A Fészek Művészklub, immár hatodik éve tartja műsorán a Zsidó Színházi Estéket.
Erről kérdeztük Kriszt László rendezőt, a program ötletgazdáját és rendezőjét.
– Mit lehet tudni erről erről a programról, mitől színházi, és mitől zsidó?
A Kazán István Kamaraszínház alapításakor, ez volt az alapvető cél:
„az egyetemes, emberi és művészi értékek ápolása, megtartása”
Ami érvényes minden művészi értékre, felekezeti, vallási hovatartozás nélkül
Vagy is olyan művek, írások, színdarabok műsorra tűzése, fenntartása volt a célt, amelyek egyetemes emberi értékekkel bírnak, de kevésbé ismeretek.
A Zsidó Színházi Estékben, Sárdi Mária: Kislány a pokolban című írását,
és Tadeusz Borovszky: Nálunk Auschwitzban novelláját állítottam színpadra,
mindkettőt „holokauszt monodráma formájában.
– Miért lehet érdekes manapság egy ilyen esemény?
Mivel itt most két holokauszt monodrámáról beszélünk, az adja az aktualitását, hogy egyrészt fent tartsuk a holokauszt emlékét a mai fiatal generációk felé, másrészt, soha ne fordulhasson elő az hogy csupán azért haljanak meg a világon, akár hol, mert valamelyik fajhoz vagy valláshoz tartoznak. Sajnos az emberiség történetében ez nem egyszer fordult elő, és sajnos nem is a holokauszt volt az utolsó.
Szóval nem győzöm hangsúlyozni, hogy mai /Magyar/ fiatalságnak ezt tudnia kell.
– Amióta játsszák, milyen volt a fogadtatása ezeknek az estének?
Nem csak a Fészekben hanem több Református és Zsidó középiskolában,
és 2010-ben a Dohány utcai Zsinagógában is bemutattuk, több mit két ezer ember előtt.
Így, olyan közel tízezren láthatták ezeket az előadásainkat, amire igazán büszkék vagyunk.
– Mondja, egy nem zsidó származású rendezőnek hogy jut eszébe két ilyen, nagyon megrázó monodráma színpadra állítása, és fenntartása?
Köszönöm a kérdését, ezt úgy sem kerültük volna el a beszélgetésünk alatt.
Először is fiatal koromba sok zsidó származású barátom segített rajtam, nem feltétlenül anyagilag, hanem ami sokkal többet ért, szellemileg, lelkileg, azzal hogy biztattak hogy hittek bennem.
Másodszor, amikor önmagával a színpadi rendezéssel kezdtem foglalkozni, ami csupán hét évvel ez előtt kezdődött, Sárdi Marika írása akadt először a kezembe, és annyira megfogott, hogy automatikusan jött utána a Nálunk Auschwitzban monodráma.
– Hát akkor ezt egy siker történetnek is mondhatnánk, nem igaz?
Sajnos ez így ebben a formában nem igaz. Nagyon érdekes volt hogy a Budapesti Zsidóság többsége /tisztelet a kivételnek/ szinte érdektelenül fogadta ezt az eseményt.
Támogatást is csak egyszer kaptunk, amiből a fenn maradt három év adósságait tudtuk kifizetni.
Gondolom elhiszi nekem, hogy ezek az előadások csak adósságot termeltek, hasznot nem.
Az első négy évben nem is volt belépő, utána is csak aki akart, az vett támogató jegyet.
Szakmai elismerést a szakmától soha, csak a közönségtől kaptunk elismerést, de az mindenért kárpótolt bennünket. Annyi síró, elérzékenyült, meghatódott embert soha nem látni, mint nálunk.
És hogy a darab meghatározó közreműködőjéről is szó essen, szóval Budai Tünde színésznő volt az aki végig játszotta az előadások folyamán a tizenöt éves, Lovag utcai kislányt, akit családjával együtt deportáltak 1945-ben. Hozzá teszem, mindenfajta honorárium nélkül, de én sem kerestem ezzel soha egy fillért sem, nem is ezért játszottuk, játsszuk.
Szóval nem az anyagiak, vagy a vélt vagy valós siker hajtott bennünket, /ez a műfaj, ezekre nem való/ hanem hogy hitet tegyünk az embertelenség ellen, művészet a színház eszközeivel.
– Miért nem halhattunk erről a Tavaszi, az Őszi Zsidó fesztiválokon?
Hát látja erről beszéltem az előbb. Számomra is érthetetlen az, hogy egyedül Magyarországon, két református vallású művész tart fent, két holokauszt monodrámát, lényegében segítség nélkül.
Na de ez most nem a panaszkodásnak az ideje, mert ahogy eddig is legyűrtük az akadályokat, ezek után sem adjuk fel, meg ígérhetem!
– Kit láthat majd a közönség a Nálunk Auschwitzban előadásban?
Lénárt László színész kollégám fogja előadni ezt az ugyan csak mély monodrámát, de megemlíteném hogy előtte öt évig, Imre István játszotta, nagyszerűen.
– Akkor még egyszer: 2012 október 21-én 18 órai kezdéssel. Helyszín: Fészek Művészklub A további részletek pedig a www.kazanistvankamaraszinhaz.
Fotó: TomBarat
