Ki nem küldött tudósítónk jegyzete 5.
A háború folytatódik
14. napja szólnak a szirénák, ülök a TV előtt, hallgatom a rádiót, nézem a világhálót, percenként jelennek meg a helységnevek, legyen az város, falu, vagy még kisebb település.
Ez nem az Ismerd meg hazád mozgalom, hanem maga a háború, a földre kényszerített valóság, ahol a légópincékbe kényszerített lakók élnek.
Akciók eddig a szupermarketekben voltak, ez most nem akció, hanem maga a háború.
Most már a nevek, igen, az áldozatok nevei is megjelennek.
Sírnak a hozzátartozók, a kamerák temetésről temetésre járnak, az áldozatokat egy egész ország gyászolja.
Igaz az is, hogy közben zajlanak a tüntetések, a háború azonnali befejezését követelve.
Vannak olyanok is, akik azt mondják, a háborúnak csak akkor lehet vége, ha a terrorfészkeket teljesen felszámolják.
Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy a zsidó állam demokratikus ország.
A kérdés továbbra is az, hogy mit tehetünk innen a távolból? Imáinkkal, aggódó gondolatainkkal segíthetjük Izraelt.
Ugye emlékeznek még arra, hogy Egyiptom egykori elnöke, Szadat, köszönte, de nem kért Gáza városából. Jelenleg úgy tűnik, hogy a jelenlegi egyiptomi vezetés szintén erre az álláspontra jutott.
Ám az is lehet, hogy az arab államok sem kérnek a terroristákból?!
Breuer Péter
