Az elnök a parlamentben szólalt föl

 Szíria – Aszad: a stabilitás fontosabb mint a politikai reformok

 


 A szíriai elnök szerint az országa számára fontosabb a stabilitás,
mint a politikai reformok, és az utóbbiak amúgy sem függhetnek olyan
átmeneti külső tényezőktől, mint a térség forrongása.

 Bassár el-Aszad első ízben intézett beszédet az országhoz azóta,
hogy március közepén több városban nagy kormányellenes tüntetések
voltak, amelyeket a biztonsági erők vérbe fojtottak.
 Az elnök a parlamentben szólalt föl, és azt állította, hogy „kis
csoport összeesküvő akar zűrzavart kelteni Szíriában”. A műholdas
tévécsatornák szemére vetette, hogy hazugságokat találnak ki. „A
végső céljuk az, hogy Szíria lemondjon az ellenállásról Izraellel
szemben” – mondta, hozzátéve, hogy Szíria eddig mindig
felülkerekedett az összeesküvéseken, és ez így lesz azután
is.
 Aszadtól a kormány keddi lemondása nyomán politikai reformok,
például a szükségállapot eltörlésének bejelentését várták. Erre az
elnök utalt is, de csak mint hosszabb távú reformok részelemére.

 „Teljes mértékben a reformok pártján állunk. Ez az állam
kötelessége. De nem pártoljuk a viszályt… A következő kormány a
korrupció és a munkanélküliség elleni küzdelemnek ad elsőbbséget …
A reformok tíz éve kezdődtek, és további tíz évig fognak tartani, de
nem köthetők össze olyan időszakos tényezőkkel, mint a felkelések
hulláma a térségben. A nép és a kormány kapcsolatának nem a nyomás
hatására kell alakulnia” – jelentette ki.
 A beszédet a parlamenti képviselők támogató bekiabálásokkal és
tapssal fogadták, de kérdéses, hogy mit szólnak hozzá az elmúlt
hetek tüntetői. Az elnök tanácsadója a múlt héten ugyanis közölte,
hogy a kormányzat bizottságot hozott létre az átfogó reformok
tanulmányozására, beleértve az 1963 óta tartó szükségállapot
eltörlését. A televízióban is közölt felszólalás után röviddel az
internetes közösségi oldalakon csalódott megjegyzések tömege jelent
meg, s egyesek azt kérték, hogy a szíriaiak azonnal vonuljanak az
utcákra.

  Bassár el-Aszad szíriai elnök – PORTRÉ

 Az „arab tavaszt” Szíria is érzi, s a közel-keleti ország elnökének, Bassár
el-Aszadnak kapaszkodnia kell, hogy el ne fújja a „változás szele”.
Aszadtól mindenki azt várta, hogy hatalmának feladása nélkül
liberalizálja majd rezsimét, s az erre vonatkozó első lépéseket
szerdai beszédében jelenti be.

 Azonban úgy tűnik, hogy a 45 éves politikusnak egyelőre esze ágában
sincs meghajolni a Latakiától Damaszkuszon át Deraáig lázongó tömeg
akarata előtt, s a reformokat is inkább Kadhafi-módra képzeli el. Az
elnök szerdai parlamenti beszédében azt állította, hogy „kis csoport
összeesküvő akar zűrzavart kelteni Szíriában”, s hazugsággal vádolta
a médiát. Reformokról csak érintőlegesen esett szó, a kedden
lemondott kormányt követő kabinet legfőbb feladata pedig a korrupció
és a munkanélküliség elleni küzdelem lesz.
 „A reformok tíz éve kezdődtek, és további tíz évig fognak tartani,
de nem köthetők össze olyan időszakos tényezőkkel, mint a felkelések
hulláma a térségben. A nép és a kormány kapcsolatának nem nyomás
hatására kell alakulnia” – jelentette ki Aszad.
 A szíriai politikai-katonai rezsim keveset változott a hatvanas
évek óta, s a demokratizálás szó még mindig szokatlanul cseng a
megcsontosodott rendszerekhez szokott arab politikusok fülében.
Eddig az 1963-ban bevezetett szükségállapot hatályon kívül helyezése
is Aszad tervezett változtatásai között szerepelt. A rendelkezés a
Szíria egyetlen pártjának számító Baasz hatalomra kerülésével egy
időben lépett életbe, s komolyan csorbítja a szíriaiak politikai
szabadságjogait.
 Kétséges, hogy a március közepén kezdődött megmozdulások részvevői
megelégednek-e az elnök gazdasági jellegű tűzoltásával. Ők a sajtó
liberalizációját és a politikai pluralizmus meggyökereztetését
követelik, s nem tántorítanak. Aszad szerdai felszólalás után
röviddel csalódott megjegyzésekkel teltek meg az internetes
közösségi oldalak, s többen azt kérték, hogy a szíriaiak azonnal
vonuljanak az utcákra. 
 A tüntetőknek nem könnyű a dolga, hiszen a karcsú, kék szemű,
határozott tekintetű, bajszos Aszad azonban egy dolgot biztosan jól
megtanult tapasztalt atyjától, Hafez el-Aszad néhai elnöktől: hogy
miként kell csendben, türelemmel kivárni, amíg a vihar elvonul. „Még
a legbonyolultabb helyzetekben is képes megőrizni nyugalmát” –
mondta róla egyik barátja. „Bár néhányan lassúnak tartják, szerintem
egyszerűen hidegvérű. Egyesek a jelenlegi válságban is siettették
volna, hogy azonnal beszéljen népéhez, de ő inkább kivárja, amíg
letisztul a helyzet.”
 Aszad sokáig nem készült arra, hogy apja nyomdokaiba lépjen. Egy
damaszkuszi francia iskolába járt, majd Szíriában és
Nagy-Britanniában tanult szemészetet. Az európai országban
találkozott későbbi feleségével, Aszmával, akivel immár három
gyermeket – két fiút és egy lányt – nevel.
 Azonban bátyjának, Basszelnek 1994-ben autóbalesetben bekövetkezett
halála felforgatta az életét, s kénytelen volt beletanulni az
országvezetés nehéz feladatába. Megmászta a katonai szamárlétrát,
ezredes lett, majd elkezdtek politikai feladatokat rábízni. A
2000-es elnökválasztás egyetlen jelöltjét a hadsereg
főparancsnokának, később pedig a Baasz párt főtitkárjának is
kinevezték. 34 évesen vált Szíria 16. államfőjévé.
 A jó humorú politikus folyékonyan beszél angolul és franciául.
Aszad az új technológiák megszállottja, szeret kerékpározni és
fényképezni.
 Hatalomra kerülésekor úgy tűnt, hogy elkezdődnek az olyannyira várt
változások („damaszkuszi tavasz”), de a reformoknak gyorsan vége
szakadt. A Baasz doyenjeinek nyomására Aszad kénytelen volt
visszavonulót fújni, s visszatérni elődei ortodox gyakorlatához. A
„damaszkuszi tavasz” vezetőit letartóztatták.
 Korlátozott politikai manőverezési lehetőségei miatt a kínai
modellhez nyúlt, amely azt vallja, hogy „a gazdasági reformok
előbbre valók a politikai változtatásoknál”. 2003-ban Aszad
egyenesen azt állította, hogy az ellenzék „félreértette”
demokráciával kapcsolatos javaslatait.
 A terrorizmus támogatásával és a palesztin-izraeli békefolyamat
megtorpedózásával vádolt Aszadnak az utóbbi években sikerült
elérnie, hogy megkerülhetetlen tárgyalópartnerré váljon a
Közel-Keleten. A szíriai elnök külpolitikájának mérföldköve az
amerikaiak 2003-as iraki inváziója, Rafik Haríri néhai libanoni
miniszterelnök 2005-ös meggyilkolása és a libanoni kivonulás
volt.
 Miután a Nyugat elfordult tőle, Aszad új partnerek után nézett, és
szorosabbra fűzte viszonyát Iránhoz, Törökországhoz, Kínához és
Oroszországhoz. 2007-ben pedig komoly belpolitikai sikert
könyvelhetett el: egy népszavazáson az emberek 97 százaléka értett
egyet azzal, hogy továbbra is neki kell vezetnie Szíriát.
 S bár az államfőt korábban a palesztin-izraeli békefolyamat
kerékkötőjének nevezték, 2011-ben az ő politikai túlélése vált az
egyik olyan dologgá, amelyben a régóta vitázó felek egyetértenek.
Bár sem a palesztinok, sem az izraeliek nem szívlelik különösebben
Aszadot, egy kiszámítható ellenség a szomszédban még mindig jobb,
mint a bizonytalanság.

          

BreuerPress/MTI/EFE/AFP/AP/Reuters