SÁTOROS ÜNNEP, SZUKKOT

   

 
 
  

 


 

   

 

 

   

SÁTOROS ÜNNEP, SZUKKOT
I-II. nap

Tisri hó 15-16.
Ünnepi Tóra olvasás Mózes III. 22-26-23. fejezet végéig.

 

Szukkot ünnepe a Nyugati Falnál
A kézben a lülov és az etrog

 

 

Az első két nap Tóra olvasása ugyanazon szövegből áll.

 

A három zarándok-ünnep egyike a Szukkot, melynek mezőgazdasági vonatkozása is van. A betakarítás ünnepe. Sátorban lakunk, étkezünk, ha lehet, alszunk, az ünnep hét napján. Örülünk az ünnepnek. Ezért lengetjük az ünnepi csokrot, amely 4 növényből tevődik össze:

1. a pálmaág a lülov,
2. az etrog, a citrusfa gyümölcse,
3. a mirtusz három ága,
4. fűzfaág.

 
Mirtusz

A sátort nem szabad tető vagy erkély alá építeni, látni kell a csillagokat. Teteje lehet nád vagy összevágott faág. Legyen sűrű, déltájban több legyen az árnyék, mint a nap, de mint írtuk, ne takarja el a csillagokat. A sátrat igyekezzék mindenki szépen feldíszíteni.

 

 

Deutsch Gábor

„Légy csak örvendező”

 

Sátorban lakjatok hét napig. Minden polgár Izraelben sátorban lakozzék, hogy nemzedékeitek tudják, sátorban lakattam Izrael fiait, mikor kivezettem őket Egyiptom országából.” (Lev. 23/42) A Tóra történelmi háttérrel indokolja az ünnep fő szimbólumát, melyről nevét kapta. De Szukkot egyéb szimbólumaival igazi nemzetnevelő eszméket és gondolatokat ad a zsidó népnek.
A sátor szerénységre tanít és egységre nevel. Nincsenek benne válaszfalak, együtt ülnek a család, a rokonok és a vendégek. Szukkot hét napján szimbolikusan meghívjuk a sátorba az Uspizint, Ábrahám Izsák, Jákob Mose, Áháron, Dávid és Slomo ősöket.
Ez a szimbolikus vendéglátás nemcsak az ősök tiszteletét jelenti, hanem a valóságos vendéglátás fontosságát is. A Tóra állandóan hangsúlyozza, hogy az ünnep örömét osszuk meg az özveggyel, az árvával, a szegényekkel, a rászorulókkal: „Örvendj te, fiaid és lányaid, szolgáid és szolgálóid, az idegen és a levita, a városodban az árva és az özvegy. Hét napig ünnepelj az Örökkévaló Istenednek azon a helyen, amit Isten kiválasztott, mert Isten megáld minden gabonádban és minden kezed munkájában, és légy csak örvendező.” (Deut. 17/14-15)
A sátorban uralkodó egység és öröm, az ősökkel való kapcsolat Izrael örök fennmaradásának biztosítéka.
A sátoron kívül másik fontos szimbóluma Szukkotnak az ünnepi csokor – luláv, etrog, chádász és fűzfa egybekötve, egy kézben tartva jelenti az ünnepi csokrot. A növények egyikének van termése és illata, ez az etrog. A másiknak se illata, se gyümölcse. Kettőnek vagy illata, vagy gyümölcse van. A négy növény négy embertípust jelképez. Aki kívül-belül szép, aki se kívül, se belül, aki vagy csak kívül, vagy csak belül. Ezek mindegyik egy egységbe tartozik, a zsidó nép egységébe.
Az egység talán a legfontosabb érték a zsidó nép életében, amely – sajnos – nagyon sokszor hiányzott történelmünk során. A virágzó chasmoneus királyság is az egység hiánya, a testvérgyűlölet miatt bukott el. Sajnos ma sem dicsekedhetünk az egységgel. Túlzott pártoskodás, világiak és vallásosok ellentéte, társadalmi ellentétek tarkítják mindennapi életünket.
Ez az egyetlen ünnep, amelyről így ír a Tóra: „Légy csak örvendező.” (Deut. 17/15) Mert annak is örülünk,_ ami még nem valóság, csak vágy. Imádkozunk az esőért, és előre örülünk a „vízmerítés” szertartásában (szimchát bét hásoevá).
A próféta nemzetközi jelleget ad Szukkot ünnepének; A sátor a világbéke jelképe: „És lészen mindenki, aki megmarad a népek közül és Jeruzsálembe jönnek, évről-évre jönnek, hogy leboruljanak a király, a Seregek Ura előtt és megünnepeljék Szukkot ünnepét.” (Zecharja 14/15) A prófétai jóslat a Szukkotot jelöli meg, mint a világ egységének és békéjének megvalósítóját.
Mi is az a világbéke, és miért kapcsolódik Szukkothoz? Az emberek úrrá lesznek alantas ösztöneiken, mint a kapzsiság, irigység, káröröm, rosszindulat stb. Mindenki a másik javát akarja és minden emberben testvért lát.
A sátorban az emberek egyenlőek, a szeretet uralkodik, tulajdonos és vendég egyaránt otthon van. Nincs félelem, nincs gyanú, az emberek tiszta lelkűek, ami a szívükön, az a szájukon.
Ez a Szukkot-i sátor, ez Szukkot ünnepe, mikor a zsidó nép a világ békéjéért imádkozik.
A világbéke azt jelenti, hogy nincsenek háborúk, és nem is készülnek háborúra. Mint, ahogy Jezsajás próféta mondja: „Összetörik kardjaikat kapákká, dárdáikat szőlőmetsző késekké – a nép nem fog fegyvert más nép ellen és nem tanulnak többé háborúskodást.” (Jes. 2/4) Ez a mondat díszlik az ENSZ palotáján és ez minden ember szíve vágya.
Szukkot hét napján hálaadó zsoltárokat mondunk minden kihagyás nélkül (egész Hálél). Az egyik zsoltár-mondat így hangzik: „Ez a nap, amit Isten teremtett. Örvendezzünk és vigadjunk benne.” (Zsolt. 128/24)
Ez a nap nem csak az ünnep, az ünnepek napja. Ez a nap az esztendő minden napja lehet, ha nemzetek közötti örök világbéke uralkodik majd a földön.


A béke sátra

 

Az utolsó a zarándokünnepek közül a Chág Hászukkot vagy sátorosünnep. A Tóra történelmi háttérrel indokolta az ünnepet „Hogy tudják a következő nemzedékek, hogy sátorban helyeztem el Izrael fiait, mikor kijöttek Egyiptomból”. (Lev. 23/43)
Az idők folyamán a sátor sok, népet nevelő szimbólumot kapott. A péntek esti imában azt kérjük Istentől: „Terjessze ki a béke sátrát fölénk, Izrael egész népe fölé és Jeruzsálemre.” (Mááriv ima).
Miért lett a sátor a béke szimbóluma? A sátorban nincsenek válaszfalak. Egyedül ül a nagy család – néha 3-4 nemzedék – békés egyetértésben. Ha vendég is akad közöttük, akár életük árán is megvédik.
A Szukkot ünnep egyik élménye – főleg a gyerekeknek – a sátor díszítése. Sok város versenyt rendez a legszebben díszített szukká címért. Ünnepi szokás, hogy Szukkot este meghívják az „uspizin” vendégeket: Ábrahám, Izsák stb.
Ez a szokás a vendégszeretetet szimbolizálja. Akkor szép az ünnepi vacsora a sátorban, ha vendég is ül az asztalnál.
Külön tanítást nyújt nekünk az ünnepi csokor. A luláv (pálma), mellé egy citrus ágat (hádász) egy fűzfaágat és egy citrusgyümölcsöt (etrog) illesztünk. A négy növényfajtából az egyiknek szaga és íze van, a másik kettőnek csak íze vagy illata van, a negyediknek se íze, se illata nincs. A négy növény két különböző embert szimbolizál. Mi egybefogjuk a négy növényt jelképezve, hogy Izrael különféle emberei szoros egységet alkotnak.
Az ünnepi csokor népi életünk egyik legfontosabb értékét jelképezi: a nép egységét. Sajnos a jelkép és a valóság sokszor távol voltak egymástól. Ma a népet számos réteg forgácsolja szét. A három vallási irányzat, amiből az egyik ortodox, nem ismeri el a másik kettőt. Az askenázi zsidók még nem találták meg az egységet a szefárd, vagy a jemeni zsidókkal, sokan megkérdőjelezik a chiloni zsidó zsidóságát, holott nekik is részük van számos zsidó elemben, és büszkék a zsidóságukra.
A legenda szerint a történelemben a zsidó nép egyszer volt tökéletes egységben. Amikor a Szináj-hegy lábánál az egész nép egy hangon kiáltotta: Náásze Vönismá, megtesszük és meghallgatjuk.
 

 

A Szentély fennállása idején, Szukkot hét napján hetven áldozatot mutattak be a világ összes népéért. Az áldozatokat imák váltották fel. Így ma is szokás, hogy Szukkotkor külön imát mondunk a világ népéért, a világbékéért.
Szukkot az öröm ünnepe. Ez az egyetlen ünnep, amelyről így szól az írás: „Légy csak örvendező”. A betakarítás ünnepének is nevezzük. Az öröm a jól végzett munka eredményének és Isten áldásának szól. De az örömöt meg kell osztani az özveggyel, árvával és a szegényekkel.
A sátorban ülve azokra a szűkölködőkre kell gondolnunk, kiknek egész évben csak sátor jut, és nem élvezhetik a jól berendezett lakás kényelmét.
De a sátor még gondolatokat is adhat a benne ülőknek. Íme, most hét napig lemondunk az épített lakás kényelméről, összeszűkül a család egy kis területen.
És mégis azt mondja a Tóra „Vehajitá ách számeách”. (Deul 16/15) Légy csak örvendező. Mindez arra tanít, hogy a megelégedettség az igazi öröm. Ezt mondja a Talmud is. „Ki a gazdag? Aki a sorsával megelégedett.” (Ávot 3. fej.)
Szukkot ünneppel kapcsolatos az úgynevezett „Hákhél” törvény. Minden hetedik (smita) év után, Szukkot napján össze kellett hívni a népet Jeruzsálembe, s a király részleteket olvasott fel Dövárim könyvéből. Többek között a királyság törvényeit. Izrael állama felújította ezt a szokást, amikor is a király szerepét a mindenkori elnök tölti be.
Az ünnepre rendelt prófétai szakasz (Háftárá) Szukkotkor kapcsolja a világ népének egységét, és Jeruzsálemhez a világbéke megvalósulását. Isten uralmának jegyében. Így szól Zakariás (Zechárjá) próféta: „És mindenkor a népek, akik megmaradtak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre eljönnek, és leborulnak a Király, a Seregek Ura előtt, és megünneplik a Sátrak ünnepét (Zecharja 14/16)

Menáchem Meron

  

  KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből

 

 
  

SZUKKOT

Még fülünkbe cseng a Kol Nidré dallama, amikor hozzálátunk az ünnepi sátor felállításához. A bűnbánati hangulatot a cselekvés, a „micvák” tejesítésének hangulata váltja fel.
Szukkot az öröm ünnepe. „És légy csak örvendező” (Deut. 16/15) – így szól az írás. Az öröm a betakarítás sikerének szól. De mivel nem egyedül kenyéren él az ember, az öröm más forrását is ismernünk kell.
Az egyik forrás a zsidó nép történelemtudata. „Hogy nemzedékeitek tudják: sátrakban laktak őseitek, amikor kivezettem őket Egyiptomból” (Lev. 23/43). A sátor a szerénység és a megelégedettség jelképe is. És aki megelégedett, az gazdag. „Ki a gazdag? – Ki örvend osztályrészének” (Ávot). Az osztályrész kevés is lehet. A sátorban is lehet örülni, és az úri palotában is szomorkodni.

Végül a sátor jelképezi a zsidó egységet is. Bizonyos mértékig a szukkoti sátor is – a széderestéhez hasonlóan – közös élmény a vallásos és a nem vallásos rétegek gyermekei számára. A sátor díszítése, felállítása, gallyakkal való befedése nemcsak a vallásos zsidó életében jelent ünnepi tevékenységet.

Ezt az egységet jelképezi az ünnepi csokor is, a négy növényfajtával, a lulávval a közepén. „Vegyetek magatoknak az első napon citrus gyümölcsöt (etrog), pálmaágakat (luláv), mirtuszlevelet és parti fűz levelét, és örvendezzetek az Örökkévaló Isten előtt hét napig”. (Lev. 23/40). Az öröm a zsidó egységnek szól, amit nemcsak Szukkotkor kellene éreznünk…
Szukkothoz kapcsolódik az a Tóra-béli törvény is, mely előírja hétévenként a népi gyűlést. Ez a „hákhél” nevű törvény felszólítja a királyt (vagy a nép vezetőjét), hogy a Smita-év (szombat-év) utáni Szukkot ünnepén olvassa fel a nép színe előtt a Tóra törvényeit. (Ezt a szokást felelevenítette Izrael állama a mindenkori elnök vezetésével.)

Ez a Szukkothoz kapcsolódó Tóra-törvény kihangsúlyozta a nép egységét. „A Smita-év utáni Szukkotkor… gyűjtsd egybe a népet, férfiakat, nőket, gyermekeket, és az idegent, aki köztetek lakozik, hogy hallják és tanulják félni az Örökkévaló Isteneteket és tartsák be ennek a Tórának törvényeit” (Deut. 31-10-12).

A nép előtt felolvasandó szöveg Dvárim (Deuteronomium) könyvének részleteit tartalmazta, többek között a király (a vezető) uralkodásának korlátait. Nem lehet idegen, nem gyűjthet vagyont uralkodása idején, és nem viselkedhet fennhéjázással népe felett. (Deut. 17/16-19). A Tóra könyvét kell olvassa és aszerint tartozik élni. A vezető – a király is – első az egyenlők között kellett, hogy legyen és nem diktátor.

Szukkot ünnepe az igazi demokrácia elvét tükrözi: egyenlőséget szegény és gazdag, előkelő és egyszerű polgár között. Sem törzsbeli, sem társadalmi rang nem bonthatja meg a népi egységet.
Végezetül a sátor a béke és a vendéglátás szimbóluma. Az ünnepre rendelt prófétai szakasz (Háftárá) a népek Jeruzsálembe özönlését jövendöli Szukkot ünnepén. A sátor (Szukkát sálom) – a béke sátra lesz az idők végén, amikor népek sokasága foga azt ünnepelni. Az ünnepre rendelt prófétai szakasz (Háftárá) erről szól.

„És lészen az összes népek maradéka Jeruzsálembe jön évenként leborulni az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt és ünnepelni fogják Szukkot ünnepét” (Zecharja 14/16).
A péntek esti imában is hétről-hétre ismételjük: „Terítsd fölénk a BÉKE SÁTRÁT, fölénk és Izrael egész népe és Jeruzsálem fölé” (Mááriv ima).

Az Ággádá (hagyomány) szerint az ünnepi sátrat esténként más-más ősünk látogatja („uspizin”) Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áháron, Dávid. Mi szeretettel fogadjuk őket, és ha lehet nemcsak jelképes, hanem valóságos vendéget is hozunk az ünnepi sátorba.
Végezetül ez az az ünnep, amikor esőért imádkozunk. (Tfilát Hágesem). A Szentély idején, a „Vízöntés” napja külön örömünnep volt. Vajha az idei ünnep is bőséges vízáldást és igazi békét hozna Izraelre!