Az interjú a 2014. június 6-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Az identitás keresése Kafka macskái nyomán
Szántó T. Gábor író
„– Vékony kis ember volt a borítón – folytatta, mintha nem heverne közöttünk a lap. – Madárfejű. Talán varjú… vagy rigó. A fekete haja miatt, meg a hegyes orra miatt. Vagy mint egy denevér. Tudja, ami egész éjszaka repül…
Bólintottam. Furcsálltam, hogy vallásos létére állatpéldázatokat hoz.
– Ezt ő mondta magáról. Állandóan állatokhoz hasonlította magát. És mindenkit. Kutyához, vakondhoz, bogárhoz.
– Mármint kicsoda? – kérdeztem megütközve.
– Az az ember, akit a lapon láttam – biccentett a folyóirat felé. – Író. Zsidó. Prágai.
– Aha – mondtam hitetlenkedve, hiszen az előbb azt mondta, nem olvas irodalmat. Akkor meg honnan tudja? Nem emlékeztem, hogy erről esett-e szó a lapszámban. Vagy csak képzelődik és beletrafált? Találkoztam már egy-két érdekes emberrel, aki furcsákat mondott, sőt néha nyilvánvalóan képzelődött, de minthogy szavakból és történetekből élek, kíváncsiságom általában legyőzi tartózkodásom. Van elég rutinom abban, hogy végighallgassam őket, és ne lepődjek meg, vagy ha éppen azt várják, akkor meglepődjek, de kíváncsian hallgassak tovább. – És honnan veszi ezt?
– Tőle.
– Mégiscsak olvasta? – kérdeztem meglepetten.
– Nem én!
– Hanem?
– Találkoztam vele.
– Találkozott vele? – kérdeztem elhűlten. – És hol?
– Auschwitzban.
– Hol? – emeltem fel a hangom.
– Mondom, Auschwitzban – húzta fel bal karján kabátja és kigombolt fehér inge ujját, megmutatva az ötjegyű számot.”
Ez a rövid részlet legújabb könyvéből, a Kafka macskáiból való. Hogyan is kezdődik ez a könyv?
Egy idős, nyolcvan fölötti, máramarosszigeti születésű, de Izraelben élő zsidó bejön Budapesten az egyetemre, és egy olyan professzort, írót keres fel, aki egy lapszámot szerkesztett Kafkáról. Azt állítja, egy fényképről felismerve, hogy Kafkával együtt volt Auschwitzban, a lágerben. Ez megdöbbenti az elbeszélőt, mert Kafka 1924-ben meghalt. Innen indul a nyomozás országokon át egészen Izraelig, ahol a Kafka hagyatékkal kapcsolatos per zajlik. Ez a nyomozás tulajdonképpen nem csak Kafka feltételezett sorsára derít fényt, hanem magának az elbeszélőnek az életére is rálátást biztosít. Miért van neki szüksége erre a nyomozásra, miért van neki szüksége erre a feltételezésre, hogy Kafka nem halt meg 1924-ben. Miért szeret bele, vagy miért hisz ebben az elképesztő történetben, hogy az irodalomtörténet egészével szemben – amely egyöntetűen tudja és hiszi, hogy Kafka 1924-ben meghalt –, valaki azt állítja, hogy Kafka tovább élt.
A könyvből nagyon sokat megtudunk a zsidó szokásokról is. Már a legelején elmondja, hogy a nemzeti légitársaságnál a légiutas-kísérő odaadja ezt a bizonyos lapszámot az utasnak, majd jelzi, hogy nem jellemző az ortodoxokra, hogy ilyen szekuláris újságot olvassanak. A könyvnek az is küldetése, hogy bemutasson egy etnikumot?
Nem, ez semmiképpen nem feladata ennek a könyvnek. Vannak bizonyos apró utalások a vallásos életformára, de a regénynek nem igazán témája a vallás. A könyvnek egy másik identitás-dilemma a tárgya, tudniillik a hovatartozás kérdése, ami Kafkát is erősen foglalkoztatta az 1910-es, ’20-as években, és ami ma is foglalkoztatja a közép-európai, az európai zsidóságot. Kafkának egy háromszintű identitás-dilemmával kellett folyamatosan szembenéznie: Németajkú zsidóként idegen volt a cseh nacionalizmus Prágájában. Gyerekként elnyomott „kisebbségi” volt családjában, egy nagyon erős apa mellett, aki rongyos-zsidóból küzdötte fel magát prágai, Vencel téri kereskedővé. És kisebbségi volt apjával együtt a civilizáció egészével szemben. Tehát háromszoros kisebbségi lét volt jellemző rá – írják az elemzők. Nem véletlen, hogy ebből a helyzetből Kafka valamiképpen ki akart törni. Ki akart törni részint az irodalom, részint a cionizmus által. Vonzotta a zsidó nemzeti mozgalom, ami a 1900-as évek elején felívelőben volt. Ez a felemelt fejű öntudat jelképe volt a számára. A felemelt fej mint jelkép, visszatérő motívum. Ez a vágyakozás a palesztinai letelepedés, egy zsidó állam után, meghatározó volt a naplóiban, miközben a prózai írásaiban nem ejtett szót erről, sőt a zsidó szó sem szerepel, a zsinagóga kifejezés is csak egyszer. De naplóiban nagyon sokszor visszatér erre. A párhuzam a mai nyomozás és Kafka élete, feltételezett élete között, egy mai identitáskeresés körül forog. Egy teljes identitás, egy stabil identitás iránti vágy mozgatja az elbeszélőt. Az sem véletlen, hogy a regénynek több emigráns szereplője van. A mellékszereplők közül többen külföldön élnek, egyetemen oktatnak, kivándoroltak Izraelbe, és a menni vagy maradni dilemmája az elbeszélőt is foglalkoztatja.
Ön hol tart az identitáskereséssel?
Egy író inkább a könyveiben keresi az identitását, és inkább kérdéseket fogalmaz meg, mint válaszokat. Dilemmáim nekem is vannak. Az emigráció kérdése, a hosszabb külföldi tartózkodás kérdése, a zsidósághoz való viszony, a kelet-európai és az európai zsidó lét folytathatóságának kérdése engem is foglalkoztat. Vajon a környező társadalom kellő empátiát tud mutatni irányunkban ahhoz, hogy megkönnyítse e létet? Vajon eljut-e oda a magyar társadalom, hogy szembenézzen a múltjával? Vajon eljut-e oda a magyar társadalom, hogy értékként tekintsen az itt élő zsidóságra? Vajon eljut-e oda a zsidóság, hogy képes legyen a kettős identitását megerősíteni itt, vagy nem működik az együttélés? Ezek a dilemmák, ezek a fájdalmas kérdések bizony az elmúlt évek során, elsősorban az antiszemitizmus felélénkülése miatt foglalkoztatják a zsidóságot, és természetesen ezek a kérdések a könyvben is megjelennek.
Mit tud kezdeni a magyar zsidóság Szántó T. Gáborral, az íróval, avagy Kafkával?
Ezt talán a magyar zsidóságtól kellene megkérdezni. Én azt gondolom, olyan kérdéseket vetek fel – és ez az író feladata – ami másokat is foglalkoztat, csak legfeljebb nem beszélnek róla, vagy nem beszélnek róla nyilvánosan. Tartanak tőle, hogy ezeket a kérdéseket felvessék, vagy nem tudatosul bennük ilyen élesen, mint bennem íróként mindaz, amit utána irodalmi művekben próbálok megfogalmazni.
Mit tesz még idén?
Először ennek a könyvnek vidéki bemutatóira indulok. Június 10-én kedden, Pécsett a POSzT-on, a Nádor Galériában lesz bemutatója 17.00 órakor. Másnap, 11-én, szerdán 16.00 órakor Miskolcon a Helynekem nevű kultúrkocsmában. 12-én csütörtökön Debrecenben a könyvhéten lesz bemutató beszélgetés 14.00 órakor, utána dedikálás, 15.30-kor beszélgetés a Holokauszt 70 konferencián. 13-án pénteken 16.00-kor Budapesten az Írók Boltjánál, 17.00-kor a Vörösmarty téren dedikálok, vasárnap, 15-én, 11.00-kor szintén a Vörösmarty téren.
vasárnap, 15-én, 11.00-kor szintén a Vörösmarty téren, délután 17.00-kor pedig Szegeden a Grand Caféban lesz a Kafka macskái bemutatója.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
