Volt egy kor, amikor az ember alatt a föld fertőzötté vált…
A történelem legnagyobb gyilkossága évfordulóján a hatszázezer magyar zsidó mártír itt és most megjelent, mert szívünkben elhoztuk őket. Velünk vannak mindannyian – fogalmazott Totha Péter Joel vezető tábori rabbi a Holokauszt Magyarországi Áldozatinak Emléknapján.
A Jeruzsálemi per vádlója így kezdte beszédét: „A hatmillió áldozat nem tud felállni, hogy ujjal mutasson és kiáltsa: Vádollak” Mert hamvaik szétszóródtak Auschwitz lankáin és Birkenau mezein, lemosódtak Lengyelország erdőiben, sírjaik szanaszét domborodnak Európa széltében hosszában. Vérük kiált, de hangjuk nem hallatszik.
A történelem legnagyobb gyilkossága évfordulóján a hatszázezer magyar zsidó mártír itt és most megjelent, mert szívünkben elhoztuk őket. Velünk vannak mindannyian.
Ávinu Sebásámájim… Mindenható Mennyei Atyánk….
Megilletődötten állok ezen a nagyon szép és csodálatos helyen, az Ö-való és Önök előtt. Megilletődötten mert itt a páva utcai templom rabbijaként imádkozhatom azokért akik nem lehetnek itt velünk.
Mennyei Atyánk, Világ Alkotója Izrael Szirtje és Megváltója. Tekints le reánk a magasságokból, fogadd el elhangzott és elhangzó imádságainkat.
Atyánk Királyunk, kérünk, nyisd meg az ég kapuit imádságunk és könyörgésünk előtt.
Megtört szívvel emlékezünk a zsidóság hatmillió áldozatával együtt. Kegyetlen gyilkosok oltották ki életüket, barbár hóhérok kínozták halálra testüket, a Te Szent nevedért adták oda lelküket, érted áldozták fel életüket.
Naponta érezzük a megszűnt családok hiányát, a szülőkét, nagyszülőkét, testvérekét, rokonokét. Naponta érezzük, hogy mit jelentenek a zsinagógáinkban a hiányos padsorok a kongó ürességben visszhangzó imák.
A hatodik parancsolat: Ne ölj
Ez a parancsolat egyszerűen megszűnik létezni és e mondat valóság lesz. Amikor megszületik egy kor ahol a humánummal telített Európa fölé, a gyűlölet dermesztő fellegei kerültek, megfagyasztották a szeretetet, az együttérzést, megfagyasztották a tíz igét és ledönteni látszott a mózesi törvények tanítása.
Volt egy kor, amikor az ember alatt a föld fertőzötté vált, egy kor, amely a korábbi panaszokat mind elmosta. Egy kor, melyben a végzet felé robogva annyit mondtak csupán: Hát értik ezt?
Egy kor ahol csonttá száradtak a kezek, halott ezrek meneteltek, lábak mentek csizmátlanul, és csizmák mentek lábatlanul.
Ahol a láncát szakította őrület elsöpört élőt, erkölcsöt, házakat, városokat, elsöpörte évszázadok alkotásait. Megsemmisítette az emberi kultúrát és az emberi méltóságot, mert felbontották a törvényt és megszegték az örök tant. Hatmillió lélek tanúsítja, hogy kis híján elhitte az egész világ, miszerint minden bajának okozója a zsidóság, láttuk hogyan raktak máglyákat Európa szívében, ahol emberek millióit égették el.
Döbbenet szállt a földre. Halott arcok és céltalan élők. Ahol az ekevas emberi csontokba ütközött. Ahol a szavak is véreztek.
Minden embernek, zsidónak és nem zsidónak egyaránt meg kell tudnia azt, hogy egy évszázadokon át folyamatosan életben tartott, mindig megújuló antijudaizmusból antiszemitizmussá alakuló gyűlöletbeszéd majdnem elérte célját.
Ezért mondjuk el, emlékezéssel a világnak minden alkalommal évről évre, hogy elveszett szerettünk képe égő emlék mélyen a szívünkben mélyen a lelkünkben. És sokszor ez a tűz táplálja imáinkat, hogy ne lehessen. és ne legyen helye az antiszemitizmusnak többé helye a világban. Emlékezzünk elhurcolt és meggyilkolt szeretteinkre.
