81. életévében vasárnap elhunyt Mádl Ferenc akadémikus, 2000 és 2005 között
Magyarország köztársasági elnöke.
Elhunyt Mádl Ferenc 81. életévében vasárnap elhunyt Mádl Ferenc akadémikus, 2000 és 2005 között Magyarország köztársasági elnöke.
Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd
községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett
diplomát, majd 1961 és 1963 között a strasbourgi egyetem nemzetközi
összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokat. 1955-től
bírósági fogalmazóként, majd titkárként, 1956 és 1971 között a
Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatalának állam- és
jogtudományi referenseként, később osztályvezetőjeként dolgozott.
1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékén docens, 1973-tól egyetemi
tanár, 1972 és 1980 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének
főmunkatársa volt, 1978-tól 1985-ig a Civilisztikai Tudományok
Intézetének igazgatói teendőit látta el. 1985 és 2000 között az ELTE
Nemzetközi Magánjogi Tanszékét vezette.
Az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozatot
1964-ben, a tudomány doktora fokozatot 1974-ben szerezte meg. Az MTA
1987-ben levelező, 1993-ban rendes tagjává választotta. Tudományos
tevékenysége során elsősorban polgári joggal, nemzetközi magánjoggal
és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival, valamint
Európa-joggal foglalkozott. Részt vett több tudományos folyóirat szerkesztésében, illetve számos szervezet munkájában, tagja volt több nemzetközi akadémiának, vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított.
Számos jelentős kitüntetése mellett 1999-ben Széchenyi-díjat
kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi
kereskedelmi jog területén kifejtett nemzetközileg elismert
tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint
tudományszervezői tevékenységéért. 1999-ben a francia Becsületrend
lovagi fokozatával, 2001-ben nagykeresztjével tüntették ki. Az ELTE
tiszteletbeli doktora és számos egyetem díszdoktora, több könyv és
tanulmány szerzője. 2011. május 25-én a Fővárosi Közgyűlés Budapest
díszpolgára címet adományozott számára.
A politikai életben a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990
és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként
feladata volt az MTA felügyelete, közreműködött a kormány
tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, s külön megbízás
alapján a kormányt, illetve a miniszterelnököt képviselte nemzetközi
szervezetekben. 1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség
igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, majd 1992-től a kormány
nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett,
betöltötte a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét, felügyelte az
MTA Központi Hivatalát, valamint az Országos Tudományos Kutatási
Alapot is. 1990 augusztusától a kormány Tudománypolitikai
Bizottságának elnöke, 1992-1993-ban a Humánpolitikai Kabinet elnöke
volt. 1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszterként
tevékenykedett, 1994 első felében a Felsőoktatási és Tudományos
Tanács elnöki posztját és a Nemzeti Kulturális Alap elnöki tisztét is betöltötte.
1995-ben az ellenzéki MDF-KDNP-Fidesz köztársaságielnök-jelöltje
volt. 1996-ban egyik kezdeményezője lett a Magyar Polgári
Együttműködés Egyesületének, 2000 júniusáig elnöki tisztségét is ellátta. 1999-től egy éven át tagja volt az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének.
Az Országgyűlés 2000. június 6-án a Fidesz és az FKGP
jelöltjeként, de pártonkívüliként a Magyar Köztársaság elnökévé
választotta, tisztségébe 2000. augusztus 4-én iktatták be.
Államfőként elnöke volt a Szent Korona Testületnek is. Ötéves
hivatali ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, több
mint 520 új törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével. Hét esetben a parlament által már elfogadott törvényt véleményezésre továbbított az Alkotmánybírósághoz, illetve visszautalt további tárgyalásra az Országgyűlésnek, s négy törvény esetében kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól.
