hírlevél 14-07-24 (gyerekek, dvár tora, áv újhónap, tüntetés, blog, mázl tov, stb)

Szombat reggel ismét befejezünk egy könyvet. A sivatagi vándorlások könyvét, Mózes 4. könyvét. Ezzel a könyvvel véget ér a nagy keresés és a nagy tanulás. Az Egyiptomból kivonuló emberek gyermekei, a fiatal zsidó törzsek elérkeztek a Szentföld határára. Valami új kezdődik a zsidó történelemben. A Jóisten abbahagyta a manna adagolását, a személyes felügyeletet. Mózes meghal. A „gyerekek” felelősek lesznek a tetteikért, amire a szüleik és Mózes felkészítették őket.

A továbbhagyományozás. a legfontosabb zsidó szavak egyike. A Smá Jiszráel ima törzse. – vesinántám levánéhá” és „folyamatosan tanítsad a fiaidat”…

Éppen ezért ebben a „hetiszakaszmagyarázatban”, mint szülők (Anikó és én) – Miri és Liza boldog és büszke szülei – fordulunk hozzátok.

Személyes tapasztalatainkat szeretnénk megosztani veletek, hogy mennyire fontos a rendszeres zsinagógalátogatás a gyerekek szempontjából.

Lehet, hogy már hallottátok Anikó gyerekkori élményeit. Sokszor mesél róla, hogy amikor még ki sem látott a karzatról az anyukája emelte fel, hogy integessen áldott emlékű édesapjának.

Sokszor meséli, hogyha meghallja az őszi ünnepek dallamait, becsukja a szemeit, és látja, érzi gyermekkora ünnepeit.

Nekem mint rabbinak, szent kötelességem, hogy szeretnénk ezt az élményt gyerekeinknek is átadni. Szeretnénk, hogy a zsinagógai környezet, a dallamok, a hangulat egy életre meghatározó élményt és zsidó öntudatuk fontos részét képezze. Hogy otthon legyenek nálunk és velünk.

Ti is látjátok, hogy a Radnóti lányok nem „szentfazekak”, hanem vagány, öntudatos és büszke zsidók.

Ebben fontos szerepet játszott a rendszeres zsinagógába járás és az ehhez kapcsolódó élmények. A barátokkal való közös kiddushallgatás, majd a titkos játékok a zsinagógai padok között.

Kérünk – és persze tapasztalataink alapján – javasoljuk, hogy hozzátok rendszeresen a zsinagógába gyerekeiteket.

Egy pár hetes kisbaba is hallja a dallamokat, érzi a hangulatot.

Ha ezt rendszeresen tapasztalja, soha nem lesz a zsinagógai környezet idegen számára. Ők a jövő.

A gyerekeknek fontos zsidó öntudatuk kialakításában, hogy zsinagógai környezetben tapasztalják meg a barátságot, a szolidaritást, illetve, hogy a viharos kamaszkorban is meg lehet élni a vallási közösséghez tartozást. És ez lehet „buli” is és élvezetes is, nem egy szigorú szabályok szerint működő zárt közösség.

Tudjuk, hogy a mai rohanó világban mindenki nagyon elfoglalt, péntek estére vagy szombat délelőttre mindenki elfárad és már sokszor csak pihenni szeretne.

De biztosak vagyunk abban, meg lehet úgy szervezni a programokat, hogy gyerekekkel együtt el lehet jönni a zsinagógába, amiképpen abban is biztosak vagyunk, hogy Ti, a gyerekeiteknek igyekeztek mindent megadni, mindezek mellett érdemes mérlegelni, hogy a rendszeres zsinagógai „lét” milyen életre szóló élményeket és öntudatot adhat gyermekeiteknek.

A vándorlások könyve után, elérkeztünk a szabadság könyvéhez.

Azért dolgozunk mindannyian, hogy gyermekeink számára a zsidóság – a szabadság és ne a frusztráció élménye legyen.