A nemzetiszocialista „eutanázia-politika” áldozataira emlékeztek pénteken az osztrák parlamentben az erőszak és rasszizmus áldozatainak ausztriai emléknapján.
A fogyatékkal élőkre a társadalom magától értetődően megbecsült és tisztelt tagjaiként kell tekinteni – jelentette ki Barbara Prammer, az osztrák parlament alsóházának (Nemzetgyűlés) elnöke a parlament közleménye szerint. A rasszizmus, erőszak és kirekesztés elutasítása mellett a politikus arra is figyelmeztetett, hogy a fogyatékosok helyzete „messze van a tényleges esélyegyenlőségtől”.
Az ünnepélyes emlékülésen részt vett Heinz Fischer köztársasági elnök, Werner Faymann kancellár és más kormánytagok, valamint az ausztriai egyházak és pártok képviselői.
A beilleszkedési zavarokkal küzdő vagy fogyatékos gyerekeket és felnőtteket a náci ideológia a nemzetgazdaság számára értéktelennek tekintette és egy „öröklésbiológiai” elmélet alapján a megsemmisítésükre törekedett – idézte fel beszédében Brigitte Baller, az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Archívumának (DÖW) tudományos igazgatója. A fogyatékosok meggyilkolásának hivatalos leállításáig, 1941-ig egyedül a bécsi Am Spiegelgrund intézetben közel nyolcszáz gyermek áldozata volt a nemzetiszocialista „eutanázia-programnak” – mondta. Hozzátette, gyilkosságok 1941 után is folytatódtak, az Am Steinhof intézetben például elhanyagolás, fűtetlen helyiségek és éhezés következtében legkevesebb háromezer-ötszázan haltak meg.
A történész rámutatott, hogy a felelősöknek csak egy részét állították bíróság elé, s a túlélő áldozatokról jó ideig megfeledkezett a társadalom. Csak 1995-ben hoztak létre egy állami kárpótlási alapot az Am Spiegelgrund-i intézet egykori lakói számára.
Napjainkban természetes dolog, hogy a fogyatékkal élők a társadalomba integráltan élnek, valós életkörülményeik azonban messze vannak a tényleges esélyegyenlőségtől – mondta Prammer. Rámutatott ugyanakkor, hogy a testi, szellemi fogyatékosok továbbra is hátrányt szenvednek az oktatáshoz való hozzáférésben, gyakrabban élnek rosszabb lakhatási körülmények között, gyakrabban érinti őket a munkanélküliség és a szegénység.
Prammer óvatosságra intett a teljesítmény fogalmával kapcsolatban. „A teljesítmény alapvető és értékes dolog egy társadalomban, de elkerülhetetlenül az emberi jogok határaiba ütközik az, aki egy ember teljesítményét abszolút számokkal akarja mérni” – mondta. Hangsúlyozta, hogy a fogyatékkal élők valós egyenlőségéhez nem csak a politikának, hanem az egyes embereknek is tenniük kell. Ugyanígy a demokrácia sem „ígéret, amit valakitől kapunk”, hanem csak akkor lehetséges, „ha minden egyes ember megtölti élettel” – mondta.
Az erőszak és a rasszizmus elleni emléknapot 1998 óta tartják meg az osztrák parlamentben, a nemzetiszocializmus áldozataira emlékezve. Az emlékülést minden évben május ötödikén, a mauthauseni koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján rendezik meg. A mauthauseni volt az egyik legnagyobb ausztriai haláltábor. Mintegy 200 ezer foglyot szállítottak oda 1938 és 1945 között, akiknek több mint fele meghalt.
