Halljad Izrael!

Halljad Izrael! A zsidó felekezet társadalmi, kulturális és vallási magazinja. Itthon és a világ zsidó szemmel, mindenkinek. A Kossuth Rádió műsora 2011. április 15.


Breuer Péter: Üdvözlöm a kedves hallgatókat április 15-én pénteken délután fél kettőkor. 5771. Niszán 11. napján, Ácháré Mot és Ködosim hetiszakaszainak heteiben, és természetesen most van a Sabbat Hagadol. A mikrofonnál a szerkesztő műsorvezető Breuer Péter a Magyar Rádió 19-es stúdiójából.
A tartalomból röviden: A héten van a magyar holokauszt, a Soa napja. Erről beszélgetek dr. Harsányi Lászlóval, a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ vezetőjével.
Bandi Lászlóval az Élet Menet programjáról fogunk beszélgetni.
Dr. Frölich Róbert a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija a peszachi szokásokról beszél majd.
Dr. Egri Oszkár ügyvéd a Hegedűs körzet Elnöke a jogról és Peszachról szól, rávilágítva a kettő párhuzamára.
Fenyő Ágnessel a szefárd zsidókról, a könyvekről beszélgetünk, míg Mayer András fotós a Teleki téri imaházzal ismertet meg minket.
Zoltai Gusztáv az aktuális 1 % fontosságáról tájékoztatja hallgatóinkat.
Tartsanak velünk.

Az Élet Menet napja egy olyan nap, amikor sok nemzet fiai a világon mindenütt ugyanakkor ugyanarra az eseményre gondolnak, a holokausztra. Ezen a programon minden évben többezer emlékező vesz részt a világ legkülönbözőbb részeiről, hogy emlékezzenek, soha nem feledve azokat, akiket a világtörténelemnek a legborzalmasabb helyszínén gyilkoltak meg, Auschwitz-Birkenauban. Ez az emlékprogram minden jóérzésű ember számára rendkívül fontos tanítás, hogy a jövő nemzedékei is megismerjék a náci tömeggyilkosságok  történetét. Beszélnünk kell róla.  A holokauszt megtörtént. És mi más akadályozhatja meg, hogy újra megtörténjen, ha nem az oktatás és a felvilágosítás. Fontosnak érezzük, hogy mindenki hiteles képet kapjon a vészkorszak pusztításairól, megismerve a tényeket, az antiszemita és rasszista érzelmeket kirekessze a szívéből.
Bandi László: Vasárnap, április 17-én kilencedek ízben tartjuk a Budapesti Élet Menetét. Az első Élet Menete 2002-ben volt, akkor kb. 4-500 fővel. Azért tartjuk április 17-én idén, mert a magyarországi holokauszt nap ugyan április 16-án van, de az április 16-a idén szombatra esik, és hogy a vallásos zsidó barátaink is el tudjanak jönni, ezért tettük 17-én vasárnap 17 órára. A  VII. kerület Klauzál térről indul a menet. Idén az Élet Menet Alapítványa a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal, a Budapest Főváros Polgármesteri Hivatalával, a MAZSIHISZ-szel, civil szervezetekkel, zsidó és nem zsidó ifjúsági szervezetekkel szervezzük meg ismét közösen a Budapesti Élet Menetet. Tarlós István főpolgármester úr fogja elindítani a menetet. Kb. 3 km a táv, ez tulajdonképpen szimbolikus távolság, mert az Auschwitz koncentrációs tábor és Birkenau tábor között kb. ekkora távolság volt és minden évben a Nemzetközi Élet Menete a két koncentrációs tábor között vonul át, a Budapesti Élet Menet is ezt a távolságot próbálja szimbolizálni. Mindig úgy próbáljuk, hogy legalább az egyik helyszín a magyar zsidó holokauszt 44-45-ös történéseihez kötődjön. 17,30-kor indul a menet a Kossuth térig. Az Alkotmány utca és Kossuth tér sarkán lesz a nagy színpad. A programban fellép Polyák Lilla, Budapest Klezmer Band, Korcsolán Orsolya, Bródy János, Lukács Sándor színművész. És meglepetéssel is készülünk, reméljük mindenki ott lesz és egyre többen leszünk, tavaly közel húszezren voltunk, szeretnénk ezt a számot ha megdupláznánk.
Breuer Péter: Az elmúlt percekben Bandi Lászlóval hallottak rövid beszélgetést az Élet Menet Kuratórium tagjával, aki mindenkit arra kér, hogy vegyenek részt ezen a három km-es emlékúton, amely április 15-én 17 órakor kezdődik a Klauzál téren.
Immár hosszú évek óta április 16-a a magyar holokauszt Emléknapja. Itt a szót azért nyomtam meg, mert van egy nemzetközi megemlékezés is  év elején. 16-a a hagyományok szerint, de ebben az évben szombatra esvén a 16-a, a megemlékezések szétoszlanak időben, tehát a Páva utcában, a  Holokauszt Emlékközpontban 15-én és más szervezetek pedig 17-én tartják megemlékezéseiket. Harsányi Lászlóval, a Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont vezetőjével beszélgetünk.
Breuer Péter: Mi történik Önöknél 15-én?
Mivel mi nem vagyunk a Kormány által kijelölt szervezet, ezért nincs kormányzati képviselő, nincs aki kormányzati beszédet mond, tehát én felkértem Ormos Mária akadémikus történész asszonyt, aki a holokauszt kitűnő  ismerője, ő fog egy emlékbeszédet mondani. Utána pedig Kocsis Zoltán fog zongorázni az egybegyűlteknek, majd pedig az áldozatok falán mécses gyújtás és a kavicsok elhelyezése következik,és utána Iványi Gábor és Fekete László fog imát, illetve kadist mondani. Mindenkinek lehetősége van még a saját megemlékezésére. Még azért azt is hozzátenném, hogy 16-án, – mi azért állami intézmény vagyunk, nyitvatartunk -, ingyen lehet bejönni mindenkinek, akár nem vallásos ember is, de meg akar emlékezni és nem volt erre eddig lehetősége. A ház nyitva áll mindenki előtt.  Kavicsot biztosítunk és mécsesgyújtással a nevek előtt, ugye 170 ezer név van most az emlékfalon fenn, és akinek rokona, nagymama, vagy szülők fenn vannak, ezt meg is találhatja számítógép segítségével, akinek nincs ilyen rokona, vagy azért, mert nem vált a holokauszt áldozatává, de érti, hogy mi történt, mi volt ez a borzalom, többszáz fényképet fogunk kitenni, tehát áldozati képeket. Így az emlékezésnek számtalan lehetősége lesz nálunk.
Breuer Péter: A minap egy nemzetközi konferencián hallottam az Önök intézményéről. Arról beszéltek, hogy Önt hamarosan nyugdíjazzák, hogy a látogatók száma nőtt, mi is hát az igazság?
Hát kezdjük a második megállapításnál. 50 %-kal nőtt az elmúlt évben a látogatói szám. Ebben benne van az a dinamika is, amelyet a szervezett osztályok, a gyerekek látogatása jelent, ami talán a legnagyszerűbb dolog és benne van az, hogy számtalan olyan rendezvényt sikerült létrehozni a Páva utcában, amely nagyon jelentősen növelte a látogatottságot.Kiemelném a két egymást követő időszaki kiállításokat. Ami már most az én nyugdíjazásomat nem, de talán a szerződésem felbontási lehetőségét illeti, hát ez a kuratórium hatásköre, amely kuratóriumot újonnan gondol kinevezni a Kormány, a bíróságon van bejegyzésen, majd meglátjuk, a kuratórium mit kíván velem kapcsolatban dönteni.
Breuer Péter: Hát akkor korai még, hogy az Ön munkásságára emlékezzünk. Ismételjük akkor meg, hogy 15-én hány órakor kezdődik a megemlékezés.
14 órakor és még egy dolgot elfelejtettem mondani, bocsánatot kérek a hallgatóktól, három órától a Piros biciklit mutatjuk be, ez egy kétszemélyes kis darab, kettő, a holokausztban  elpusztult magyar lány naplójából összeállított dramatizált változat.

Breuer Péter: A telefonvonalban dr. Frölich Róbert, a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija. Főrabbi úr! Újból felhangzik világszerte az ismert mondat, manistana ha lajla haze. Mi történik Önöknél?
Dr. Frölich Róbert:  Nálunk is felhangzik  a manistanu. Hétfőn este, azaz április 18-án  lesz Széder este, ugye beköszönt nálunk is a Peszach. És reményeink szerint a megújult Goldmark teremben, ugyanúgy, ahogy minden esztendőben első este, megtartjuk a szédert. Az első este az közösségi széder lesz, a második este mindenkinél otthon, családi körben lesz. Nálunk se zajlik másképp, mint bárhol másutt a világban. Leülünk és a Haggada rendje szerint elvégezzük a széder esti kötelezettségeinket. Beszélünk az egyiptomi kivonulásról, lesznek gyerekek, akik elmondják a manistánut.
Breuer Péter: Főrabbi úr Ön egy meglett férfi, de valamikor gyermek is volt. Idézze nekünk milyen volt annak idején egy széder.
Dr. Frölich Róbert: Gyerekkorunkban otthon szedereztünk. Mind a két estét otthon töltöttük, órákat tudnék mesélni az előkészületekről. Tudnék mesélni arról, hogy a szűk család legalább négy hölgy tagja, szegény édesanyám, nyugodjon békében, nagyanyám, anyámnak a testvérei ott voltak nálunk és készítették elő a pészachi edényeket, kaserolták ha kellett, csinálták az ételt a széder estére, hrajszeszt  készítettek, tormát reszeltek, krumplit főztek, hát ahogy azt kell. Széder estén ott volt a bő család, mind a két este, hát voltunk 35-40-en. Elkezdtük, amikor hazajöttek a férfiak a templomból, és volt olyan, hogy hajnal fél egyig fél kettőig tartott a széder este.
Breuer Péter: Főrabbi úr beszéltünk az Ön családjáról és sajnos ma már Ön is azok közé tartozik, akinek emlékezni kell a szüleire. Azok, akik ebben a cipőben járnak, mint Ön, hogy már szüleik nincsenek közöttünk, a pészachi imarendben mikor és hogyan emlékeznek azokra, akik már nincsenek itt.
Dr. Frölich  Róbert: Ugyanúgy, mint minden zarándok ünnepen, az utolsó napon – leszámítva tán Szukoszt -, Peszach utolsó napján mázkír van délelőtt a templomban, ugyanúgy, mint Sávuot második napján, ugyanúgy, mint Smini ácereszkor, mint Jom Kippurkor. Sajnos azt veszem észre az utóbbi időben, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik tudják, hogy az eltávozott szülő után illik mázkírt mondani. Azt tudják, hogy kadist kell mondani 11 hónapig. Még eljönnek a templomba reggel, eljönnek este, de azt már kevesebben tudják, hogy bizony egy évben négyszer a liturgia megköveteli azt, hogy emlékezzenek az eltávozottakra. Ez főleg akkor szomorú, amikor tudjuk azt, hogy bizony a szülők ott voltak minden mázkirkor és imát mondtak az ő szüleik, nagyszüleik lelkéért és akkor ezt az gyerekek, unokák nem tudják teljesíteni. Nem rosszindulatból. A gyerekek nem tudják, hogy ezt kell. Aki ezt hallja most a rádióban, annak felhívom a figyelmét, hogy bármelyik zsinagógába elmehet Peszach utolsó napján délelőtt, biztos, hogy fog tudni mázkirt mondani eltávozott szüleiért. Végezetül: Mindenkinek kóser Peszachot kívánok, hiszen ez a legtöbb, amit Peszachkor az ember megtehet, hogy olyanná alakítja nemcsak a házát, de a lelkét és életét is, hogy mindenben megfeleljen a Peszach előírásainak. Ne legyen benne homech, ne legyen benne erjedés, maradjon minden intakt és tiszta.
Breuer Péter: Stúdiónk vendége dr. Egri Oszkár ügyvéd. Ha a luachot, a naptárt nézem, hamarosan elindulunk, kivonulunk Egyiptomból. Mit mond erről a jog?
Dr. Egri Oszkár: Tágabb értelemben véve akár a nemzetközi jog alapjainak is tekinthetjük ezt a gyönyörű történetet, amely a jövő héten játszódik le velünk, de már most, holnap, Sabbat Hagadol, nagy szombat napján felkészülünk rá, rabbijaink nagy drósét, beszédet mondanak zsinagógáinkban. Elmondják, hogy melyek a szabályok, és hogyan is kell felkészülni Peszach, az elkerülés gyönyörű példát adó ünnepére. Ismétlem, ha  tágabb értelemben vesszük, akár a nemzetközi jog alapjait is láthatjuk ebben a többezer éves történetben, hisz nincs másról szó, mint a népek önrendelkezési jogának, az egyenjogúságnak, az emberek egymás iránti tiszteletének és a szabadság kivívásának  a jogáról és történetéről. Nevezetesen: Peszach a zsidó nép rabszolgaságból történő felszabadulásának, hangsúlyozom az Örökkévaló segítségével önerőből történő felszabadulásának az ünnepe, amely több ezer éve példát ad valamennyi társadalomnak és népnek az elnyomatás ellen, az egymás lealázása és kihasználása ellen. Tehát méltán mondhatjuk, hogy akár a nemzetközi jog alapjának is tekinthető. Azon túl egy hármasságot vehetünk ebben észre, hiszen nem önmagától érkezett el a zsidó népnek a szabadság, hanem Mózes tanítómesterünknek a vezetésével, de hogyan és miképpen. Úgy, hogy bizonyos fizikai erő is jelen volt ebben a harcban, ebben a küzdelemben, de nem maradhatott el a szellemi erő és az egészet átszövi és átlengi nem más, mint maga a hit. És ez az a legnagyobb erő, a hit, amely alapján a szabadságot a zsidó nép ki tudta vívni, hogy az évszázadokig tartó rabszolgaság után a hitehagyott nép, a megalázott, a rabszolgasorsba vetett nép ne csak üljön a húsos fazekak mellett és szagolja a fövő és sülő húsnak az illatát és néha kapjon egy kis szárazkenyeret, hanem önmaga is részt vegyen a saját maga értékeinek a kiaknázásában, és részt vegyen a társadalommá alakulásnak az állammá, társadalommá és egy szervezett néppé alakulásnak a harcában. Ehhez kellett egy ilyen nagyságú, talán a történelemben soha meg nem ismételhető nagyságú vezető, mint Mojse Rabénú, Mózes tanítómesterünk és kellett hozzá a népnek a fizikai ereje, a szellemi ereje, az Örökkévaló segítsége és természetesen elsősorban: a hit. A hit nélkül ugyanis semmi sem megy. Na, nem mondhatnám azt, hogy ami ezután a kivonulás után következett, az egy rózsaszín leányálom lett volna, hiszen rögtön – és ez is példaértékű – megkezdődött a népnek a társadalommá történő hosszadalmas alakulása, az állammá alakulás, az Örökkévaló átadta – tulajdonképpen átvitt értelemben – valamennyi nép örökké szóló alkotmányát, a Tízparancsolatot, amely a mai napig érvényes és megváltoztathatatlan, és ezt követően pedig a zsidó nép egy nagyon rendszerezett társadalommá fejlődött és végül az egyisten hitben teljesedett ki, az Örökkévaló iránti hitben teljesedett ki ennek a népnek és társadalomnak az élete és mai napig tartó működése. Ennek a gyönyörű pészáchi történetnek a  kapcsán szeretnék valamennyi hittestvéremnek és a kedves rádióhallgatónak kóser pészáchot kívánni és egy nagyon szép, emlékezetes széder estét. A széder önmagában is rendet jelent, rendszert jelent és mindenkinek azt kívánom, hogy ez a jövő héten kezdődő ünnepen jól sikerüljön.

Breuer Péter: Úgy kezdődött, hogy napokkal ezelőtt egy nagyon érdekes konferencia vendége voltam és mellettem nem más mint Fenyő Ágnes és Mayer András ült. Mi is volt ez a konferencia, amin résztvettünk?
Fenyő Ágnes: Ez egy spanyol zsidó vonatkozású városoknak a turizmusát mutatták be nekünk.
Breuer Péter: És már a kedves hallgatók a hangjáról felismerték visszatérő vendégünket, Fenyő Ágnest. Ágnes ebből az alkalomból egy külön számot is kiadtatok, ha jól tudom.
Fenyő Ágnes: Van valóban egy spanyol zsidósággal foglalkozó Múlt és Jövő számunk. Eredetileg az ötszázéves kiüzetési évfordulóra csináltuk az első spanyol számot, most viszont Peremiczky Szilvia, aki spanyolos, állított össze nekünk egy tanulmánykötetnek megfelelő folyóirat számot, annyira színvonalas és gyönyörű. Van benne szépirodalom is, a portugál zsidók és belekerültek, mivel hogy  konverzo zsidók, a titokzsidók Spanyolországból először Portugáliába menekültek és úgy kerültek szerte a világon a legkülönbözőbb országokban. Hatalmas irodalma van és ebből próbáltunk egy ízelítőt adni.
Breuer Péter: Te minden kötetedre ami megjelenik, akár a Múlt és Jövőre akár a könyvkiadótok termékére, valahogy mindig úgy vagy büszke, mintha a saját gyermeked lenne. De ez alkalommal igazából a saját gyermeked van itt a stúdióban, aki ott ült melletted az eseményen és én el voltam ájulva, egy panoráma képeslapot tartott a kezében. Mi is volt az András?
Panoráma képeslap. A Teleki téri imaháznak van képeslapja, mert miért pont az ne legyen. A Teleki téri imaháznak a férfiszakaszában készített fotó, képeslapja.
Breuer Péter: Én az is tudom, neked egy testvéred van és mindketten megszállott hívei, fenntartói, kitalálói, feltámasztói vagytok ennek az imaháznak. Vegyünk részt egy elméleti utazáson. Hallgatóinkkal együtt hol és mit láthatunk? És mikor?
Budapest Teleki tér 22. Ez egy eléggé nem túl jó állapotban lévő VIII. kerületi ház és annak a földszintjén egy ugyan olyan kis ajtó, mint a többi, csak mögötte egy imaház van és nem egy lakás. Kivülről semmi nem látszik belőle. Ez a Teleki téri imaház. A környék utolsó ilyen imaháza Ott volt 18-20 ilyen imaház. És ez a hol és mikor, szombat reggel csak szombat reggel és nagyünnepeken. A testvérem Gábor még nagyobb fenntartója, ő az aki igazi motorja ennek a dolognak, mert ő nagyon sokat dolgozik ezzel.
Breuer Péter: Egy fiatal fotósból hogy lesz zsinagóga fenntartó? Mi ez az őrület?
Elmondjam hogy hogy kezdődött?
Breuer Péter: Igen erre gondoltam példáúl.
Ez úgy kezdődött, hogy én azért kezdtem oda járni, mert gyakorlatilag a János helyett kezdtem odajárni, a Kőbányai János aki a Múlt és Jövő főszerkesztője volt, mert Ő kiment Izraelbe és akkor kezdtem helyette járni oda, hogy kilegyen a kile. Hogy legyen tíz zsidó férfi aki imádkozik. Ebben van egy nagyon fontos dolog, hogy több mint tíz éve járok oda és mindig kérdezték tőlem, hogy minek jársz oda, te nem is vagy vallásos. Én azt szoktam volt mondani hogy azért, hogy az öregek tudjanak imádkozni, hogy legyen tíz férfi. Na most az öregek már rég nincsenek sehol, szóval. Mostanában már nem járnak, ahogy mondani szoktuk. Hol vannak az öregek? Felül nézik, hogy meg van e  a minjen. És van egy érdekes dolog amit így tizenvalahány év után esett le nekem, hogy a János azért kezdett oda járni még a nyolcvanas évekbe, hogy egy eltűnő kulturát dokumentáljon és ő odajárt és aztán nem járt és hoztam magammal a Gábort, hoztam magammal a barátaimat és lett egy rabbink és az lett ebből az eltűnő kultúra dokumentálásából, hogy nem tűnt el és ez nagyon érdekes. Ezt tanítják is újságíró iskolában, hogy ez a sajtó felelőssége. Hogy beleavatkozik a valóságba, jelen esetben jó irányba. Ez egy nagyon érdekes dolog fotós szempontból, vagy sajtómunkás szempontból. Ez egy érdekes hely, ez egy időutazás. Száz év vissza az időbe. Ez olyan, ahogy hagyták valószínüleg. Sok minden nem változott a háború óta biztosan nem. És ezt igyekszünk fenntartani ebben a formában.
Breuer Péter: Mikor olvashatjuk a Múlt és Jövő külön számát a VIII. kerület még élő Teleki téri  zsinagógájáról?
Fenyő Ágnes: Anyagunk van, sőt már van két könyvünk is ami ezzel foglalkozik, a Giorgio Pressburger, aki ott született és ott gyerekeskedett és ott élte át a háborút és írt egy novellás kötetet az ikertestvérével és írt egy kis regényt is. Ezeket kiadtuk, de folyóirat szám még nem foglalkozott a nyolckerrel.
Breuer Péter: Nincsen Fenyő Ágnes új kiadványok nélkül, nincsenek új kiadványok Heller Ágnes nélkül, mi a legújabb mű ami elhagyta a nyomdagépet.
Fenyő Ágnes: A mai történelmi regény, amire nagyon büszkék vagyunk és nagyon nagy hatással volt személy szerint rám is. Az Ági abból indult el, hogy az ő mentorának Lukács Györgynek  volt egy  történelmi regény című könyve, ahol a történelmi regények tulajdonságaival foglalkozott. Ági úgy gondolta, hogy ennek a folytatása, hogy a mai történelmi regények másról szólnak bizonyos mértékig egy holokauszt és egy gulág után, és azt vizsgálta hogy hogyan lehet másképp értékelni és hogyan csapódik ez le a kortársak történelmi regényeiben. Elolvasott vagy 38 történelmi regényt, ezekre majdnem mindegyikre hivatkozik és adtunk  egy jegyzéket  is ezekről a regényekről. A taratomból kiderül, sorra említi őket. Az az érdekes, hogy egyből kedvet kap az ember, hogy elolvassa ezeket a könyveket és olyan könyvekről van szó, amelynek még a szerzőiről sem hallottunk legalábbis én a magam részéről soha nem is hallottam róluk, de nagyon szeretném mindegyiket elolvasni.
Breuer Péter: Na most ha időnk lenne, de nincs, mert hamarosan útrakelünk, mert megindulunk Egyiptomból, kijövünk, akkor beszélnénk egy másik könyvről, Róma és Jeruzsálemről és még sok-sok új könyvről. Ezekről majd legközelebb. Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok. Sabbat salom és mégegyszer Mayer András, hol is van ez a  Teleki téri zsinagóga? Hogy tudjuk megközelíteni?
A Teleki téri imaháznak van egy web oldala, mert a XXI. században élünk, ez a telekiter.com, és ott minden információ ott  van, Teleki tér 22. szombat reggel kilenctől.
Breuer Péter: Sabbat salom és köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltatok.
Hamarosan dönteni kell az adófizető polgárnak, hogy kinek is adja az 1 százalékát? Mi is ez az 1 %?
Zoltai Gusztáv: Az 1 %, ezt a törvény biztosítja, hogy fel lehet ajánlani 1 %-át a jövedelmüknek egyházaknak, vagy karitatív vagy egyéb alapítványoknak. A MAZSIHISZ-nek a technikai száma 0358, és arra kérjük a tisztelt hallgatókat, hogy az 1 % felajánlásával segítsék a felekezet munkáját, hiszen ez az az összeg, amit az állam kiegészít és ezzel az összeggel tudjuk segíteni nemcsak a holokauszt túlélőket, az időseket, a fiatalokat, egyáltalán azt a munkát amit a hitközség a zsidóság érdekében végez.
Breuer Péter: Tehát akkor megismétlem, aki az 1 %-val a MAZSIHISZ-t szeretné támogatni, annak az adóbevallásához a 0358-as technikai számot kell beírni.
Műsorunk végetért. A mai adás munkatársai voltak Pór István, Borza Ibolya, Hegyi Gyöngyi és Cservenák Anna. Nevükben és a felelős szerkesztő Kiss Péter Ernő nevében is búcsuzik Önöktől a szerkesztő műsorvezető Breuer Péter. Műsorunk legközelebb  május 20-án, 5771. Ijár 16. napján jelentkezik itt  a Kossuth rádió hullámhosszán. Műsorunkat újra hallgathatják a rádió internetes oldalán. Észrevételeiket a [email protected] elektronikus levélcímre küldhetik, de telefonon is elmondhatják észrevételeiket a 06-30-999-4863-as számon. Köszönjük, hogy minket választottak. Jó szombatot sabbat salom, vö kóser pészachot.
Forrás: Magyar Rádió