Irán atomhatalom lesz

Amikor Teherán bejelentette,


Amerika kezére játszik, ha Irán atomhatalom lesz

 

 Amikor Teherán bejelentette, hogy magasabb fokon fogja dúsítani uránját, bebizonyosodott:
Washingtonnak az iszlám köztársasággal szembeni feltartóztató
politikája eredménytelen maradt. Ám abból, hogy Irán atomfegyver
birtokába jut, az Egyesült Államoknak öt vonatkozásban is gyakorlati
haszna is származhat – állítja egy, a The New York Timesban
megjelent írás.

 Először is: a realitássá vált iráni atomfegyver lehetőséget teremt
az USA számára, hogy legyőzze az al-Kaidához hasonló szunnita arab
terrorista csoportokat – állítja Adam B. Lowther, az Air Force
Research Institute biztonságpolitikai elemzője. Értelmezése szerint
ugyanis Irán elsősorban nem Amerikára, hanem a szomszédjaira jelent
veszélyt. Ezeknek Washington regionális biztonságot – elsősorban a
Közel-Keletre kiterjedő nukleáris ernyőt – tud felkínálni, cserébe a
gazdasági, politikai és társadalmi reformokért. A szerző
hangsúlyozza, hogy a tekintélyuralmi arab rezsimek felelősek azért
az elégedetlenségért, amely végül elvezetett 2001. szeptember
11-hez.
 A közel-keleti rezsimek mindeddig ellenálltak a változásnak, mert
megvédte őket olajkészleteikből fakadó gazdagságuk. Egy nukleáris
Irán jelentősen megváltoztatja a térség dinamikáját, ami alapot
biztosít Amerikának arra, hogy reformokat követeljen.
 Másodszor: ha az USA a közel-keleti biztonság első számú
szavatolójává válik, az lehetőséget nyújt a számára, hogy megtörje
az OPEC kartellpolitikáját. Az Egyesült Államokban törvénytelennek
számító monopolista gyakorlat befejezése lesz az az ára a nukleáris
pajzsnak, miáltal jelentősen csökken majd a kőolaj ára. Obama elnök
a biztonságért cserébe kérheti a kitermelés növelését és az olajár
csökkentését.
 Harmadszor: Tel-Aviv szerint az iráni atomprogram Izraelt
fenyegeti, így a palesztinoknak is van okuk az aggodalomra, hiszen
egy atomcsapás esetén együtt pusztulnának el a zsidó állammal. A
közös fenyegetettség katalizáló szerepet játszhatna a két fél
közötti közeledésben és a békemegállapodás ügyében is, amelyet öt
amerikai elnöknek sem sikerült tető alá hozni. Paradox módon az
izraeli-palesztin megállapodás végső soron megingatná Teherán
Izraellel szembeni ellenségességét, és csökkentené a feszültséget a
térségben.
 Negyedszer: a közel-keleti országokba irányuló fegyverexport, a
szövetségesek kiképzése és a tanácsadás nemcsak megerősíteni a
partneri kapcsolatokat, de olyan lökést adna az amerikai
hadiiparnak, amilyenre már régóta szüksége van.
 Arra reagálva, hogy a következő években feltehetően csökkeni fog a
Pentagon költségvetése, a Boeing elhintette, hogy kivonul a
hadiiparból. Ez amerikai munkahelyek elvesztésével járna, s nehéz
helyzetben hozná az Egyesült Államokat egy olyan, felemelkedőben
lévő katonai hatalom fenyegetése esetén, mint amilyen Kína. Egy
nukleáris fegyverrel rendelkező Irán elejét venné egy ilyen
„katasztrófának” – írta Adam B. Lowther.
 Ötödször: az Egyesült Államok gátat tudna vetni annak, hogy a
dollár a térség tekintélyuralmi rendszereibe áramoljon. Ezt nemcsak
az olajár leszorításával és a fegyverexport növelésével tudná
elérni, hanem azzal is, hogy a reális ár megfizetését kérné az
amerikai biztonsági garancia haszonélvezőitől. Hosszú távon a
terrorizmus elleni háborúban aratott győzelem nyomán meg lehetne
takarítani az adófizetői dollárok azon tízmilliárdjait, amelyeket
évente tengerentúli felkelőellenes hadműveletekre költ
Amerika.
 Vajon egy ingatag és Amerika-ellenes Irán képes lehet egy nukleáris
háború elindítására? Lowther úgy véli, hogy ennek a veszélye kisebb,
mint azt sokan gondolnák. Hacsak a legfelsőbb vezető, Ali Hamenei
ajatollah és az Őrök Tanácsa nem választja azt az utat, amelyre
eddig egyetlen atomhatalom sem lépett, Irán inkább nagyobb, semmint
kisebb felelősséget tanúsít majd, ha atomfegyverre tesz szert. A
szerző emlékeztet rá, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok fél
évszázados szembenállását – a nukleáris fegyverek elrettentő
hatásának köszönhetően – hidegháborúnak nevezték.
 Okkal hihető, hogy az Irán atomhatalommá válása által okozott
kezdeti sokk után olyan új dinamika indul be a térségben, amely
meglepően emlékeztet majd a hidegháborús Európára. Szaúd-Arábiát és
Irakot az Irántól érzett félelem egységbe forrasztja majd kisebb
szomszédjaival, s az Egyesült Államok vezető szerepet fog játszani
egy stabil regionális biztonsági környezet létrehozásában. Ráadásul
az USA vonakodó európai szövetségeseinek, de talán még
Oroszországnak és Kínának is nehezebb lesz megindokolni, ha árut és
technológiát kívánna eladni Teheránnak, ami még jobban el fogja
szigetelni az iszlám köztársaságot.
 A szerző szerint az iráni urándúsítási tervek nemhogy megrémítik
Amerikát, de reményt keltenek benne abban a tekintetben, hogy
befolyása a Közel-Keleten újjáéled.

BreuerPress