fontos külpolitikai kérdésekben
– Bár az EU régóta igyekszik megteremteni a hatékony közös kül- és
biztonságpolitikáját, a jelentősebb külpolitikai kérdésekben a
tagállamok az unióval párhuzamosan továbbra is fellépnek, ezt
bizonyítják a legutóbbi egyiptomi események is – mondta Gálik
Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa hétfőn Budapesten.
A Magyar Politikatudományi Társaság nemzetközi és európai politikai
szakosztálya által szervezett eseményen Gálik Zoltán, aki egyúttal a
Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, hangsúlyozta: az egyiptomi
zavargásokkal kapcsolatban az EU mellett az Egyesült Királyság,
Franciaország és Németország külön is megszólalt. Ebből is látható,
hogy míg a Lisszaboni Szerződés a közös kül- és biztonságpolitika
élén álló Catherine Ashton külügyi és biztonságpolitikai
főképviselőnek több jogosultságot is adott, a tagállamok
szuverenitása, lehetőségei sem csorbultak – mondta.
Az egyiptomi eseményekről szólva megjegyezte: az EU – csakúgy, mint
a többi ország – egyelőre kivár, nem lehet „nagy megnyilatkozásokra”
számítani az ügyben. Orbán Viktor miniszterelnök január végi
látogatása Mubarak egyiptomi elnöknél „nem kínos”, hiszen a soros
elnökségből fakadó kötelezettségként utazott oda, csupán
„szerencsétlenül alakultak az események” – tette hozzá.
Gálik Zoltán kifejtette: az Európai Külügyi Szolgálat, amelynek
felállításáról a Lisszaboni Szerződés rendelkezett, még küzd a
kezdeti nehézségekkel. Megalakulását sok vita övezi – mondta.
Példaként említette, hogy nagyobb tagállamok felülreprezentáltak az
új rendszerben, valamint – mint mondta – nehéz kellően elkötelezett
diplomatákat találni. (Az Európai Külügyi Szolgálat keretében az EU
nagykövetségeket nyithat, oda uniós diplomatákat delegálhat.) A
legtöbb probléma azonban a tapasztalatlanságból, a szolgálat
újdonságából ered – mutatott rá.
Kitért arra is, hogy az EU-t a Lisszaboni Szerződés jogi
személyiséggel ruházta fel, azaz akár katonai jellegű szerződéseket
köthet és kezdeményezhet, és részt vehet a nemzetközi szervezetek
munkájában. Amikor azonban az ENSZ-ben kívánt teljes jogú tagságot,
több ország kifogást emelt, mivel a szervezet alapokmánya szerint
tagok csak államok lehetnek – idézte fel. Hozzáfűzte: a kudarc oka
valószínűleg az volt, hogy rosszul készítették elő a kérelmet, a
kérdést egyelőre elnapolták.
