Szeretette
…Megváltásunk virágba borulásának kezdete….
Elhangzott a Hommage á Israel c., Izrael Állam megalakulásának 60. évfordulója alkalmából tartott tudományos konferencián (Budapest, 2008. május 13 – 14.)
„Legyen áldott az Örökkévaló a Világ Alkotója, aki életben tartott bennünket, aki megtartott bennünket és engedte számunkra, hogy megérjük a mai napot!”
Ezen ünnepi órán az első szavunk tehát a köszöneté a Világ Alkotójához.
Engedjétek meg, hogy rövid néhány gondolatot megosszak Önökkel, vajon mit jelent számomra Medinat Israel, Izrael Állama. A régi mondás úgy tartja, a „cseppben benne van a tenger”. Szabadjon e gondolatot kiegészíteni oly módon, hogy a „mozaiktöredékben is benne van maga a kép”, így tehát kis mozaikokat szeretnék feleleveníteni, figyelmükbe ajánlani. Ezekből a mozaikokból kirajzolódik a polgári időszámítás szerint 2008-ban, a zsidó naptár számítása szerint 5768-ben az a kép, ahogy látjuk, látom Izrael Államát.
Nem olyan régen, egy viszonylag fiatal, tragikus sorsú, ember az űrbe szállt. Ő volt Izrael első asztronautája. És felülről az űrből, amikor lenézett a nagy sűrűségbe, látott egy zöldellő, hatalmas oázist.
Minden zöld volt.
Minden virágzott.
És megkérdezte az asztronauta társaitól, akik járatosak voltak a galaktika kutatásban, hogy mi az a „zöld” az a rikító, világítóan, égetően, melegítően, áldóan a mélységig hatoló zöld szín.
Es a válasz az volt, ott lent a sűrűben, amit látsz a nagy sivatagban, az a sziget, az Izrael.
Ha azt mondom szirénahang és egy perc néma felállás, emlékezés a holocaustra, emlékezés az elmúlt évtizedek tragikus hőseire, hősi halottaira, akkor azt mondom Izrael.
Ha örömtüzeket, tűzijátékot látok, azt mondom Izrael.
Hogyha elmész a Jad Vasem múzeumba, ahol szörnyűségek sokaságát eleveníti fel a modern tudomány, s elhagyva a borzalmak és emlékek e szörnyű világát, abból kilépve kitárulkozik eléd a csodálatos színben pompázó Jeruzsálem, igen ez Izrael. Ha a legújabb statisztikai adatokat idézem, hatmillió kilencszázezer lakosa van Izraelnek. Zsidók és arabok. Igen ez Izrael.
Tóra tanulás Bné Beráktól Jeruzsálemig, világi tudományok Jeruzsálemtől Haifáig, a negevi Ben Gurion Egyetemtől a Bár lián Egyetemig, a Techniontól a Nobel díjig, mindannyiszor azt mondom: igen ez Izrael.
Ha a héber nyelvet hallod a maga zeneiségében, harsány mivoltában, jókedvében, igen ez Izrael.
Ha kibucba mész és látod ezeket a szent lelkületű embereket átszőve a modern kor szellemével és mindenütt sok-sok gyermeket, igen ez Izrael.
Ha megpillantod a Siratófalat és érzel valamit a Végtelenből, ha megérinted a Kotelt, és úgy érzed, hogy közel van hozzád az Örökkévaló, igen akkor ez Izrael.
Amikor repülőgéppel szállsz oda és a tengeri út után meglátsz egy zöldellő szigetet, és hogy autófolyamok áramlanak az autópályákon mindenütt mélyen alattad, igen ez Izrael.
Ha önvédelmi háborúkról hallasz és beszélsz rokonnal, baráttal, testvérrel, aki nemcsak a holocaust éveit élte át, hanem az elmúlt háborúkat is, azt mondod igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Te, aki ebbe a közösségbe jársz évtizedek óta, és együtt tanulunk, tanítunk, fohászkodsz itt e helyen, és kiejtetted a szót, ami alig két évtizede ebben az országban még tilos volt, és beszéltél arról, amiről nem volt szabad, s kimondtad azt, amit mindannyian éreztünk, akkor tudtuk, hogy a gondolat közepén ott áll az a fogalom Izrael. Akkor csak suttogva szóltunk Róla, csak lelkünk mélyén pezsgett a szó, amikor még gondolkodni is tilos volt, igen, az volt Izrael. Amikor kimondtad azt, amit mindannyian éreztünk, akkor tudtuk, hogy a gondolat közepén ott áll a fogalom: Izrael.
Amikor imádkozunk, és imádságunk nyelvében visszanyúlunk a múltba, azt mondjuk, igen ez Izrael.
Amikor látjuk a fejlődést, és a feszültséget, a terrorcselekményeket s a másik oldalon az örömöt a szombati áhítat lélek-andalító magányában, amikor látjuk izraeli testvéreinket, a mieinket, ahogy küzdenek a jelenért, a holnapért, mindannyiunkért, azt mondjuk, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Amikor látod a mosolygós tekintetet és a fáradt redőzött homlokot, amikor látod az örömöt és látod a mindennapok gondját, azt mondod, igen ez Izrael.
Amikor azt mondod, hogy Közel-Kelet és demokrácia, mondhatnók a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, akkor azt mondod Izrael.
Alig egy emberöltővel ezelőtt még titokban hallgattad az izraeli rádió, a Kol Jiszráél magyar nyelvű adását. Manapság nézed az Interneten az Izraeli Televíziót, s lassan nem is csodálkozol: immáron harmadszor e rövid néhány év vagy évtized alatt a Maccabi Tel-Aviv kosárlabda csapata – úgymond -„végig veri” Európát, és szinte hihetetlen módon dobogós helyet vívja ki magának, akkor igen azt mondod, ez is Izrael.
Amikor látsz elesett embert, és látod a megértő tekintetet, amikor nem ismered azt a szót, hogy kiközösítés, hanem azt ismered, hogy befogadás, amikor azt hallod, hogy szeretet és azt hallod, hogy tolerancia és elfogadod , akkor, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Amikor azt látod, hogy kinyitják a kapukat, és azt mondják, hogy „jöjjetek csak nyitva lesz a ház” akkor igen, ez Izrael. Amikor hívnak, és amikor jössz, amikor látogatásra mész, amikor imával fohászkodsz, igen ez Izrael.
Amikor látjuk a fejlődést és a feszültséget, a terrorcselekményeket, a másik oldalon az örömöt. Amikor látjuk izraeli testvéreinket a mieinket, ahogy küzdenek a jelenért a holnapért, mindannyiunkért, igen ez Izrael.
Amikor látod a mosolygós tekintetet és a fáradt redőzött homlokot, amikor látod az örömöt és látod a mindennapok reményét, igen, ez Izrael.
Amikor imáinkban ott jártunk, és amikor először letettük oda a lábunkat, s lelkünk az ősök szellemét idézte, valami olyasmit éreztünk, ami egyedi és megismételhetetlen, igen ez Izrael.
Hogy Magyarországon, szülőföldeden élsz, a te jogod és lehetőséged becsületesen élni, dolgozni itt e honban. Imáidban, vagy tetteidben azonban ott van Izrael. A lehetőség, amely mindannyiunk számára adatott. A visszatérés, a hazatérés. Mozaiktöredékek csupán?
Jom Háácmáut napján, a függetlenség évfordulóján, itt e közösségben is tanulunk, tanítunk, A mozaikok csillogó, néha megkopott, színekben villódzó, de néha töredezett összhatása a jelen valóságát és a jövőt körvonalazó összképét sejteti. Igen, ez is Izrael!
gy piciny fénysugár csupán, amely azonban beolvad az emlékezőpontok sorába. Mi, kutatók, így köszöntjük az újkori történelem legnagyobb csodáját, a főnix porából föltámadt Ős-új Országot.
Schőner Alfréd
