogy ne fohászkodjunk az Istenhez az életek védelmében…”
Dr. Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija a közelgő ünnepről és a felújított temetőről
Következő nagy ünnep a Tisa beáv lesz. Miről is szól ma ez a szomorú nap?
Bármily furcsa is, az ünnep ugyanarról szól a XXI. században, mint a III-ban. Ez a nap az első és a második jeruzsálemi Szentély pusztulásának az emléknapja. A tradíció szerint négy különböző tragédia történt ezen a napon. Ha időrendi sorrendbe állítjuk, akkor az első az, amikor Mózes elküldi a kémeket, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, akkor azok visszajönnek és az egekig magasztalják az országot, de hozzá is teszik azt is, hogy nem leszünk képesek elfoglalni. A nép a hírtől kétségbeesik, visszamenne Egyiptomba, erre mondta Isten: Most sírtok, amikor nincs rá okotok, de lesz módotok a sírásra, hiszen eldöntöttem, ez a nemzedék nem megy be Kánaánba. Ez a nap is Áv hó 9-e, Tisa beáv volt. A következő, amikor elpusztult az első Szentély, ezen a napon pusztult el a második Szentély, a kettő között mintegy félezer év különbséggel. Végezetül, a Bar-Kochba féle szabadságharc utolsó bástyája, Beitar erődje is ezen a napon esett el.
Bár tudom, hogy nem mindig illik ilyet kérdezni, de beszélt az első és a második Szentélyről. Mi van a harmadikkal?
Az majd felépül. Jeruzsálemben, majd ha eljött a Messiás. És az Al-Aksza mecset problematikáját is megoldották.
Mit teszünk Tisa beáv napján?
Az előbb felsoroltam azt a négy hagyományt,m amitől ez a nap egy gyásznap, egy böjtnap. Ezt a napot előzi meg a gyászos Három Hét, ami Támuz hó 17-én kezdődik és Tisa beávig tart. Ez a három hét is egy gyászidőszak, azaz ilyenkor nem rendezünk ünnepségeket, nem tartunk esküvőt, nem rendezünk bulikat. Ez egy egyre fokozódó gyászidőszak az életünkben, olyannyira, hogy Áv hó újholdjától egészen Tisa beáv másnapjáig nem eszünk húst, nem iszunk bort, természetesen a Szombat az kivételt jelent.
Mit csinálunk Tisa beávkor?
Ez egy böjtnap, a második, amelyik estétől estig tart, az első az Jom Kipur, az Engesztelés Napja. Ugyanazok a törvények érvényesek rá, nincs evés, nincs ivás, nem lehet mosakodni, nem használunk dezodorokat, a hölgyek nem használnak semmiféle arcra kenhető dolgokat, nem hordhatunk bőrcipőt és ezen a napon tilos a házasélet is. Van azért különbség a két nap között. Tisa beáv nem található meg a Tórában, ez azt jelenti, hogy nincsen tiltva a munkavégzés. Persze így nehezebb böjtölni, viszont a dohányosoknak könnyebb, hogy dohányozni lehet. Egy öreg zsidóember mondta, hogy a Tisa beáv nem is igazi böjtnap, hiszen dohányozni lehet.
Ezek a nagyobb ünnepek érintik Izraelt is, ahol most háború van, hullanak a rakéták az országra, zajlanak a küzdelmek. Ön nyugalmazott dandártábornokként, tábori rabbiként mit tud mondani erről a helyzetről?
Az izraeli hadsereg katonáinak semmit nem tudnék innen mondani, a katonák az izraeli katonai rabbinátushoz fordulnak, ha szükségét érzik. Az itthoni érdeklődőknek annyit tudok mondani, hogy imádkozunk az állam békéjéért, hogy ne legyenek ártatlan áldozatok, de egyik oldalon sem. A zsidóság arról híres, hogy a legnagyobb ünnepekor, Jom Kipurkor, az Engesztelés Napján nem csak önmagáért, az egész világért imádkozik. A zsidó szellemiség nem engedi meg, hogy ne fohászkodjunk az Istenhez az életek védelmében, függetlenül attól, hogy ezek zsidó vagy nem zsidó életek.
Mikor kezdődik Tisa beáv?
Jövő hét kedden, este negyed 9-kor kezdődik, másnap este háromnegyed 9-ig. Az ünnep bejövetelekor este a templomból már minden díszt eltávolítunk, alacsony székekre, földre ülünk, a cipőnket levesszük, ez is a gyász jele, Jeremiás siralmait olvassuk fel, gyászénekeket mondunk. Másnap reggel van az egyetlen hétköznap az évben, amikor nem veszünk fel imasálat, nem tekerünk magunkra az imaszíjat, hiszen ezek is egyfajta díszek. Reggel is úgy ülünk, mint előző este, alacsony széken, cipő nélkül, gyászverseket mondunk. Vannak helyek, ahol délig, fél 1-ig mondják ezeket, mert bár szabad a munkavégzés, de mégsem dolgozunk ezen a napon.
Ön a Dohány utcai zsinagóga főrabbija. Az épület oldalában található egy temető is, amellyel kapcsolatban úgy döntött, hogy hosszú évek után felújíttatja azt. Mit lehet erről tudni?
Azt tudni kell, hogy zsinagóga mellett nem szokott temető állni. 70 évvel ezelőtt itt volt a gettó, s az itt elhunytakat két helyre temették tömegsírokba, a Klauzál térre és ide, a templom kertjébe. A felszabadulás után, a Klauzál téren lévő halottakat exhumálták és átvitték őket a Kozma utcai zsidó temetőbe. Azokat a halottakat, akiket a templom kertjébe temettek, nem lehetett exhumálni, hiszen zsidó tulajdonú földben, zsidó sírban nyugszanak, egy halottat nem lehet egy zsidó temetőből kiemelni, csak akkor, ha a temetőt megszüntetik, vagy a halottat el akarják vinni Izraelbe. Így maradt itt a temető a templom mellett. Az elmúlt évtizedek során a temető borzasztó elhanyagolt állapotba került, időről időre voltak kisebb javítások, de az egész méltatlan volt már. A Holocaust 70. évfordulója kapcsán lehetett pályázni a Civil Alaphoz, akkor a Dohány utcai Alapítvány és elnöke, Nádel Tamás, akinek az érdemeit nem lehet eléggé hangsúlyozni, akár a temető, akár a templom felújítása, karbantartása kapcsán, úgy döntött, hogy a felújításhoz szükséges összeget megpályázza. Nyertünk is egy elég tekintélyes summát, aztán jött az elátkozott emlékmű, a Sorsok Háza, a Szakály féle nyilatkozat és az alapítványunk volt talán a második, amelyik bejelentette, hogy köszönjük, de így ez a pénz nekünk nem kell. Minden létező tartalékunkat mozgósítottunk, pénzt kunyeráltunk. Annyit össze is tudtunk szedni, hogy ha nem is a teljes tervünket hajtottuk végre, de a temetőt végre rendbe tudtuk hozni, méltóvá tudtuk tenni a mártírokhoz.
Köszönöm a beszélgetést.
Az interjú az ATV augusztus 3-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
