A biztonsági erőktől és az iraki típusú káosztól érzett félelem
A megtorlástól és káosztól való félelem a visszafogja a felkelést
A biztonsági erőktől és az iraki típusú káosztól érzett félelem éppúgy gátja a
szíriai felkelés kiszélesedésének, mint a Bassár el-Aszad elnökről mint reformpártiról kialakult kép és a városi kereskedőréteg gazdagodása – vélik szakértők.
A tiltakozó megmozdulások kezdete – március 15. – óta sem
Damaszkuszban, sem Aleppóban, az ország második legnagyobb városában
nem növekedett a tüntetők száma, ellentétben más arab országokkal. A
tiltakozások a főként mezőgazdaságból élő dél-szíriai
kormányzóságra, Deraára, illetve a saját követeléseket hangoztató,
kurd többségű északi régiókra korlátozódnak.
„A biztonsági erők kemény fellépésének hatására sokan úgy vélik,
hogy jobb megvárni, mit hoznak a hatalom által nagy hangon
bejelentett reformok, mielőtt kimennének az utcára, hogy őrizetbe
vetessék magukat” – véli Rim Allaf, a londoni Királyi Külügyi
Intézet (Chatham House) kutatója.
A példátlan tiltakozó mozgalom lecsillapítása végett a hatalom
bejelentette, hogy feloldja a rendkívüli állapotot, engedélyezi a
többpártrendszert az 1963 óta a Arab Újjászületés Szocialista Uniója
(Baasz) irányította országban, harcot indít a korrupció ellen, és
liberalizálja a rendszer által ellenőrzött tájékoztatást.
A másik elrettentő tényező az a határozottság, amellyel a vezetők a
fitna (muszlim polgárháború) rémével riogatnak: a szíriaiak nem
akarják, hogy országuk olyan káoszba zuhanjon, mint amilyenből
irakiak és libanoniak tízezrei menekültek Szíriába – fejtette ki Allaf asszony.
Irak a síiták és szunniták közötti véres konfliktust élt át
2006-2007-ben, Libanonban pedig keresztények, drúzok és muzulmánok
között dúlt polgárháború 1975 és 1990 között.
Szíriában több – arab és kurd – etnikum él, és több vallást
követnek: a szunniták vannak többségben, az alaviták vannak
hatalmon. Rajtuk kívül élnek még keresztények és számos más kis
vallási közösség képviselői az országban.
„Az Aszad elnököt támogató március 29-i tüntetésen természetesen
jelen voltak az elnök hívei és a Baasz párt tagjai, de nagy számban
megjelentek azok is, akik hálásak neki, amiért szavatolja a
közbiztonságot” – mondta Vadah Abed Rabbo, az egyetlen magánkézben
lévő szíriai napilap, a kormányhoz közel álló al-Vatan tulajdonosa.
Mások szerint a 45 éves államfőt nem lehet a 30 éve hatalmon volt
Hoszni Mubarak egyiptomi elnökhöz vagy 23 éven át kormányzó, 72 éves
Zin el-Abidin ben Ali tunéziai államfőhöz hasonlítani.
Az elnöki székben apját 2000-ben követő Bassár el-Aszadnak sikerült
reformbarát képet kialakítania magáról – vélte egy üzletember. „Még
mindig van némi szimpátiatőkéje, még ha gyorsan visszafogta is a
hivatalba lépését követően szabadságot ígérő lendületet” – tette
hozzá férfi, aki szerint politikai liberalizálási intézkedések
nélkül ez a tőke hamar elfogy.
Egy nevének elhallgatását kérő jogvédő szerint Damaszkusz és Aleppó
„gazdasági érdekei miatt nem mozdul”.
A Le Monde című francia napilapban megjelent írásában Thomas
Pierret kutató rámutatott: a rendszer megdöntéséhez a szíriai
ellenzékieknek az eddiginél nagyobb számban kellene mozgósítaniuk a lakosságot.
„A damaszkuszi és az aleppói polgárság, amelynek a fiai nagy
számban vettek részt 30 évvel ezelőtt az iszlamista felkelésben,
egyelőre nem csatlakozott a tiltakozáshoz. (…) A kereskedő körök
jelentősen meggazdagodtak a legutóbbi gazdasági liberalizáció
során., így kétszer is meggondolják, hogy a szabadság vagy a
stabilitás közül melyiket válasszák.”
