A náci uralom egyik legsötétebb korszakának túlélői fény- és hangjátékokkal,
valamint az eredeti színhelyek makettjeinek felépítésével próbálják elérni egy dél-izraeli kibucban, hogy a sok szörnyűség élő, figyelmeztető emlék maradjon – ne csupán néhány megsárgult lap a történelemkönyvekben.
„A holokauszttól az új életig” nevű múzeumban látható a varsói
gettó méretarányos makettje, amelyen feltüntették, hol lázadtak fel
Hitler katonái ellen a gettó lakói, hogy megakadályozzák a
haláltáborokba irányuló további transzportokat, és miként folyt az
elkeseredett küzdelem minden házért, minden szegletért.
A felkelés a legjelentősebb zsidó ellenállási akció volt a náci
elnyomással szemben a II. világháború idején, több százezer zsidó
életét követelte – és végül leverték. A gettó életben maradt több
mint 50 ezer lakója közül is sokat a gázkamrákba küldtek. A varsói
gettó felkelésének áldozataival együtt összesen mintegy 6 millió
zsidót öltek meg a nácik a holokausztban.
A felkelés idős túlélőinek kalauzolásával a látogatók
felkereshetnek egy rekonstruált bunkert, amelynek még titkos
vécékijárata is volt, felkapaszkodhatnak egy ugyanolyan vasúti
kocsiba, mint amilyenek a haláltáborokba szállították a zsidókat,
vagy éppen megnézhetik, hogyan festene mellkasukon a sárga
Dávid-csillag, amelyet a zsidóknak ki kellett tűzniük.
A szemléltetés e módszerei nem mindenkinek tetszenek, a baloldali
Háárec egyik kommentátora szerint túlságosan emlékeztetnek
Disneyland eszközeire. Ám Aliza Melamed, a varsói gettó egyik
veteránja szerint a Jad Mordechai kibucban felépített múzeumra
szükség van, ugyanis sokan vannak olyanok, akik el sem tudják
képzelni az ott bemutatott egykori, megrendítő valóságot.
„Mi magunk a tartalmat nézzük és nincs szükségünk olyan
illusztrációs eszközökre, mint a sárga csillag vetítése és
mindenféle hanghatás – de úgy tudom, hogy ez a tizenéveseknek szól.
Beleegyeztem, mert úgy látszik, a mai világban így lehet
megszólítani az embereket” – mondja az idős asszony.
David Gafni, a múzeum tervezője szerint a kiállítás kiegészíti az
olyan erőfeszítéseket, mint a fiatal izraeli – és másutt élő –
zsidók évente ismétlődő látogatásai a lengyelországi emlékhelyeken.
„Igen, ezt akarjuk, sokkolni szeretnénk, fel akarjuk rázni a fiatal
látogatókat, segíteni akarunk nekik abban, hogy megértsék, mi
történt.”
Jad Mordechai település a varsói felkelés egyik vezetője, Mordechai
Anielewicz nevét vette fel, és saját története sem mentes a nehéz
próbáktól. 1948-ban átélte az egyiptomi hadsereg rohamát, nemrég
pedig palesztin fegyveresek több rakéta- és aknatámadást intéztek
ellene a szomszédos Gázai övezetből.
A mai izraeliek számára nehéz elképzelni az európai zsidóság II.
világháborús kiszolgáltatottságát.
A múzeum egyik diáklány látogatója kellemetlennek tartotta, hogy
Dávid-csillagot vetítettek a ruhájára, pedig az csak pillanatnyi,
anyagtalan változata volt annak a sárga csillagnak, amely a zsidókat
megjelölte a holokauszt idején.
„Ezt nehezen tudom elviselni – mondta a fiatal lány. – Persze
megértem, hogy így lehet átgondolni, mi történt ott és milyen érzés,
ha az embert megjelölik, megkülönböztetik a többiektől.”
BreuerPress-media info
