Jövőre, velünk, ugyanott?
Akár a mottója is lehetett volna az egy ház, egy történet, egy ember a pár hete lezajlott „csillagos házak” programnak. Emberek százai keresték fel azokat az épületeket, melyeket a zsidónak nyilvánított honfitársaink kényszerlakhelyéül jelültek ki 1944-ben. Jöttek emlékezni, emlékeztetni, beszélgetni a napjainkban még mindig tabuként kezelt időszakról.
Tamási Miklóssal az OSA Archivum programkoordinátorával a fogadtatásról, a sikerről, a kudarcról beszélgettünk három héttel a csillagos házak napja után.
– A június 21-e, a sikeres napjai közé tartozik? Ezt várta ettől a naptól?
– A szervezés alatt meglepetésként ért minket, hogy még több mint százan élnek köztünk olyanok, akik túlélték azokat a borzalmas hónapokat. Közülük százan személyesen is részt vettek a megemlékezésekben. Saját átélt visszaemlékezéseikkel hitelesítették, kézzel foghatóvá tették a házak és a benne élők történelmét. Nem csak azokon a programokon vettek részt sokan, ahol „híres” emberek emlékeztek. A legnépszerűbb internetes keresőben is szerepel a „csillagos házak” fogalom, ami ennek a programnak köszönhető.
– Ha csak a sikerről beszélnék, nem lennénk tárgyilagosak. Milyen kudarcok kísérték a szervezést?
– A ma is álló, egykori csillagos ház közül hetvenhárom önkormányzati, és egyéb intézmény, párt, egyház tulajdonában van. Az előkészítő munkálatok során levélben tájékoztattuk őket a rendezvényünkről. Egyetlen egy választ nem kaptunk tőlük, és nem csatlakoztak a megemlékezéshez.
– Több helyszínen is megfordultam. Alig-alig találkoztam olyanokkal, akik abból az épületből voltak jelen, mely előtt az emlékezés zajlott. Az ezerhatszáz ma is álló házból jóval kevesebben vettek részt a programban.
– Ezt a passzivitást mi is tapasztaltuk. Jellemző volt az, hogy egy-két lelkes szervező mellett a csendes többség győzött. Nem tudtak kilépni abból a sztereotípiából, hogy zsidó szerveznek zsidóknak programot. Olyan válaszokat is kaptunk, hogy „pár éve élünk csak itt”, „nem tudunk róla, hogy él itt még olyan, akit ez érintene”.
Az emlékezők közt is alig volt harminc év alatti. Főleg az idősebb korosztály képviseltette magát.
– A holokauszt emlékév kapcsán sokan az OSA kezdeményezését is ide sorolták. Hogy látja Ön a vészkorszak „kezelése” helyére került bennünk?
– A „csillagos házak” programsorozat nem volt része a holokauszt emlékévnek. Az ötlet a „Budapest 100” kapcsán merült fel. Ezek a házak közül több meg fog jelenni a száz éves házak közt. Nem tudom, hányan merik majd bevállalni ezt akkor.
A magyarországi holokauszt kutatás leírta, hogy mi történt abban az időszakban. Az emberi emlékezés szelektív. Másként emlékezünk áldozatként, és másként elkövetőként. A történelmi tényekre szubjektív érvek rakódnak rá.
– Jövőre is megrendezik a „csillagos házak napját”? Többen mondták, hogy elmennének más programokra is, de nem fér bele több ebbe az egy napba.
– Hozzánk is érkezett hasonló észrevétel. Nem, mi nem rendezünk ilyen programot jövőre. Ha az ismertté vált házak szeretnének újra emlékezni, nekik kell megszervezni. A weblapunk továbbra is él. Hozzáférhetőek a viaszemlékezések, a házakkal kapcsolatos történetek. Ahogy tapasztalom, folyamatosan bővül is a feltöltött tartalom.
2014. július 13.(sztorma(HCJD)
