Az Európai Parlamenttel kell az EU soros magyar elnökségének egyeztetnie.
A Lisszaboni Szerződés próbája
Az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozója jóváhagyta az euróövezethez tartozó
tagállamok közötti gazdasági koordináció javítását szolgáló
jogszabálycsomagot, amelyről ezután már az Európai Parlamenttel kell
az EU soros magyar elnökségének egyeztetnie.
Az EU Lisszaboni Szerződése értelmében a gazdasági koordinációt
biztosító hat jogszabályból négyről az Európai Parlamentnek (EP)
társdöntési hatásköre van. Föltűnő, hogy ugyanazok a tagállamok,
amelyek az EU „demokráciadeficitjét” az EP jogkörének
kiszélesítésével gondolták orvosolni, most, hogy konkrét kérdésekben
kellene az EP-vel együttműködni, hirtelenjében elfeledkezni
látszanak erről – amint ezt nem győzték hangsúlyozni a képviselők a
hét elején Brüsszelben újságíróknak tartott szemináriumukon.
A gazdasági kormányzás hat jogszabálya közül négy a fiskális
kérdésekről szól, beleértve a stabilitási és növekedési megállapodás
reformját, két új javaslat pedig a tagállamok makrogazdasági
egyensúlyának megőrzését szolgálja, illetve gondoskodik arról, hogy
az egyensúlyhiányt időben észleljék és megfelelő eszközökkel
kezeljék. Ez automatikusan alkalmazható szankciókat is kilátásba
helyezne. A hat jogszabállyal megelőznék túlságos eladósodásukat, és
a törlesztés terhe nem ásná alá gazdaságuk versenyképességét.
Az EP gazdasági és pénzügyi bizottsága alig kevesebb mint kétezer
módosító indítványt fűzött a jogszabálytervezethez, ezekről előbb
áprilisban a bizottságban, majd júniusban a plenáris ülésen
döntenek. Végül – és ez a magyar elnökség sikere lenne – a
tagállamokkal történő egyeztetéseket követően a júniusi EU csúcs
fogadná el az EP és a tagállamok álláspontját összebékítő megállapodást.
A gazdasági kormányzás hat területe és az EP jelentőstevők
véleménye az alábbiakban foglalható össze:
1., Az adósságválság elkerülése érdekében koordinálják a
gazdaságpolitikákat, és ennek részeként a gazdasági és stabilitási
megállapodás módosításával nem csak akkor reagálnak, ha a válság
jelei már elérkeztek, hanem a megelőzésre helyezik a hangsúlyt. A
tagállamokat tartalékképzésre kötelezik a gazdasági fellendülés
idején. A néppárti holland Corien Wortmann-Kool jelentéstevő az
Európai Bizottság (EB) felelősségére helyezi a hangsúlyt, azt
szeretné, ha az EB jobban a tagállamok körmére nézne, mert, „ha
elnéző az egyikkel szemben, akkor nem tud keményebben fellépni egy
másik tagországgal szemben, amint ezt legutóbb Görögország példája bizonyította”.
2., A túlzott költségvetési hiány esetén az államadósság mértékét
is számba veszik, továbbá jobban körülírják, hogy mikor kezdjék meg
a renitens tagállam elleni eljárást, és rögzítik a megállapodás
megsértéséért kiróható pénzbüntetést is. Ez érvényes lesz az
euróövezeten kívüli országokra is. Diogo Feio, a portugál néppárti
jelentéstevő a rendszer átláthatóságát hangsúlyozta, mint mondta, el
kell kerülni, hogy a „kormányzást egy sima bürokratikus gyakorlattá”
züllesszék.
3., A tagállamok költségvetésének a jövőben minimális normáknak meg
kell felelniük, a nagyobb átláthatóság és összehasonlíthatóság
érdekében. Így például figyelembe vennék a jövőbeni terheket is,
például a nyugdíjakat. Ez a javaslat is minden tagállamra
vonatkozna. Vicky Ford, a Konzervatívok és Reformerek (ECR) brit
jelentéstevője garanciákat akar kapni például az uniós források
tagállami felhasználásának transzparenciájára és hangsúlyozza a
nemzeti parlamentek felelősségét abban, hogy a költségvetés „sínen maradjon”.
4., Figyelemmel követnék a tagországi költségvetéseket, de csupán
az euróövezetben, ami kiegészíti a túlzott deficit eljárását. Sylvie
Gouldard francia liberális jelentéstevő a nagyobb ellenőrzéshez több
jogi eszközt sürget, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „nem hiszek olyan
rendszerben, amely csak szankciókon alapul, a cél, hogy ne is
jussunk el odáig”.Ám, mint mondta, szükség van a fenyegetésre,
például, hogy „elriasszák az adatok meghamisítására készülő tagállamokat”.
5., A makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzését illetve
korrekcióját elsősorban új kockázati elemzések, értékelések
segítenék. A kulcs a kellő időben történő figyelmeztetésben rejlik,
hogy a tagállamok képesek legyenek beazonosítani a potenciális
problémákat. Elisa Ferreira portugál szocialista jelentéstevő egy
jól alkalmazható „eredményjelzőben” látja a megoldást, amely
alkalmas lehet arra, hogy befektetéseket átcsoportosítsanak a
hiányosságot mutató területekre, például akár az oktatásra.
6., A makrogazdasági egyensúlytalanságokat szankciókkal büntetnék.
Ha egy euróövezeti tagállam nem tesz eleget a javasolt
intézkedéseknek, akkor évente a bruttó nemzeti terméke (GDP) 0,1
százalékával büntetik. Ez automatikus lenne, illetve, felülírhatják,
ha a tagállamok minősített többsége eltekint a büntetéstől. Carl
Christoffer Haglund liberális finn jelentéstevő szerint a szankció
az EU hitelességét növeli, eltekintene azonban attól, hogy a
reformok hiányát politikai jellegű szankciókkal büntesse, mint
például egy tagállam szavazati jogának felfüggesztésével.
Hozzáfűzte, úgy véli, ha a kelta tigrist, azaz Írországot idejében
figyelmeztették volna, elkerülhetővé vált volna pénzügyi válsága.
A jelentéstevők egyelőre csalódottak, mert a tagállamok részéről
nem látják a készséget az együttműködésre. Ugyanakkor – mint
Gouldard liberális és Wortmann-Kool konzervatív képviselők
aláhúzták, az EU soros magyar elnökségét nem lehet hibáztatni: eddig
a feladat az volt, hogy megszülessen a tanácsi álláspont, amit
elértek és a magyar szakpolitikusok nyitottak voltak az
együttműködésre az EP-vel is. Wortmann-Kool kiemelte, hogy Orbán
Viktor kormányfő még az EP szakbizottságot is felkereste véleményük megismerése érdekében.
Az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozója jóváhagyta az euróövezethez tartozó
tagállamok közötti gazdasági koordináció javítását szolgáló
jogszabálycsomagot, amelyről ezután már az Európai Parlamenttel kell
az EU soros magyar elnökségének egyeztetnie.
Az EU Lisszaboni Szerződése értelmében a gazdasági koordinációt
biztosító hat jogszabályból négyről az Európai Parlamentnek (EP)
társdöntési hatásköre van. Föltűnő, hogy ugyanazok a tagállamok,
amelyek az EU „demokráciadeficitjét” az EP jogkörének
kiszélesítésével gondolták orvosolni, most, hogy konkrét kérdésekben
kellene az EP-vel együttműködni, hirtelenjében elfeledkezni
látszanak erről – amint ezt nem győzték hangsúlyozni a képviselők a
hét elején Brüsszelben újságíróknak tartott szemináriumukon.
A gazdasági kormányzás hat jogszabálya közül négy a fiskális
kérdésekről szól, beleértve a stabilitási és növekedési megállapodás
reformját, két új javaslat pedig a tagállamok makrogazdasági
egyensúlyának megőrzését szolgálja, illetve gondoskodik arról, hogy
az egyensúlyhiányt időben észleljék és megfelelő eszközökkel
kezeljék. Ez automatikusan alkalmazható szankciókat is kilátásba
helyezne. A hat jogszabállyal megelőznék túlságos eladósodásukat, és
a törlesztés terhe nem ásná alá gazdaságuk versenyképességét.
Az EP gazdasági és pénzügyi bizottsága alig kevesebb mint kétezer
módosító indítványt fűzött a jogszabálytervezethez, ezekről előbb
áprilisban a bizottságban, majd júniusban a plenáris ülésen
döntenek. Végül – és ez a magyar elnökség sikere lenne – a
tagállamokkal történő egyeztetéseket követően a júniusi EU csúcs
fogadná el az EP és a tagállamok álláspontját összebékítő megállapodást.
A gazdasági kormányzás hat területe és az EP jelentőstevők
véleménye az alábbiakban foglalható össze:
1., Az adósságválság elkerülése érdekében koordinálják a
gazdaságpolitikákat, és ennek részeként a gazdasági és stabilitási
megállapodás módosításával nem csak akkor reagálnak, ha a válság
jelei már elérkeztek, hanem a megelőzésre helyezik a hangsúlyt. A
tagállamokat tartalékképzésre kötelezik a gazdasági fellendülés
idején. A néppárti holland Corien Wortmann-Kool jelentéstevő az
Európai Bizottság (EB) felelősségére helyezi a hangsúlyt, azt
szeretné, ha az EB jobban a tagállamok körmére nézne, mert, „ha
elnéző az egyikkel szemben, akkor nem tud keményebben fellépni egy
másik tagországgal szemben, amint ezt legutóbb Görögország példája bizonyította”.
2., A túlzott költségvetési hiány esetén az államadósság mértékét
is számba veszik, továbbá jobban körülírják, hogy mikor kezdjék meg
a renitens tagállam elleni eljárást, és rögzítik a megállapodás
megsértéséért kiróható pénzbüntetést is. Ez érvényes lesz az
euróövezeten kívüli országokra is. Diogo Feio, a portugál néppárti
jelentéstevő a rendszer átláthatóságát hangsúlyozta, mint mondta, el
kell kerülni, hogy a „kormányzást egy sima bürokratikus gyakorlattá”
züllesszék.
3., A tagállamok költségvetésének a jövőben minimális normáknak meg
kell felelniük, a nagyobb átláthatóság és összehasonlíthatóság
érdekében. Így például figyelembe vennék a jövőbeni terheket is,
például a nyugdíjakat. Ez a javaslat is minden tagállamra
vonatkozna. Vicky Ford, a Konzervatívok és Reformerek (ECR) brit
jelentéstevője garanciákat akar kapni például az uniós források
tagállami felhasználásának transzparenciájára és hangsúlyozza a
nemzeti parlamentek felelősségét abban, hogy a költségvetés „sínen maradjon”.
4., Figyelemmel követnék a tagországi költségvetéseket, de csupán
az euróövezetben, ami kiegészíti a túlzott deficit eljárását. Sylvie
Gouldard francia liberális jelentéstevő a nagyobb ellenőrzéshez több
jogi eszközt sürget, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „nem hiszek olyan
rendszerben, amely csak szankciókon alapul, a cél, hogy ne is
jussunk el odáig”.Ám, mint mondta, szükség van a fenyegetésre,
például, hogy „elriasszák az adatok meghamisítására készülő tagállamokat”.
5., A makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzését illetve
korrekcióját elsősorban új kockázati elemzések, értékelések
segítenék. A kulcs a kellő időben történő figyelmeztetésben rejlik,
hogy a tagállamok képesek legyenek beazonosítani a potenciális
problémákat. Elisa Ferreira portugál szocialista jelentéstevő egy
jól alkalmazható „eredményjelzőben” látja a megoldást, amely
alkalmas lehet arra, hogy befektetéseket átcsoportosítsanak a
hiányosságot mutató területekre, például akár az oktatásra.
6., A makrogazdasági egyensúlytalanságokat szankciókkal büntetnék.
Ha egy euróövezeti tagállam nem tesz eleget a javasolt
intézkedéseknek, akkor évente a bruttó nemzeti terméke (GDP) 0,1
százalékával büntetik. Ez automatikus lenne, illetve, felülírhatják,
ha a tagállamok minősített többsége eltekint a büntetéstől. Carl
Christoffer Haglund liberális finn jelentéstevő szerint a szankció
az EU hitelességét növeli, eltekintene azonban attól, hogy a
reformok hiányát politikai jellegű szankciókkal büntesse, mint
például egy tagállam szavazati jogának felfüggesztésével.
Hozzáfűzte, úgy véli, ha a kelta tigrist, azaz Írországot idejében
figyelmeztették volna, elkerülhetővé vált volna pénzügyi válsága.
A jelentéstevők egyelőre csalódottak, mert a tagállamok részéről
nem látják a készséget az együttműködésre. Ugyanakkor – mint
Gouldard liberális és Wortmann-Kool konzervatív képviselők
aláhúzták, az EU soros magyar elnökségét nem lehet hibáztatni: eddig
a feladat az volt, hogy megszülessen a tanácsi álláspont, amit
elértek és a magyar szakpolitikusok nyitottak voltak az
együttműködésre az EP-vel is. Wortmann-Kool kiemelte, hogy Orbán
Viktor kormányfő még az EP szakbizottságot is felkereste véleményük megismerése érdekében.
