Az Obama-kormány megkezdte a felkészülést arra az esetre, ha a Közel- és a
Közép-Keleten iszlamista kormányok kerülnének hatalomra.
Az Obama-kormány felkészül az új iszlamista rezsimek létrejöttének lehetőségére
Az Obama-kormány megkezdte a felkészülést arra az esetre, ha a Közel- és a Közép-Keleten iszlamista kormányok kerülnének hatalomra, felismerve, hogy a régió forradalmainak következtében a vallás nagyobb hangsúlyt kaphat a politikában – jelentette pénteken a The Washington Post.
A Fehér Ház feltérképeztette, melyek azok a mozgalmak, amelyek az
iszlám törvényei szerint kormányoznának. Egy február 16-án keltezett
belső értékelés megállapította, hogy óriási ideológiai eltérések
vannak az olyan erők között, mint az iszlámot a nacionalizmussal
ötvöző egyiptomi Muzulmán Testvériség mozgalom vagy az al-Kaida
között, amely a nemzeti határokat a kalifátus helyreállítását
akadályaként fogja fel. A lap szerint az a régióban folytatott
amerikai politika az iszlamista tényezők közötti különbségtételen
alapul majd.
„Nem kellene félnünk attól, hogy az iszlám megjelenik ezen országok
a politikájában” – nyilatkozott a lapnak egy névtelenséget kérő
amerikai kormányzati vezető. – „A politikai pártokat és kormányokat
a magatartásuk, nem pedig az iszlámhoz való viszonyulásuk alapján
fogjuk megítélni” – tette hozzá.
Az iszlamista kormányokat sokfajta ideológiai elképzelés és ambíció
mozgathatja, ezek palettája az afgán tálibok primitív brutalitásától
a világi politikát folytató, iszlamista gyökerű török Igazság és
Fejlődés Pártjáig igen széles.
Noha az elmúlt hetekben kirobbant forradalmak egyike sem volt
nyíltan iszlamista, ám számos jel utal arra, hogy ezek megnyitották
az utat a vallási indíttatású erők előtt. Egy jemeni vallási vezető
például a héten azt követelte, hogy iszlamista kormányzás váltsa fel
az amerikai támogatottságú Ali Abdullah Száleh elnök uralmát,
Egyiptomban pedig egy vallástudós kulcsszerepet tölt be a Mubarak
utáni időkre szánt alkotmány kidolgozásában.
Hivatalba lépése óta Barack Obama elnök egy „új kezdetre”
törekedett az iszlám világgal, hangsúlyozva, hogy a muszlim hit és a
demokrácia nem összeférhetetlen. Ám ezzel riadalmat keltett a
külpolitikai pragmatisták körében és Izraelben, ahol attól tartanak,
hogy az iszlamista kormányzatok, még ha meg is felelnek bizonyos
követelményeknek, azon munkálkodnak majd, hogy fokozatosan iszlám
országokká alakítsák át a szekuláris államokat.
A Hezbollah Libanonban, a Hamász pedig a palesztin területeken
demokratikus választásokon tört előre, hatalmas befolyásra tett
szert. Mindkét, fegyveres szárnnyal is rendelkező párt tagadja
Izraelnek a létezéshez való jogát.
Több iszlamista párt török modellt tekinti példaképnek, amelyben
keverednek az iszlám és a demokrácia elemei, ugyanakkor ennek fontos
megkülönböztető tulajdonsága, hogy a hadsereg és az
igazságszolgáltatása mélyen elkötelezett a szekularizáció mellett,
ami fontos, intézményi ellensúlya az iszlamista kormánypártnak.
Egyiptomra és Tunéziára azonban ez nem jellemző.
A lap idézi Jonatan Peledet, a washingtoni izraeli nagykövetség
szóvivőjét, aki szerint hazája attól fél, hogy az „antidemokratikus,
szélsőséges erők kihasználhatják a demokratikus rendszert”, ahogy
azt a 2006-os palesztin parlamenti választásokat megnyerő Hamász
tette. Mint mondta, Izrael az arab demokrácia iránti
elkötelezettségét hangoztató George W. Bush elnök nyomásának engedve
egyezett bele abba, hogy a Hamász részt vehessen a választásokon.
A The Washington Post szerint a demokrácia és a stabilitás közötti
választás kényszere állandó feszültséget teremt az amerikai
külpolitikában, különösen a Közép-Keleten. A térség tekintélyuralmi
rendszereit egymást követő amerikai kormányok támogatták, azért mert
szövetségesei voltak a hidegháborúban vagy az iszlamista szélsőségek ellen.
Obama a Kairói Egyetemen 2009-ben elmondott beszédében elismerte,
hogy a Bush-kormánynak a térségbeli demokratikus átalakulás
előmozdítása érdekében folytatott politikája vitát kavart a
térségben, ugyanakkor leszögezte, hogy ő maga az olyan kormányzat
elkötelezettje, amely „a nép akaratát tükrözi”. Anélkül, hogy kitért
volna a vallás szerepére, az amerikai elnök kifejezte reményét, hogy
minden nemzet a hagyományainak megfelelően juttatja majd érvényre
ezt az elvet. Washington „üdvözölni fog minden megválasztott, békés
kormányt – feltéve ha egész népe tiszteletben tartásával fok
kormányozni” – jelentette ki Obama.
Paul Pillar, a Georgetowni Egyetem professzora, volt CIA-elemző
szerint az amerikai hírszerzők túlnyomó többsége egyetért az elnök
felfogásával, amely azonban a republikánusok és főleg az Izrael
részéről ellenállásba fog ütközni.
„Ha a politikánkban nem teszünk különbséget az al-Kaida és a
Muzulmán Testvériség között, akkor nem leszünk képesek alkalmazkodni
a változásokhoz. Nem engedjük, hogy a félelem vezéreljen bennünket”
– jelentette ki a The Washington Postnak a már idézett, névtelenül
nyilatkozó amerikai kormányzati tisztségviselő.
A Hamász 2006-os parlamenti győzelme nyomán az Egyesült Államok és
Izrael bojkottot hirdetett a palesztin iszlamista mozgalom által
alakított kormánnyal szemben. A forradalmak teremtette helyzethez
alkalmazkodó Obama-kormány illetékesei szerint a bojkottot nem a
Hamász vallási jellege, hanem az provokálta ki, hogy az nem hajlandó
elismerni Izraelt.
Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a hétfőn Genfben elmondott
beszéde arra utal, hogy Washingtonnak – anélkül, hogy néven nevezné
az iszlamistákat – sikerült levonni a tanulságokat.
„A politikai részvétel lehetőségét a spektrum teljes szélességében
mindenki számára nyitva kell tartani, aki elutasítja az erőszakot,
elismeri az egyenlőséget és elfogadja a demokrácia játékszabályait” – jelentette ki Clinton.
BreuerPress-media info
