Miközben a hatalma megdöntésére irányuló felkelés szabályos polgárháborúvá fajult, Bassár al-Aszad szíriai elnök eltűnt a nyilvánosság elől. Elemzők és diplomaták szerint azonban a háttérben továbbra is a „láthatatlan” elnök irányít Szíriában.
Aszad utolsó jelentős nyilvános szereplése egy június eleji parlamenti beszéde volt. Azóta a felkelők betörtek az ország két legnagyobb városába, jelentős területeket vontak ellenőrzésük alá vidéken, és meggyilkolták Aszad négy kulcsfontosságú biztonsági tisztjét. Ráadásul a hadsereg és az államigazgatás egyre több tagja dezertált a csaknem másfél éve erőszak sújtotta országból.
Ilyen veszteségek hatására a legtöbb vezető a nyilvánosság elé lépne – ahogy tette például Moammer Kadhafi néhai líbiai vezető -, hogy megnyugtassa és biztassa támogatóit: még él, hatalmon van, s kész visszavágni. Ezzel szemben Aszad – két, róla sugárzott, rövid és néma televíziós felvételtől és a katonáinak küldött írásos üzenetektől eltekintve – két hete nem lépett a nyilvánosság elé, dacára annak, hogy a megdöntésére irányuló harcok intenzitása tovább nőtt.
Az elnök a július 18-i, négy bizalmasát, köztük a sógorát megölő merénylet utáni hallgatása miatt számos találgatás született hollétét illetően, illetve azzal kapcsolatban, vajon még mindig ő irányítja-e az országot. Az Egyesült Államok azt állítja, nem tudja, hogy van Aszad, de bárhol is legyen, az irányítás kezd kicsúszni a kezéből.
Aszad némasága szöges ellentétben áll Kadhafi hozzáállásával, ő ugyanis gyakran mondott tüzes, buzdító beszédeket, s azt bizonygatta népének, hogy minden a legnagyobb rendben van, miközben a megdöntésére irányuló forradalom harcosai lassan átvették a hatalmat Líbiában.
Aszadtól nem idegen a hosszú hallgatás. Tavaly márciusban, a felkelés kitörésekor két hétbe telt, mire reagált az eseményekre, s azóta is mindössze néhány nyilvános fellépése volt. Ugyanakkor szokatlan, hogy a válság mélyülése ellenére a közelmúltban ismét eltűnt.
„Az ésszerűség azt diktálná, hogy a jelenlegi bizonytalanság miatt jobban odafigyeljen népének megnyugtatására – de itt nem az ésszerűség uralkodik” – mondta egy damaszkuszi diplomata.
Diplomaták és elemzők szerint azonban Aszad visszahúzódása nem jelenti azt, hogy elvesztette az irányítást. „Minden jel szerint továbbra is központi alak – mondta Julien Barnes-Dacey, a European Council on Foreign Relations munkatársa – Minden jelentés, amelyet a rezsim embereitől kaptunk, afelé mutat, hogy Aszad saját kezűleg irányítja az eseményeket (…) Ő irányítja a megtorlást.”
Annak jeleként, hogy továbbra is hatalmon van, Aszad mindössze négy órával biztonsági tisztjeinek meggyilkolása után új védelmi minisztert nevezett ki, majd a halálozások hatására azonnal átalakította válságstábját. Szerdán azt üzente a kormányerőknek a hadsereg lapjában, hogy a felkelők ellen vívott küzdelmük fogja meghatározni az ország sorsát.
„Ameddig a rezsim nem érzi úgy, hogy nyerésre áll, nem hiszem, hogy újra látni fogjuk. Stílusa és személyisége alapján csak akkor lép kapcsolatba a népével vagy a nemzetközi közösséggel, ha erősnek érzi pozícióját” – mondta Barnes-Dacey.
Aszad „bujkálását” biztonsági okok is magyarázhatják. A múlt hónapban elkövetett merényletek azt mutatják, hogy még közeli családtagjai és ő maga sincs biztonságban a felkelők támadásai elől. Tudván, hogy egy ellene elkövetett sikeres merénylet egy csapásra győzelmet hozna a lázadóknak, Aszad valószínűleg nem akarja vállani egy nyilvános megjelenés kockázatát.
„(A július 18-i merénylet) nagy pszichológiai sokk volt. Aszadnak időre lesz szüksége ahhoz, hogy visszanyerje lelki egyensúlyát” – vélekedett Fawaz Gerges, a London School of Economics egyetem közel-kelet központjának vezetője. Ugyanakkor az, hogy ilyen gyorsan rendezni tudta sorait, és átalakította stábját a támadás után, azt jelzi, hogy „a biztonsági apparátus továbbra is működőképes”. „Több erőszakot és hatalmas csapatmozgósításokat fogunk látni Aleppóban az ottani csata megnyerése érdekében” – mondta Gerges.
Diplomaták és libanoni politikusok hasonlóképpen vélekednek. Egy bejrúti nyugati diplomata szerint egy tisztviselő, aki nemrég látogatáson járt Aszadnál, azt mondta, hogy az elnök egy hajó kapitányához hasonlította magát, aki a legvégsőkig kitart a parancsnoki hídon. „Nincs kétségem afelől, hogy sokkal kitartóbbnak, makacsabbnak, elkötelezettebbnek és jóval felkészültebbnek bizonyult élete csatájának megnyerésére”, mint korábban sokan várták – mondta Gerges.
