IZRAELI HÍRLEVÉL Gázai övezet

Alig fél éve, hogy megkezdődött az arab világ forrongása, amit sok találékony újságíró „arab tavasznak” nevezett el, talán az 1968-as „Prágai tavaszra”, a rövidéletű „emberarcú szocializmus” hónapjaira emlékezve.

Nem tudható még, hogy az arab világot megmozgató forrongást követő nyugtalan korszak
mikor és hogyan ér véget. Izrael számára egyre bizonyosabb: a barátságtalan,
sőt, itt-ott ellenséges, de stabil rendszerek leváltása egy meghatározhatatlan
káoszt eredményezett, ami Izraelnek jóval több és nagyobb biztonsági problémát
okoz, mint eddig. Izraelből dél felé tekintve a kairói Tahrir-téri forradalommal
és a Mubarak-rendszer leváltásával eddig csak a Gázai-övezetet uraló Hamasz és
az Iszlám Dzsihád nyert.

A Muzulmán Testvériség, a Hamasz anyaszervezete többé nem megtűrt, fél-legális
szervezet, hanem fontos és elismert játékos az egyiptomi politikai arénában.
Befolyásuknak tulajdonítható egyebek között a két iráni hadihajó átengedése a
Szuezi csatornán tavasszal, és a Gázai-övezet határának az egyiptomi oldalán
amerikai segédlettel megkezdett, mélyen a föld alá nyúló fémakadály építésének a
teljes leállítása, amely a fegyvercsempészetet akadályozta volna meg a Gázai
övezetbe.

A február óta négy ízben felrobbantott gázvezeték, amely a Szuezi csatorna
övezetéből szállít földgázt Izraelbe és Jordániába.

A robbantásokat mindannyiszor beduinok hajtották végre a Sínai félszigeten. A
Szuezi csatorna és Izrael déli határa között elterülő, a zsidó államénál
háromszor nagyobb félsziget szinte lakhatatlan, mégis vagy 300,000 beduin él
rajta, nem kis részük csempészetből. A beduinok – és ezt Izrael nagyon jól tudja
abból az időből, amikor a félsziget 1967 és 1982 között hozzá tartozott – annak
„dolgoznak”, aki többet fizet. És, ha a központi hatalom Kairóból nem fizet,
sőt, a félszigeten az Izraellel kötött békeszerződés értelmében katonailag alig
van jelen – fizetnek az iráni ügynökök. Busásan.

Ami nem jelenti azt, hogy az izraeli katonai elhárításnak ne lennének naprakész
információi a félsziget útjain mozgó „áruról”. Az utóbbi fél évben a Hamasz
ügynökeinek már álcázni sem kell a Csatorna-övezet felől Gáza felé tartó
rakétákat, aknagránátokat és egyéb katonai felszereléseket. Ebben a néhány
zavaros hónapban a Hamasz és fegyvertársai megduplázták rakéta-arzenáljukat.
Megbízható katonai források 10,000 (tízezer!) rakétáról tudnak a mindössze 360
km² területű Gázai-övezetben. (Összehasonlításul: Budapest területe 525
km².)

Tízezer rakétával igen komoly háborút lehet vívni. Körülbelül ennyivel rendelkezett a
Libanonba befészkelődött siita Hezbollah-szervezet 2006 nyarán, a „második
libanoni háború kezdetén. A mennyiségen túl a minőség is veszélyt jelent. A
tízezerből néhány ezer középtávú „Grad” tipusú, de van néhány hosszútávú, Irán
által gyártott és odaszállított „Fádzser” (Fajr) tipusú rakéta, amellyel 65
kilométeres távolságú cél is elérhető, vagyis a Gázai-övezet északi részéből
olyan sűrű beépítésű, százezres nagyságrendű városok, mint Rehovot, Holon, Bat
Jam, vagy akár Tel Aviv déli negyedei is. (Askelon és Asdod a rövidtávú, Beér
Seva a közepes távú rakétákkal is támadható.) Nagyobb háború esetén a polgári
célpontokon kívül lőtávolukba kerülhetnek a Légierő  támaszpontjai is. Csak
megbecsülni lehet a vállról indítható rakéták számát, amellyel a körzetben
operáló harci repülőgépeket és helikoptereket is eltalálhatják.

Izrael az ellenrakéta-rendszerek fejlesztésén kívül – amerikai segítséggel – lézeres és
rádió-elektronikai zavarórendszer megépítésével is foglalkozik, amelyek a kilőtt
rakéták pályáját módosítják.

Helyesen tette Izrael, hogy 2005. augusztusában egyoldalúan kivonult a
Gázai-övezetből?

Hozott-e valódi békét az 1979. márciusában amerikai közvetítéssel létrehozott
békeegyezmény, majd a teljes Sínai félsziget átadása Egyiptomnak?

Erre a két nehéz kérdésre ma egyre kevesebben válaszolnak igennel

F:Halmos László