Súlyos támadás lenne Izrael „jogfosztása” árán létrehozni „Palesztinát”
Utoljára akkor volt ilyen forró a levegő Izrael körül, amikor az ENSZ arról vitatkozott, hogy rasszizmusnak bélyegezze-e meg a cionizmust – számolt be elemzésében a nemzetközi The Jerusalem Post napilap internetes oldalán Michael Freund, a Shavei Israel alapítvány elnöke. 1975. november 10-én, Izrael akkor ENSZ nagykövete, Chaim Herzog nagyon ellenséges légkörben lépett a pódiumra – a nemzetközi közösség java része el akarta vitatni a zsidóság jogát országához. Most, 36 év elteltével a nemzetközi közösség közel áll ahhoz, hogy elvitassa a zsidóság jogait ősei földjéhez is.
Politikai okokból bélyegezték meg a cionizmust
Annak ellenére, hogy a két esemény között több évtized eltelt, a két diplomáciai támadás szorosan összefügg. Az a vád, hogy a cionizmus a rasszista diszkrimináció egyik formája, kísérlet volt arra, hogy illegitimnek bélyegezze meg a zsidóság álmát, hogy visszatérhessen hazájába. Ugyanez igaz a jelenleg dúló ENSZ-vitára is, ahol kimondhatják a palesztin államot Júdea, Szamária, valamint Kelet-Jeruzsálem területén. Azzal ugyanis, ha elismeri a palesztinok követeléseit ezekre a területekre, az ENSZ automatikuson elveti a zsidóság igényeit. Ez szintén egy olyan erőfeszítés, amelynek célja felszámolni a zsidóság jelenlétét ősei földjén.
Valójában, amikor Herzog felszólalt az ENSZ-ben, rámutatott egy alapvető igazságra: „a cionizmus megértésének a lényege benne van a nevében. Az ősi Jeruzsálem két hegye közül a keletebbre fekvőt az időszámításunkat megelőző 10. században már Cionnak nevezték”. Most azonban, ugyanezeket a jeruzsálemi hegyeket át szeretnék adni a Palesztin Hatóság elnökének, Mahmúd Abbásznak.
ENSZ voks a fikcióról
Fontos azonban tudni, hogy a Közgyűlés szavazása semmit sem fog megváltoztatni alapvetően. Nem fogja létrehozni a palesztin államot, de egyben békét sem fogja előmozdítani. Ellenben a fikció győzelmét jelentheti a tények fölött, valamint az igazságtalanságét a becsület fölött – újabb foltot ejtve az ENSZ történelmén.
Ezeknek az eseményeknek a gyökere azonban 18 évvel ezelőttre nyúlik vissza, kezdődött: ekkor kötötte meg Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője az Oslói megállapodást Washingtonban. Ekkor hozta létre Izrael a Palesztin Hatóságot, amelyet addig erősített és támogatott, hogy az – ahogy az várható is volt – Izrael ellen fordult.
Az izraeli hiba
Izrael ahelyett, hogy hangsúlyozta volna az alapvető és elidegeníthetetlen jogait, amelyek összekötötték Júdeával és Szamáriával, többször lemondott azokról, palesztin fennhatóság alá rendelve a területeket, ráadásul a két állam megoldásra bátorította a palesztinokat. Ezeknek a tévedéseknek a gyümölcse most érett be: egy vakmerő palesztin hatóság jött létre, amelyet szinte az egész földbolygó támogat. De, még mindig nem késő, hogy Izrael felálljon, és „meghúzza a határokat”.
A palesztinok ugyanis ilyen-olyan ürüggyel kiszálltak az elmúlt 18 év minden béketárgyalásából, és Izrael egy dolgot megtanulhatott: nem járulhat hozzá az újabb engedményekhez. Ezt pedig Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek határozottan képviselnie kell az ENSZ-ben.
Az igen szavazat súlya
Bármennyire is hibázott Izrael a múltbéli politikáját illetően, az nem jogosítja fel a nemzeteket arra, hogy kényük-kedvük szerint döntsenek a sorsáról. A történelem előtt fognak felelni azért, hogy miként szavaznak ebben a kérdésben. Minden egyes nemzet, amely „Palesztina” mellett szavaz, Izrael földje és Izrael népe ellen voksol.
Emlékeztetőül: a világ 2000 éven keresztül üldözte a zsidókat, illetve követelte, hogy menjenek vissza hazájukba. Most, hogy megtették, a nemzetközi közösség ismét felszólíthatja őket arra, hogy menjenek tovább, és adják át a helyet másoknak. Egy nagy különbség van azonban a ma és a tegnap között: a zsidók nem tudnak már hova menni, de nem is akarnak. Nem azért vártak kétezer éven keresztül a hazatérés lehetőségére, hogy aztán átadják másnak a földjeiket.
Izraelnek a sarkára kell állnia, és egyértelmű üzenetet kell küldenie az ENSZ-ben: nem lesz több visszavonulás. A zsidóság hazatért Júdea hegyei közé, és Jeruzsálem dombjaira.
