SÁTOROS ÜNNEP, SZUKKOT

Deutsch Gábor

Sátorban lakjatok hét napig. Minden polgár Izraelben sátorban lakozzék, hogy nemzedékeitek tudják, sátorban lakattam Izrael fiait, mikor kivezettem őket Egyiptom országából.” (Lev. 23/42) A Tóra történelmi háttérrel indokolja az ünnep fő szimbólumát, melyről nevét kapta. De Szukkot egyéb szimbólumaival igazi nemzetnevelő eszméket és gondolatokat ad a zsidó népnek.
A sátor szerénységre tanít és egységre nevel. Nincsenek benne válaszfalak, együtt ülnek a család, a rokonok és a vendégek. Szukkot hét napján szimbolikusan meghívjuk a sátorba az Uspizint, Ábrahám Izsák, Jákob Mose, Áháron, Dávid és Slomo ősöket.
Ez a szimbolikus vendéglátás nemcsak az ősök tiszteletét jelenti, hanem a valóságos vendéglátás fontosságát is. A Tóra állandóan hangsúlyozza, hogy az ünnep örömét osszuk meg az özveggyel, az árvával, a szegényekkel, a rászorulókkal: „Örvendj te, fiaid és lányaid, szolgáid és szolgálóid, az idegen és a levita, a városodban az árva és az özvegy. Hét napig ünnepelj az Örökkévaló Istenednek azon a helyen, amit Isten kiválasztott, mert Isten megáld minden gabonádban és minden kezed munkájában, és légy csak örvendező.” (Deut. 17/14-15)
A sátorban uralkodó egység és öröm, az ősökkel való kapcsolat Izrael örök fennmaradásának biztosítéka.
A sátoron kívül másik fontos szimbóluma Szukkotnak az ünnepi csokor – luláv, etrog, chádász és fűzfa egybekötve, egy kézben tartva jelenti az ünnepi csokrot. A növények egyikének van termése és illata, ez az etrog. A másiknak se illata, se gyümölcse. Kettőnek vagy illata, vagy gyümölcse van. A négy növény négy embertípust jelképez. Aki kívül-belül szép, aki se kívül, se belül, aki vagy csak kívül, vagy csak belül. Ezek mindegyik egy egységbe tartozik, a zsidó nép egységébe.
Az egység talán a legfontosabb érték a zsidó nép életében, amely – sajnos – nagyon sokszor hiányzott történelmünk során. A virágzó chasmoneus királyság is az egység hiánya, a testvérgyűlölet miatt bukott el. Sajnos ma sem dicsekedhetünk az egységgel. Túlzott pártoskodás, világiak és vallásosok ellentéte, társadalmi ellentétek tarkítják mindennapi életünket.
Ez az egyetlen ünnep, amelyről így ír a Tóra: „Légy csak örvendező.” (Deut. 17/15) Mert annak is örülünk,_ ami még nem valóság, csak vágy. Imádkozunk az esőért, és előre örülünk a „vízmerítés” szertartásában (szimchát bét hásoevá).
A próféta nemzetközi jelleget ad Szukkot ünnepének; A sátor a világbéke jelképe: „És lészen mindenki, aki megmarad a népek közül és Jeruzsálembe jönnek, évről-évre jönnek, hogy leboruljanak a király, a Seregek Ura előtt és megünnepeljék Szukkot ünnepét.” (Zecharja 14/15) A prófétai jóslat a Szukkotot jelöli meg, mint a világ egységének és békéjének megvalósítóját.
Mi is az a világbéke, és miért kapcsolódik Szukkothoz? Az emberek úrrá lesznek alantas ösztöneiken, mint a kapzsiság, irigység, káröröm, rosszindulat stb. Mindenki a másik javát akarja és minden emberben testvért lát.
A sátorban az emberek egyenlőek, a szeretet uralkodik, tulajdonos és vendég egyaránt otthon van. Nincs félelem, nincs gyanú, az emberek tiszta lelkűek, ami a szívükön, az a szájukon.
Ez a Szukkot-i sátor, ez Szukkot ünnepe, mikor a zsidó nép a világ békéjéért imádkozik.
A világbéke azt jelenti, hogy nincsenek háborúk, és nem is készülnek háborúra. Mint, ahogy Jezsajás próféta mondja: „Összetörik kardjaikat kapákká, dárdáikat szőlőmetsző késekké – a nép nem fog fegyvert más nép ellen és nem tanulnak többé háborúskodást.” (Jes. 2/4) Ez a mondat díszlik az ENSZ palotáján és ez minden ember szíve vágya.
Szukkot hét napján hálaadó zsoltárokat mondunk minden kihagyás nélkül (egész Hálél). Az egyik zsoltár-mondat így hangzik: „Ez a nap, amit Isten teremtett. Örvendezzünk és vigadjunk benne.” (Zsolt. 128/24)
Ez a nap nem csak az ünnep, az ünnepek napja. Ez a nap az esztendő minden napja lehet, ha nemzetek közötti örök világbéke uralkodik majd a földön.

A Szentély fennállása idején, Szukkot hét napján hetven áldozatot mutattak be a világ összes népéért. Az áldozatokat imák váltották fel. Így ma is szokás, hogy Szukkotkor külön imát mondunk a világ népéért, a világbékéért.
Szukkot az öröm ünnepe. Ez az egyetlen ünnep, amelyről így szól az írás: „Légy csak örvendező”. A betakarítás ünnepének is nevezzük. Az öröm a jól végzett munka eredményének és Isten áldásának szól. De az örömöt meg kell osztani az özveggyel, árvával és a szegényekkel.
A sátorban ülve azokra a szűkölködőkre kell gondolnunk, kiknek egész évben csak sátor jut, és nem élvezhetik a jól berendezett lakás kényelmét.
De a sátor még gondolatokat is adhat a benne ülőknek. Íme, most hét napig lemondunk az épített lakás kényelméről, összeszűkül a család egy kis területen.
És mégis azt mondja a Tóra „Vehajitá ách számeách”. (Deul 16/15) Légy csak örvendező. Mindez arra tanít, hogy a megelégedettség az igazi öröm. Ezt mondja a Talmud is. „Ki a gazdag? Aki a sorsával megelégedett.” (Ávot 3. fej.)
Szukkot ünneppel kapcsolatos az úgynevezett „Hákhél” törvény. Minden hetedik (smita) év után, Szukkot napján össze kellett hívni a népet Jeruzsálembe, s a király részleteket olvasott fel Dövárim könyvéből. Többek között a királyság törvényeit. Izrael állama felújította ezt a szokást, amikor is a király szerepét a mindenkori elnök tölti be.
Az ünnepre rendelt prófétai szakasz (Háftárá) Szukkotkor kapcsolja a világ népének egységét, és Jeruzsálemhez a világbéke megvalósulását. Isten uralmának jegyében. Így szól Zakariás (Zechárjá) próféta: „És mindenkor a népek, akik megmaradtak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre eljönnek, és leborulnak a Király, a Seregek Ura előtt, és megünneplik a Sátrak ünnepét (Zecharja 14/16)

Menáchem Meron