Napi sajtószemle

A május 2-i lapok szemléje

A Magyar Nemzet (2.o.) Új kápolna II. János Pál emlékére címmel számol be arról, hogy Erdő Péter bíboros, prímás tartott szentmisét szerdán a budapesti Szent István-bazilika új, Szent II. János Pál pápáról elnevezett kápolnájának megáldása alkalmából.

A Népszabadság (1.o.) Levél című vezércikkében reagál arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök levélben válaszolt Dávid Katalin művészettörténésznek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának, aki bírálta a budapesti Szabadság térre tervezett Megszállási emlékmű koncepcióját. A miniszterelnök az ártatlan áldozatokat látja Gábriel arkangyal figurájában. A vezércikk viszont idézi Párkányi Raab Péternek, a szobor alkotójának a meghatározását: „Gábriel arkangyal, Isten embere, Magyarország szimbóluma.” Vagyis a művész „Orbán értelmezésével szemben nem az áldozatokat, hanem Magyarországot kívánta ábrázolni az arkangyal alakjában” – írja az orgánum

A Magyar Hírlapban (1.,3.o.) Bayer Zsolt Európa című vezércikkének témája, hogy az európai „vezető értelmiség” rémülten nézi és nem érti, hogy Európa-szerte nő a „szélsőjobb”, a „radikális jobb” és az euroszkeptikusok befolyása. A cikkíró kifejti: „Ahhoz, hogy értse, ki kellene dugnia a fejét ostoba elméletei roncsai közül. De nem dugja, és képtelen elfogadni, hogy ’68-as álmait rajta kívül nem álmodja már senki sem.” Bayer leszögezi: „Az emberek döntő többsége Európában keresztény, és ez akkor is jelent számára valamit, ha amúgy már eszébe sem jut. De igenis eszébe jut, amikor el akarják venni tőle, amikor meg akarják vele tagadtatni, amikor gúny és közröhej tárgyává akarják tenni a hitéért. Akár a nem is gyakorolt hitéért. Az emberek döntő többsége tiszteli (keresztény alapon is!) a családot, és megdöbbenéssel vegyes felháborodással veszi tudomásul a család fogalmának kiüresítését, kigúnyolását, meggyalázását. Az emberek döntő többségét egyáltalán nem érdekli felebarátainak szexuális irányultsága, de igenis nem ért egyet azzal, hogy a homoszexuálisok házasodhassanak, ráadásul templomban, azzal pedig végképp nem, hogy gyerekeket is nevelhessenek, úgymond ’családban’.” A cikk szerzője úgy látja: az emberek döntő többsége pusztán kényszerűségből hallgat, és fordítja félre a fejét. „Mert véleménydiktatúra van, mert a ’68-asok olyannyira nekivadultak már, hogy aki meg merészeli kérdőjelezni eszméiket, azt egyszerűen kiközösítik, tönkreteszik, karrierjét derékba törik.” Bayer Balla Eszterre hivatkozik, aki a Heti Válaszban megjelent egyik cikkében helyesen mutat rá, hogy sem a CNN alapítójának, Ted Turnernek nem lett semmi baja, amikor kijelentette, hogy a kereszténység a szerencsétlen hülyék vallása, sem a rapper Jay Z-nek, amikor a fehéreket a sátánhoz hasonlította. Ellenben amikor Brenden Eich, a Mozilla társalapítója, a JavaScript programozási nyelv megalkotója 2008-ban ezer dollárt adományozott azon népszavazás céljára, amely a kaliforniai homoszexuálisok házasságát akarta megakadályozni, kénytelen volt lemondani posztjáról, mert valóságos boszorkányüldözés indult ellene. Bayer leszögezi: „Ebből van elege a világnak és a normális emberek döntő többségének.”

A maszol.ro Istenben és a horoszkópban is hisznek a romániaiakcímmel ismerteti, hogy az IRES által áprilisban végzett felmérésből kiderül: a romániai lakosság háromnegyede naponta imádkozik, ugyanakkor közel fele naponta elolvassa a horoszkópját, és jóval ötven százalék fölötti azoknak az aránya, akik hisznek a különféle természetfölötti erőkben, és talizmánt hordana. A románok elsöprő többsége egyetért azzal, hogy az egyház ne politizáljon, ugyanakkor a megkérdezettek fele úgy véli, az egyháznak igenis hallatnia kell a hangját olyan kérdésekben, mint az eutanázia vagy a munkanélküliség. A homoszexuális kérdésében megosztottak az emberek: a lakosság fele úgy véli, a papoknak nyíltan kellene beszélniük az egyneműek közötti párkapcsolatokról, míg a másik fele szerint a probléma „nem érdemli meg”, hogy az egyház foglalkozzon vele. A felmérés szerint az istenhit nemcsak a halál utáni életben üdvözítő, hanem a politikában is. A megkérdezettek hatvan százaléka ugyanis csak olyan politikusra adná a szavazatát, sőt, bármilyen közhivatalra is csak olyan személy lát érdemesnek, aki hisz Istenben. Az adatokból az is kiderül, hogy a románok mintegy negyede évente párszor, a nagyobb ünnepek alkalmával vesz részt egyházi szertartásokon. Ezzel szemben negyven százalék hetente vagy havonta, tíz százalék pedig napi rendszerességgel jár templomba. Csaknem kivétel nélkül minden román hisz Istenben: a megkérdezettek 96 százaléka. Teljesen más a helyzet az ördöggel és a pokollal: a Gonosz létezését a románok alig fele gondolja komolyan.

A kronika.ro Ruhákat gyűjt a Caritas a Székelyföldön és aszékelyhon.ro Nem kell eldobni a megunt ruhaneműt címekkel számolnak be arról, hogy ruhagyűjtő konténereket helyez ki Hargita és Kovászna megye több településén a Gyulafehérvári Caritas, partnerségben egy magyarországi vállalattal. Az akciónak kettős célja van: egyrészt csökkenti a háztartási hulladék mennyiségét a térségben, ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy a felajánlók a feleslegessé vált ruhaneművel segíteni tudjanak rászoruló embertársaikon. „2009 óta egyre több rászoruló keres meg minket, hogy ruhával, cipővel vagy más használati tárggyal segítsük. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy nagyon sok embernek gondot jelent a már nem használt ruhák tárolása. Bízunk benne, hogy ezek a konténerek megoldást biztosítanak mindkét problémára” – mondta Péterfi Attila-Csongor ágazati igazgató. Hozzátette: a konténerek elhelyezése egy hosszabb folyamat, több önkormányzat biztosította támogatásáról őket. mindenhol nagyfokú nyitottsággal és segítőkészséggel fogadták a kezdeményezést. A héten Kovászna megyében 13, Hargita megyében pedig 14 konténert helyeznek ki: Gyergyószentmiklóson 4, Székelykeresztúron 5, Maroshévízen 4, Kézdivásárhelyen 5, Sepsiszentgyörgyön 5, míg Kovásznán 4 gyűjtőpontot alakítanak ki. A tárolókba ruhaneműt, cipőt és játékot lehet bedobni. A konténerek kihelyezésével a Gyulafehérvári Caritas is csatlakozik a romániai Caritas-szervezetek közös akciójához.

Ugyancsak a kronika.ro Csoda történt Ludas-telepen címmel ad hírt arról, hogy hálaadó istentisztelet keretében szentelték fel az elmúlt vasárnap a Ludas-telepi református egyházközség megújult templomát. Az ünnepi alkalommal Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és Lőrincz János, a marosi református egyházmegye esperese szolgált. Kató Béla igehirdetésében elmondta, csodák nemcsak a bibliai időkben voltak, ma is vannak, csak a szívünket kell megnyitni, hogy észrevegyük ezeket. A püspök Jóás király történetével hasonlította össze a Ludas-telepiek helyzetét, rámutatva: Joás azt tette, amit igaznak tartott, és ugyanezt tette 30 évvel ezelőtt a Ludas-telepi gyülekezet is, mely, bár nem volt engedélye az építkezésre, mégis felépítette a templomot. „A Szentírás az életünk alapja, ebben gyökerezik a hitünk, benne az élő Istent ismerhetjük fel. Amikor felújították a templomot, elérték a célt, majd ez a cél eszközzé vált. Az Igében szereplők, miközben a templomot újították, közben Istennel is rendezték a kapcsolatukat” – fogalmazott Kató Béla. Rámutatott: hogy a gyülekezet saját magának is megfogalmazza, mi a célja. „Ez a gyülekezet, amikor templomot épített, renovált, lehetőséget adott arra, hogy, aki bejön, megmaradjon ősei hitében. Az eszköz elkészült, de újból meg kell fogalmaznunk, hogy mi a célunk, mit akarunk ezzel az eszközzel elérni. Ha megüresedett életünket hozzuk a templomba, minden alkalommal megkapjuk azt a töltetet, amely életünk kiteljesítéséhez szükséges.” A püspök szerint a Ludas-telepi gyülekezet jól vizsgázott a hitből, amelyért az egész egyház hálát ad Istennek. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, az új generációk felelőssége, hogy ezt a teret újból funkcionálissá tegyék. Az ünnepi istentisztelet után több köszöntő is elhangzott, a felszólalók Isten áldását kérték a gyülekezetre.

Szintén a kronika.ro Újabb Bibliát adtak ki Vásárhelyen címmel számol be arról, hogy Evangélium címmel adta ki az Újszövetség egy részét a marosvásárhelyi református vártemplomi egyházközség. A Jézus születésétől a keresztyén egyház megalakulásáig terjedő időt és eseményeket átfogó, olvasmányos formában szerkesztett Bibliához Haller József képzőművész készített illusztrációkat. Ötvös József, a vártemplom lelkésze elmondta: ritka eseménynek számít az, hogy egyházközség ad ki Bibliát, és tudomása szerint református gyülekezetben erre egy példa volt, a szintén vártemplomi lelkipásztor, Tóthfalusi József 1908-ban szerkesztett Képes Bibliája. Emlékeztetett rá: „A konfirmandusainknak Szentírást szoktunk ajándékozni, de éppen kifogyóban volt a készletünk, ekkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy saját kiadvánnyal ajándékozzuk meg fiataljainkat.” A kiadványba Máté, Márk, Lukács és János evangéliumai mellé beválogatták az Apostolok cselekedeteit is. A kötetet Markó Béla mutatta be, aki bevallotta: először fordul elő vele, hogy egy kétezer éves szöveget ajánl az olvasók figyelmébe. „A Bibliánál fontosabb összefoglalását nem ismerjük mindannak az erkölcsiségnek, eszmeiségnek, ami szerint ma is élünk” – fogalmazott a költő.

A szekelyhon.ro Kortárs bibliai történet címmel ír arról, hogy Özönvíz előtt címmel kamaratermi bemutatót tartottak április 30-án szerdán 19 órától a Csíki Játékszínben, az előadást ma 19 órától megismétlik. Oleg és Vlagyimir Presznyakov testvérek drámáját a társulat Csiki Zsolt rendezővel vitte színre. A rendező elmondta: nagyon kedveli az orosz drámaírók műveit, szerinte Presznyakovék mindig aktuális, izgalmas problémákat feszegetnek, ráadásul nagyon egyedi stílussal. Nem klasszikus módon, vagyis lineárisan kerekedik ki az előadásaik íve, mivel általában csak a darabjaik főszereplőinek van kidolgozott karakterük. A többi színész epizódszerepet alakít, így legtöbbször mozaikszerűen, egy filmhez hasonlóan áll össze a végső kép. Amúgy ez így szokott történni a mindennapi életben is, hiszen mi sem tudjuk követni embertársaink pályáját, csak a velük való találkozáskor, viselkedésük és beszélgetésük alapján deríthetünk ki epizódokat az életükből. Ezt a felépítést követi az Özönvíz előtt című darab is. A történet, ahogy a rendező jellemezte, egy eléggé markáns vallásos motívumra épül. Jon (a főszereplő) vásárolni megy, a szupermarket kiszolgálója meggyőzi, hogy vegyen egy olyan chipset, amelyben egy nyereményszelvény található. Egy jachtot fog nyerni, az lesz a feladata, hogy akárcsak a bibliai Noé, erre menekítsen a hamarosan bekövetkező özönvíz elől két-két példányt minden földi állatfajból. Nem véletlenszerűen kapcsolódnak az események, így a főhős kénytelen elhinni, hogy ő egy újabb kiválasztott, egy mai Noé, persze mindez mai világunkban nem működik olyan könnyen, mint egykor. A rendező szerint nekünk is hasonló kételyekkel kellene megküzdjünk, mint Jonnak. Nehezen tudnánk elhinni, hogy tényleg küldetésünk van. Ráadásul állandóan akadályokba ütköznénk. Manapság állatkertből kellene megvásárolni az állatokat, persze minden fajra nem jutna pénz. A történet főhőse az autóját is eladja, de így is csak egy gorillát tud megvenni. Ráadásul kiderül, hogy nyereménye nem egy jacht, hanem egy csónak, így jobban meg kell szűrnie, hogy kiket vihet magával. Szóval, „eleve halálra van ítélve ez a misszió”.

A Magyar Nemzet (Budapest… 2.o.) közli, hogy az idén 13 új díszpolgára lesz Budapestnek, posztumusz díjat kap Rónay György, a magyar és a katolikus irodalom kimagasló alakja, író, költő, műfordító.

Magyar Kurír