Ennek a tisa beáv utáni szombatnak különleges neve volt: “Sábát Náhámu“, a “vigasztalás szombat”-ja.
A névadás oka, az erre a hétre rendelt háftárá (prófétai rész) kezdőszavai: “Náhámú, náhámú ámi” – azaz “vigasztaljátok, vigasztaljátok a népemet!” (Jesája 40.)

Ez a hét mindig a “Váethánán” hetiszakasz hete is egyben.
A váethánán szó jelentése: “És könyörögtem”.
Tórai történetünkben Mózes azért könyörög Istennek, hogy – az isteni büntetés ellenére – hadd mehessen be a Szentföldre. Akár csak szolgaként, vagy akár csak egy madár formájában, hogy láthassa az Ígéret Földjét, amiért annyit küzdött, amelyről annyit álmodott.
Nem mehetett be…