A közhiedelemmel ellentétben nemcsak kiszáradás, hanem déli partszakaszán a vízszint túlzott emelkedése is fenyegeti a Holt-tengert.
A kiszáradás és a túláradás egyszerre fenyegeti a Holt-tengert
A közhiedelemmel ellentétben nemcsak kiszáradás, hanem déli partszakaszán a vízszint túlzott emelkedése is fenyegeti a Holt-tengert.
A tenger északi medencéjének vízszintje közel 1,2 méterrel csökken
évente, nagyrészt a beömlő Jordán folyó vízhozamának megcsappanása
miatt. A magasabban fekvő déli rész szintje eközben évi mintegy 20
centiméterrel emelkedik.
Ez utóbbinak kiváltó oka a jelentős ipari tevékenység, nevezetesen
az értékes ásványi anyagok kitermelése. A vizet párologtató
medencékbe juttatják, ahol a párolgás és az ásványi anyagok kivonása
után több millió tonna só marad vissza, és ez okozza a vízszint
emelkedését. Az ásványi anyagokat világszerte exportálják, többek
között trágya, kozmetikai cikkek, autók és laptopok előállításánál
hasznosítják őket.
A tó duzzadása azzal fenyeget, hogy öt-tíz éven belül elönti a déli
parton sorakozó szállodákat – magyarázta Alon Tal, a kormány által
megbízott egyik kutató.
Az ország turisztikai és környezetvédelmi minisztere támogatja Tal
legdrágább javaslatát, egy kétmilliárd dolláros (366 milliárd
forint) komplex beruházást, amelynek keretében futószalagon
szállítanák át a déli részen felgyülemlett sót a tenger északi
végébe. A tárcavezetők azt követelik, hogy az ásványi anyagokat
bányászó, többmilliárd dolláros forgalmú Dead Sea Works Ltd. fizesse
ki a számlát a szennyező fizet elve alapján. A cég részben hajlandó
is erre, jelenleg a vállalt részről tárgyal a kormánnyal, amelynek
azonban még magára a projektre is végső áldását kell adnia.
Az ipari tevékenység és a tenger viszonya ambivalens. A most
kiömléssel fenyegető déli rész néhány évtizeddel ezelőtt közel
teljesen kiszáradt, és csak a vegyi cégek beavatkozása mentette meg
ettől. A Dead Sea Works az 1960-as években 16 kilométeres csatornát
ásatott, amelyen át sós vizet pumpáltak át az északi részről. A déli
rész ekkor alakult át párologtató medencék hálózatává, a hotelek is
ilyen medencék partjain sorakoznak.
Az északi rész eközben éppen az ellenkező problémával, a
kiszáradással küzd. A Világbank jelenleg tanulmányoz egy több
évtizedes javaslatot, amely szerint a Vörös-tengerből pótolnák a
vizet egy több mint 160 kilométer hosszú csatornán keresztül. A
jelentős költségek – becslések szerint akár 15 milliárd dollár -,
valamint a megjósolhatatlan környezeti mellékhatások miatt azonban
kevéssé valószínű, hogy a projekt a közeljövőben megvalósulhat.
Izrael eközben komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a Holt-tengert
elismerjék a világ egyik természeti csodájaként. A kormány nemrég
jelentette be, hogy 2,5 millió dollárt (460 millió forint) áldoz a
tó „marketingjére” egy novemberben lezáruló nemzetközi pályázaton,
amelyen a világ hét új természeti csodáját választják meg. A siker a
kabinet reményei szerint segíthet ráirányítani a figyelmet a tó
megmentésének fontosságára.
A 810 négyzetkilométeres sóstót „a világ legnagyobb természetes
gyógyfürdőjének” is nevezik. Ásványkincsei az ókor óta keresettek: a
régi egyiptomiak az itt bányászott természetes aszfaltot
felhasználták a múmiák bebalzsamozásánál, Kleopátra pedig állítólag
bőrfiatalító hatású sóival és iszapjával kényeztette magát.
A Holt-tenger ma Izrael egyik fő idegenforgalmi vonzerejének
számít: az országot tavaly felkereső 3,45 millió turista fele
ellátogatott ide, közel 200 ezren pedig az éjszakát is ott töltötték
a 4 ezer szállodai szoba egyikében. A helyiek is gyakran
megfordulnak a vidéken: 2010-ben több mint 630 ezren töltöttek ott
vendégéjszakát.
A turizmusból származó teljes bevétel tavaly elérte a 300 millió
dollárt (55 milliárd forint), az ágazat ráadásul több ezer embernek
ad munkát egy olyan régióban, amely viszonylag kevés elhelyezkedési
lehetőséget kínál.
